Nosztalgia a háziorvosnál

Néhány hete beállt a hátam, azt kihevertem, és ma reggelre megint.... Akinek volt már ilyen, az tudja, hogy gyakorlatilag minden fajta mozgáshoz elengedhetetlen ez a kis darabka testrész. Na jó, nekem konkrétan a csuklyás izmom egy darabja sérült meg, egy egészen kis picike darabja... Szóval fáj. Veszettül fáj. Így ma reggel, miután kikínlódtam magam az ágyból, elszenvedtem magam a háziorvosig. Mióta budai vagyok, ehhez a jó öreg Doktorbácsihoz járok. Mondjuk irdatlan régen voltam. 3 éve talán? Tudjátok, beutaló, direktbe dokihoz járás, vagy sürgősségi, így elkerültük egymást.

- Na hogy vagyunk, hogy vagyunk, hol is az a karton?......... ááááááá........... igen, igen... emlékszem is.... Hogy van a migrénje?
- Az utóbbi 3 évben nagyon ritkán fordult elő, nincs hetente kettő.
- Örömmel hallom. Na, de még gyermek sincs?!?
- Nem, még nincsen.
- Hát de nem akarnak a vőlegényével?
- Őőőőőő....
- A furunkulusos... tudja, a falujából...
- Jaaaaaaaaa, őőőőő.... a migrénnel együtt eltűnt.
- Hát akkor már meg érte, nem igaz?

A jó öreg Doktorbácsi. Azon is meglepődtem, hogy emlékszik még egyáltalán rám. De hogy azon mekkorát mosolyogtam hogy ex-Apk-ra úgy emlékszik hogy a furunkulusos.

Szép pár voltunk: a furunkulusos fickó és migrénes csaj faluról :D

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti