Várni

Vársz. Vársz egy megadott időpontra, vársz egy bekövetkező eseményre, vársz arra hogy elmúlik az idő és értelme van annak a kib.szott nagy türelemmel elviselt sok üresnek órának, ami gyakorlatilag az ár. Ku.va nagy ár. Mert az idő, na az idő az r.hadtul megfizetehetetlen. Ha valakinek az időd adod, mindened adod. Az összes többi... hmm.. romantikus képzelgés.

Nem, nem egy csillivilli gyémánt gyűrű az ujjon a drága kincs. Oké, amit jelképez(het) az valami, de az a valami is nem más, mint a másiknak adott idő. Egy kimondatlan ígéret, hogy mikor majd utól ér a lumbágó, a másik ott lesz, és segít felállni. Ígéret, hogy közös lesz a protkó ragasztó...

Idő. Időt adni. Nincs ennél drágább és fontosabb kincs.

És hogy én mit csinálok?

Hát én most k.rvára drága árat fizetek. Várok. Várok egy teljes napot egy elcseszett tíz percre. Várok örömmel, mert éltet és várok haraggal mert felemészt. Egy párnával ölni tudnék, és egy csókért mindent feladnék.

Fizetem a részleteket. Kár, hogy ez nem egy zárt végű lízing.....

Fene se tudja, hogy mi lesz ennek birka türelemnek (felfoghatatlan nagy ostobaságnak) a végszámlján szereplő összeg, és semmiféle garancia nincs, hogy a kivárt esemény jó lesz. Nincs se csere, se garancia, se visszaváltás....

Hmm... gyakorlatilag az idő olyan mint a fehérnemű. Megveszed, hazaviszed, és ha nem jó ráb.sztál, nem viheted vissza, elhasználtad.....


(Ma esti posztomat az idő és a gyulai faeper pálinka támogatta)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing