2016. április 29., péntek

Hitelesség és a hideg....

Befagyott a fenekem. És ezen alig segített valamit a két fröccs meg a három pálinka. Egyiket se hangulat fokozás végett ittam, a hőmérsékletet próbáltam növelni vele.

Nyárnyitó koncert révén volt együttes is. Állítólag rogyásig játszák a számaikat a rádiók, és mindenki ismeri, és mennyire állat. Jók voltak. Viszont én tuti nem ezt a rádiót hallgatom. A legutolsó számukat talán(!) már hallottam.



Az előző posztban "beszólt" barátnőmmel és a pasijával voltunk.
Hát. Az az igazság, hogy egy ideje már érik bennem egy poszt, a 30+-os hercegnőkről, aminek az alap gondolatmenete nem az enyém. Eddig is láttam néhány valóságvonulatát, és hogy van benne valami. Tegnap pedig, az én imádott barátnőm egy az egybe egy 30+-os hercegnő volt....
 
Olvastok olyan régóta, hogy tudjátok, nem vagyok az a tipikus díszpicsa. Persze, ostoba liba vagyok én is, de nem a műkörmös fajtából, a műhajjal és műhisztikkel. Igen, tény hogy néha túltolom én is, de azért, mert mondjuk hmmm egy ilyenért:
 
- Szíííííííívem, hozol fröccsöt nekünk? (barátnő nem is létező negédes hangja)
- Persze mit kértek mennyit? (minden kívánságot leső, nyugalomra vágyó tekintet)
- Rosé fröccsöt. A cserszegi fűszeresből (ha figyelek arra amit mond, rászólok, hogy Édesem, az fehérbor, de nem figyeltem, annyira.)
 
A Pasi visszatért két fehér fröccsel:
- EZ MIIII?!!!??? (kikerekedő gyilkos szemek)
- A fröccs, amit kértél. (tök nyugodt hang)
- DE ÉN NEM EZT KÉRTEM!!! ÉN ROSÉT AKAROK! ÉN EZT MEG NEM ISZOM!!! MOST KOMOLYAN, MONDTAM HOGY ROSÉÉÉÉT.
- De a cserszegi az fehér. Azt mondtad hogy azt kérsz.
- Azt én meg honnan tudjam hogy az fehér?!

Na szóval egy ilyenért ilyen hisztibe nem megyek bele. Meg persze rákérdeztem az előkonfliktusra. Bakker ott is a srácnak kell igazat adnom. Meg úgy az egész helyzetben....

Így az estének voltak olyan pillanatai, mikor tök egyedül szét fagyva szívószállal ittam a fröccsöt, vagy a pálinkát. Mert ugye otthagytam őket, had veszekedjenek kedvükre. És még akkor is nagyon fáztam.

Na de hogy jön ide a hitelesség? Hát úgy, hogy azért engem is picit betámadott kedves barátnő, mert szerinte az edzés ahova járok az szar. Az edző szar, a mozgás szar, a terem szar, és hagyjam abba. Mert csak ártok magamnak, és hát... Látványosan nem használ. Mikor pedig barátnő nem figyelt, a pasija ennyit mondott:

- Tudod a hitelesség adja meg minden kritika alapját. Minden szavát elhinném a helyedben, ha ezt az edzést* még csinálná, ha kigyúrt szálkás asszonyállat lenne aki salátán él, és 34-es ruhákat** hord... Akkor minden szava tartalommal bírna...

És milyen igaz....


*együtt kezdtük, ő 2 hónap után abba hagyta, mert A.: Szar az edző B.: Drága C.: Rossz az időpont D.: Edzőtársak lúzerek E.: Egészségre káros F.: Rossz a terem.... (igen kifogások)
**170 cm, kilót nem tudom de a farmerje jó rám (leöntötem magam nála kávéval, és simán belefértem az övébe)







2016. április 27., szerda

Külsőség

"A szépség belülről fakad"
 
Meg az összes hülye hasonló klisé. Az összes.
 
Én a tök átlagos emberek csoportját gyarapítom annyi plussz szerencsétlenséggel, hogy kib.szott magas vagyok. Igen, 184 cm, és vesszenek a törpék, de szar nekik. Ehhez a modell magassághoz (rühellem a definíciót, mert azok a libák általában 178 cm magasak), na szóval ehhez társul "némi" túlsúly.
 
Lelkem rajta küzdök. Egy éve heti 3szor sport. Az elmúlt 3 hétben ehhez jött hozzá heti átlag 5ször átlag 5 kili futás (jól van, nevezzük kocogásnak inkább). Kajában minimális elhajlás. Gyorskaja szinte soha. Néha csipsz, néha csoki. NÉHA van hogy hetek telnek el nélkülük.
 
Figyelek. Igyekszem elcseszettül egészséges lenni, ha már vékony nem lehetek...
 
Előre leszögezem, a mostani bejegyzésben szereplő minden nőneműt imádok, szeretek feltétel nélkül. Csak ez most szarul esett... Tőlük....
 
Amióta megnyúltam (20 éve), anyám milliószor rá csodálkozott, hogy (pontosan idézek):
- JESSZUSSS EKKOORA NŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐ!!!!!!!!!
vagy:
- nagyobb vagy mint apád.
vagy:
- ha már ekkora, lettél akkor....
esetleg:
-ez meg ez a a tuti fogyokúrás módszer. Egyél rendesen. Mozogj többet. Ne ülj. Az a bajod.
 
Mikor meg szólok neki, hogy bammeg, ne már, mert lehet nem úgy gondolod, de egy idő után ezt hallgatni, hogy mekkora vagyok, amiről persze nem tehetek, de azért fogyjak, vagy hogy nőttem már ekkorára, kurvára nem vicces, akkor meg megkapom, hogy mert mindent magamra veszek. Ez csak vicc... És jajj már, ő semmit soha többet nem mond, mert nekem nem lehet...
És a héten is volt vele egy ilyen jellegű, ami onnan indult, hogy ruhát kérnék kölcsön. Amire az ő reakciója:
- OLYAN mérete nincs senkinek, hát az neked KICSI!!!! Hát vegyél. Vagy varrass. Inkább varrass... Az talán jó lesz.
 
Nem kicsit esett szarul...
 
Erre most barátnő mondja:
- ... voltam farmert nézni. Eszembe jutottál, hogy neked milyen szar lehet...  Ne értsd félre, csak hát ja... azért elfogadni, azt hogy te ILYen vagy.
- milyen is?
- hát ilyen túl nagy. Értem hogy magas vagy, de a legújabb fogyókúrát próbáltad már? Tudod, ha már ilyen szerencsétlen magas vagy, akkor ha kicsit vékonyabb lennél.. tudod minden könnyebb lenne... mert alacsonyabb nem tudsz lenni, csak kisebb....
 
A síró görcs kerülget. 184 centi és 77 kiló... Ekkora egy elefánt....
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2016. április 26., kedd

Romantikus énem, az ősi bosszúálló


Valahogy már gyerekkoromban sem hittem a csöpögős romantikában. Igen, gyerekkoromban. 13 éves kormra már túl voltama Romana és Júlia korszakon - anyám legnagyobb bánatára*-, indián könyvek nem az én világomhoz tartoztak, de azok a noname krimik, vagy tragikus drámák már annál inkább.
Mikor kamasz fantáziám szárnyra kapott, és én voltam a főhős, az elképzelt szerelmem mindíg vad volt, szinte mindíg valami ír fickóba zúgtam bele maradéktalanul, hányszor elképzeltem, ahogy a haramia/kalóz az érdes tenyerével megragad, elrabol, és bár nyelvem felvágták, eszem éles, szívem kitárom és némi rábeszélés után a világvégére követem, de legalább egy az angol tengerész flott ellen vívott csatába és/vagy a Buckingham palota ostromára is rábír... Az se baj, ha hősiesen meghal/meghalok, mert szerelmem szenvedélyes és örök, és míg lélegzem, vagy szellemem evilágban lebeg bosszút esküdik a meg nem élt szerelmért....
 
Fogalmam sincs, honnan ez az ír imádat. De ha egy ír pasashoz mehetnék hozzá (P.S.: I Love You - Na ugye!), vagy kaparinthatnám meg egy éjszakára.... ó jajj... bolyongó bosszúálló szellem lennék....
 
 
 


*szent meggyőződése hogy azóta se olvasok normális könyveket, csak elvont baromságokat. Pedig dehogy. Csak ilyet, meg ilyet, ilyet, és néha ilyet, ezt is szeretem, és van ez a kis elhajlás, meg ez. mert ezek bármikor újraolvasósok, és ez még csak ami gyorsan eszembe jut...

2016. április 22., péntek

Elalél

Az mindig levesz egy nőt a lábáról, ha éppen leesik a lábáról és lovagias megmentő karok nyújtanak neki gyors segítséget.
 
Csak kicsit megszédültem, a karjaim elgyengültek, a lábam gyenge lett, a kezemből a dolgok kezdtek kicsúszni, és akkor egy magas, erős karú férfi elkapott, megtartott, óvatosan a földre helyezett, szőlőcukrot hozott és vizet, és aggódva kémlelte, hogy kellhet-e repülősó.
Bakker, hogy mennyire nem vagyok Jane Austin-os, pedig próbálkoztam. Komolyan, de ez olyan messze áll tőlem, bármennyire is szeretem őt, és a stílusát, és akárhogy vágyok egy Mr. Darcy-ra, aki kimászik a tóból, csöpög róla a víz, és kezét tördelve szerelmet vall, miközben ÉRTEM vállal minden harcot az egész világgal szemben.
Na ez már jobb. :D Mondjuk nem az igazi...
 
De hogy is lehetne az igazi, mikor a valóság annyira más. Jane Austin főhősnője tutira nem kettlebellezik, nem jár futni hajnali ötkor, nem olyan mint egy betöretlen mustáng (micsoda nagylelkű hasonlat ez magamról)
 
Szóval a kettlebell 50. percében, miközben két 10 kilós súllyal próbáltam felállni, a világ elkezdett hirtelen ragyogó ezüstté válni, majd szélről befele feketedett. A mellettem edző srác észrevette, és elkapott, leültetett, és jófej volt. Mert van ilyen, hogy szédeleg az ember...
 
Bár ebben így semmi romantikus nincs.
 
Pedig micsoda kellem és báj, na meg orgona illatú szerelem lehetne a levegőben....
 
 
 
 

2016. április 21., csütörtök

Picike éhség...

Idő: tegnap
 
Eddig tartott. Fehér kenyeret kell ennem. Mondjuk zsírral, meg újhagymával. Nem is. Legyen egy jó kis csípős marha pörkölt, sok uborkával. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ... az se lenne elég.... Sült pulykacomb krupmli pürével. Vagy egy jó kis karfiol leves. Meg sültkrumpli. Belga sültkrumpli. Ez az! Egy jó kis Szánzsoszi krumpli szósz dö andalúzzal, meg szamurájjal, egy adag gusztustalan rántott sajt szerű izével, mellé egy fél grillcsirke a csirkés arabtól, és egy  nagy adag Belleveu Kriek. Desszertnek meg Leonidas... Hmmm....
 
De lehet az is kevés lenne. Most azzal se laknék jól. Pedig futni se voltam. ÉHEN VESZEK!
 
Lakóbarát hazajött, és elmondta, hogy ő kakaspörköltet akar enni. Meg fácán levest. De jól esne neki egy adag sósstángli is. Meg gulyás. És a tengerparti haltál. Fokhagymás sajttal töltött kalamárival. Vagy egy jó adag sajtos tejfölös lángos, meg egy citromos sör. Vagy inkább kettő. Amúgy még van méz pálinka.
 
Levittük Diót, ott meg egy másik gazdi kezdett rá.
 
Ő egész nap éhes. Egész nap enne. Kifosztotta a csipsz és csoki autómatát. MEgevett mindent. MINDENT. Most hazamegy és csinál melegszendvicset. Vagy 20-at. De lehet negyvenet. És ha jól emlékszik van lefagyasztva neki még húsvétról sonka. Na azt is mind megeszi. Akár fagyottan is. Mert mindjárt éhen hal.
 
Az étterem tulaj tacsi-gazdi jött, prüszkölt az allergiától, és korgott a gyomra:
 
- Hát tudjátok én ma egésznap azon gondokodtam, hogy kéne sütni ökröt estére. De nem lenne biznisz mert én enném meg egyedül. Tudom, hogy telihold van, de hogy ennyire éhen akarjak halni, már azt se tudom mikor volt utoljára.... Mondjuk lehet hogy egy malacot elég lett volna megsüttetnem. Hazamegyek, rendelek családi pizzát....
 
Jaaaaaaaaaaaa, mert hogy telihold. Ezért akar mindenki éhen veszni. Az más.
 
 
 
 

2016. április 18., hétfő

Morgok. Konstans morgok

Úgy péntek dél óta konstans morgok.
 
Morogtam a melltartó vásárláskor. Mert nekem méretes méretet adott a sors, és ezt a méretet meg kell tartani, ezért igen, én kedvezménnyel Triumpf-ot szoktam venni, és pénteken 30% engedmény volt mindenre, és az eladók egy ILYEN üzletben ostoba libák voltak, csak a válluk vonták.
 
Morgok a farmer miatt, mert az abszolute nem konfekció méretű méretemre (29/34) csak egy helyen lehet farmert találni, ott meg kiröhögött a műszempillás 16 éves szőke kis díszpicsa, hgoy hát ilyen méret márpedig nincs.... Anyád meg a besamelje
 
Morgok a cipőm miatt, amit tönkre vágott a suszter, és mehet a kukába.
 
Morgok a folyton késő barátok miatt, vagy amiatt, hogy az utolsó pillanatban meggondolva magukat lemondják a találkozót.
 
Morgok a kullancsok irdatlan elterjedése  miatt, hogy Dióból ki kellett egyet szedni, mindenféle védelem ellenére. Meg azért is, mert begyulladt a bűzmirigye és gombás a lába.... Baszki, mintha nem is törődnék vele....
 
Morgok a gyorsan rohadó paradicsom miatt.
 
Morgok a vasárnapi szél miatt, hogy pedig milyen király idő volt a Normafán, de basszus majd lefújt minket a szél.
 
Morgok a nyugdíjas bosszantó vezetők miatt, akiket kurvára nem kéne már volánhoz engedni. Mert veszélyesek. Mint a bömbisek. Az összes. Iszonyat.
 
Morgok az esztelen 150g ch-s diéta miatt.
 
Morgok az esti labor eredmény miatt, hogy hétig oda kell érnem.
 
Aztán reggel lefutottam 6 kilómétert.... És közben is morogtam. És akkor a lélekölő harmadik kilóméternél bevillant. Erre a sok apró semmiségre, megoldható nüanszokra, ami igazából nem tragédiák, és máskor egy vállrándítással kacagva túllendülök rajtuk, na szóval nyilván nem ezek a valódi okai a morgásomnak. És a levegőért kapkodva a harmadik kilómétert elérve megvilágosodtam.
 
A pasi.
 
Hogy én mennyire haragszom. Rá. Mert kurvára nem tudott nekem nemet mondani. Hanem mismásolt. Elkente a dolgokat. Hogy "kedvem van, dehát hogy oldjam meg... azt nem tudom." A kurva életbe. És tudta, hogy nekem választ kell adnom, és tudta, hogy minek tesz ki engem, de nem. Ő kussolt. Sőt, valójában el is tűnt, hogy még véletlen se kelljen egy elb.szott NEM-et mondani, ami persze szar, de legalább egy nem. Így, hogy hagyta a dolgokat elkenődni, így is az lett az eredmény, hogy nem, mert nyilván nem, de bassza meg. Iszonyatosan örülnék, hogyha tudna nemet mondani... Bammeg.
 
De jól esett leírni. Hú de megkönnyebbültem!!!
 
 
 

2016. április 15., péntek

Mai börleszk

A magánrendelés elkényeztet. Reggel hétre odalibbensz, pisilsz egy csinos kis műanyagba, illatos szappannal kezet mosol, puha törölközővel megtörlöd a kiskezed, mosolygós asszisztens leveszi a vért a szobában, ahol egyedül vagy, majd kapsz egy szelet csokit/cukrot/banánt kólát/kávét/vizet. Természetesen egy vagyonért. Valójában három vagyonért.
 
Három vagyonom most meg nem igazán van, szóval ha már fizetem a TB-t, akkor kivételesen igénybe veszem. És ezen döntéssel egy montipájtonos börleszkbe csöppentem. Barátnőm elkísért, mert ájulós vagyok.
 
Előbb ért oda hiperszupermodernizált egészségközponthoz, kikérte a sorszámom a tajszámom alapján, és beállt volna a sorba, amig rám várt, de valami nem stimmlet, így kitartóan várt rám, hátha okosabb leszek. Nem voltam, sőt... És megkérdezés után is csak azt mondátk álljon be a sorba. Na igen, de melyikbe... Mert olyan sorszám sehol nincs, olyan labor sehol nincs, olyan behívó sehol nincs.... A csodás számokat a tábláknál csak egyetlen négyzetméterről látni a 500 m2-es teremben... Ott tömörödtünk jobbra, balra, össze vissza, majd jött az ötlet hogy rossz helyen lehetünk, kérdezzük meg. Megkérdeztük. Rossz helyen voltunk. A jó hely még groteszkebb volt, de a sorszámomhoz hasonló itt se villant. Ekkor jött egy ismerős, aki jóindulatúan megpöcöktette a vállam, hogy menjek az ablakhoz, időpontosokat nem hívják, azoknak pofátlannak kell lennie... És tényleg.
 
Bepötyögtek, mondták hogy irány pisilni, aztán meg csak úgy menjek be az egyik vérvételes helységbe. Amelyikbe tetszik.... Ahha... Egyik se tetszett.
 
De a pisilés, na az volt a csúcspont.
 
Bezsúfolódtunk 4-en, a pisilő helységbe, mindenki szorongatta a kis műanyag poharát (ilyenből ittam 16 évesen a vodka narancsot), és vártuk hogy a nagyon öreg (80+os) nénike remegő kezekkel elvegye... 3an korombeliek voltunk és egy idős bácsi. A velem korú csajszi egyszer csak felnevetett, hogy ez rosszabb mint egy sörözős buli utáni lány wc, a srác vállát rázta a röhögés, és félt hogy kilöttyinti a "mintát", én a kandi kamerát kerestem és így hármasban jót röhögcséltünk, mire a bácsi megszólalat:
 
- Több tiszteletet és komolyságot! Ez itt egy gyógyintézmény!
 
Ahogy kimondta, a 80+-os néni valamit összetört és csoszogott be a felmosóval, addigra már a könnyünk folyt, és a srác két vihogás között közölte:
 
- Valójában nem lepődnék meg, ha az lenne az eredmény, hogy terhes vagyok...
 
Na itt lett végünk, a nénike dühösen nézett ránk, jött egy fiatal nővér/ápoló/doktor begyűjtötte a mintákat, és vigyorogva közölte, hogy menjük máshová bontani a rendet.
 
 
A vérvétel meg... Tömeges csapolás, és hiába próbáltam nem odanézni, mindenfele odanéztem. MINDENhol folyt a vér, én kókadoztam, és lerogytam a székre, mikor szólítottak. Ránéztem a nővérre, és rekedt hangon, mint aki a végső altató injekciót várja megszólaltam:
 
- Szép időnk van, nem?
Én kétségbe esetten ránéztem, ő bíztatólag megpaskolta az arcom:
- Ja, de reggel majd befagyott a seggem. Mondtam az Uramnak, hogy este muszáj lesz meginni egy pálinkát mert jön a hétvége aztán pont akkor leszünk taknyosok. Hiába jár ide annyi vírus hordozó, de a befagyott segg ellen csak a pálinka jó, higgye el! Na, kész is! Mehet! Igyon egy pálinkát!
 
Szóval a nővér a maga földreszállt, groteszk  angyal módján egy hétköznapi hős volt....
 
Sőt! Minden egészségügyi dolgozó egy igazi hős, hogy napról napra elviselik ezt. Ezt az izét..... Minden áldott nap....
 
 
 


2016. április 14., csütörtök

Barátok, megbocsájtás, egyebek

Laposnézés. Laposnézés volt az én igazi lelkitársam a legbarátnőm a legszebb éveimben, akivel... hmm... a saját ostobaságom miatt 5 éve megszakadt a kapcsolat. Hihetetlen fájó tüske volt, és baromira hiányzott, viszont a gyávaságom megakadályozott abban, hogy lépjek. Bármit lépjek.
 
Tegnap este ünnepeltük a 30. születésnapját. 5 éve nem láttam, és meghívott. Őszintén féltem elmenni... Nem is tudom hogy írjam le neketek ezt a fojtogató érzést, hogy mennyire féltem, hogy mi lesz a reakciója, hogy.... hogy... értitek, hogy ott majd a remény hal meg utoljára.
 
Melegszívűéknél volt a buli. Lakóbarát már egy hete nyomott, hogy ott kell lennem, nincs apelláta, több barátnő is hívott, nem hagyták hogy elmismásoljam. Menni kellett.
 
Még a kocsiba menet SzagosPasassal átbeszéltük, hogy a legrosszabb ami történhet, hogy odamegyek, köszönök, eljövök. És maximum bizonyosságot nyerek arról hogy egy életre elkúrtam.
 
Te jó isten, jobban izgultam, mint államvizsga előtt. Tudjátok, gyomorideg, térdremegés, külvilág alig meghallása, meg mittomén. De valahogy ott volt mindenki, és valahogy mindenki mellettem állt, és a félsz, és az egész, és mikor minden veszik bele a rettegésbe... és már levegőt venni is nehéz, és a cipőt is csak szuszakoltam a lábamról.... A barátok, jöttek, mosolyogtak, szerettek és csak velem voltak.... valami iszonyatos erőt adott...
 
És akkor Laposnézés.. ott állt a szoba közepén... mintha... mosolygott, megölelt, mint egy viháncoló kisgyerek bemutatta a vőlegényét, és csacsogott, és gyönyörű nő lett, és egész, és megtalálta magát, és érdekelte hogy mi van velem, hogy merre vagyok, hogy jól vagyok-e, és hogy... és azt mondta, fánylat a múltra, elmúlt....
 
Tudjátok, a Barátaim, csodálatos emberek. Mind. Okosak, jó emberek, kitartóak, hihetelenül melegszívűek... azt hiszem pusztán a sorsnak is hálás lehetek, hogy egyáltalán ismerhetem őket, nem beszélve arról, hogy még a barátaimnak mondhatom tudhatom őket.
 
Szóval Kedves Égiek, Sors meg Minden! Köszönöm!
 
 
 
 
 
 
 

2016. április 8., péntek

Ha már témánál vagyunk...

... Kollega kérdezi, a kezem láttán, hogy Pasi durvult-e az éjjel. Én meg nem értettem. Aztán gondolkodtam...

Szerintetek is arra gondolt, hogy indiánosat játszottunk, és én voltam a gonosz fehér ember?



Amúgy valójában csak edzeni voltam...

Gondolatok a nemi erőszak margójára

Kezeket fel, kit nem taperoltak meg még soha akarata ellenére?
 
Ha ez most egy előadás lenne, ahol élőben találkozhatnánk, akkor sejtésem szerint egyetlen kéz sem lenne a magasban. Sem férfié, sem nőé.
 
Megvan az érzés, a szorongó feszengés, hogy olyat tettek velünk/veled/velem amit te nem akarsz? Ez nem olyan nem akarás, hogy hétfőn nincs kedvünk felkelni. Nem olyan, mint mikor a keserű orvosságot nyeljük. Undorral, muszájjal....
 
Ez... szavakban kifejezhetelen.
 
Olyan sok évvel ezelőtt, mikor zsenge huszasként és alig 60 kilósan még fel mertem venni mini szoknyát, és picit derekat mutató felsőt. Nyár volt, 40 fok, és ex nem kísért ki a villamos megállóhoz. Már épp elértem volna a villamost, mikor eszembe jutott, hogy nála felejtettem valamit, felhívtam, hozza le, mert késő van, elmehet akár az utolsó vilim is. Nem hozta, azt mondta gyorsan fussak vissza a cuccért. Én barom, visszamentem. Hogy a futás, a mini szoknya, vagy a kicsi top hívta-e fel jobban a figyelmet rám, nem tudom, de egy pasas utánam jött....
 
Az orromban érzem a cigarettás savanyú bor szagú lehelletét, ahogy a ragacsos mocskos ujjai a derekam simítják, azt a hatalmas hasat a gerincembe fúródva, és az eszeveszett pánikot, amivel a kapucsengőt nyomtam...
 
Ex reakciója.... Tipikus. "Én megmondtam hogy ne flangálj így. Miért nem tudsz normálisan felöltözni mint mindenki más?!"
 
Én hibáztam? Én voltam túl kacér? Tényleg joga volt hozzá, mert "kapható"-nak gondolt?
 
Ennél talán még egy fokkal rosszabb, ha egy olyan ember kényszerít bele egy ilyen helyzetbe, akit ismersz. Akit valaha kedveltél, ne adj isten, valaha szerettél. De valamiért úgy hozza az élet, a gondok, a változások, hogy... Hmmm... A kapcsolat haláltusája előtti pillanatok. Mikor már nem akarod, hogy hozzád érjen, de megölel. Mikor zsigerileg tiltakozol a csókja ellen, de valami ok folytán jogot formál rá, és csókol. Követeli a következőt, és te, mert ott és akkor még nem tudod, hogy ez a vége, még hagyod. Még egyszer hagyod. Még egyszer megteszed. Megteszed, mert beléd nevelték hogy ne legyél bunkó, hiszen csak szeret.
 
LÓFASZT!
 
Ha sikítunk némán, ha sikítunk hangosan.... Ha éreztétek a kétségbeesést, a menekülni vágyást, az undort, amikor a fejedben a hang hadarja, hogy NE-NE-NE-NE-NE-NE-NE-NE!!!....
 
Bárki aki nem tartja tiszteletben a másik tesét.... Mit testét, a testét körbe ölelő 50 centis zónát, amit intim zónának hívnak, és abba befurakodik, vagy ott bármit követel magának.... BÁRMIT... 
 
Ha engem a tegnapi posztom miatt megerőszakolnak, akkor az az én hibám?  Mert ezt akartam és csak jól megadták nekem és legyek boldog? 
 
Nem tudom.... 
 
Erre valójában nincsenek szavak. Ezek... bennragdnak és néha, néha néha soha nem kopó penge élük előhozza az iszonyatot....
 
 
 
 
 
 

2016. április 7., csütörtök

Walk of shame

Fél hatkor kitántorogtam a fürdőbe, és csak bambultam bele a tükörbe, néztem ezt a karikás szemű kialvatlan nőt, és az emléket próbáltam kiverni a fejemből..... Basszus....
 
Tegnap este olyan fél 10 körül még átmentem Barátnőhöz virágokat öntözni, és néhány gizgazt magamhoz átcipelni. Mivel ő végre megtalálta az igazit, és összeköltöztek, a gazok meg maradtak rám. Gondoltam az egyik méretesebb anyós nyelvet átköltöztetem, hamár... Beszenvedtem a 9-en a liftbe, a 7-en beszállt egy néni, a 6-on pedig Ő.
 
Láttam már messziről többször is. Valójában egy teljesen átlagos srác. Olyan magas, mint én. Barna haj, barna szem, és most eszméletlen jó, frissen borotvált arcszeszes illata volt. Igen, a fenekére tökéletesen ráfeszülő farmer, lezser póló, és a vállai.. A vállai azok a mértani pontosságú tökéletes széles vállak.... Jó, tudom, nem egy darab hús, hogy méregesse az ember lánya, de mégis... hát legeltetni a szemet csak lehet, nem?
 
Szóval az átlagos tökéletes srác, akinek a nevét se tudom, a liftből kiszállva segített a virágot kiszedni... És vigyorgott. Én meg éreztem hogy fülig pirulok, mert tuti észrevette, hogy gusztálom.
 
- Hová viszed a virágot? (megfordult, és olyan mocskosul közel állt hozzám, hogy több mint illetlen)
- Csak ide szembe...
- Segítsek? (éreztem a mentolos rágós lehelletét... meghogy elöntik az agyam a hormonok)
- Megköszönném, nagyon kedves.
- Csak gyorsan kiveszek valamit a kocsimból.... (úúúúúúúristen, hogy ez a srác mennyire tökéletes váll-fenék-magasság kombóval rendelkezik!!!)
 
Na jó. Mint minden ostoba libának, egy fekete mustang beindítja a fantáziáját, és leesett állal kérdzetem, hogy
 
- ... ez a tiéd?
- ez a benzinzabáló? Igen. (ici picit kócosak a fogai, de ettől még jobban vonz. mint fény a lepkét)
- Gyönyörű.
- Az. Na merre vigyük ezt a gazt? (rám kacsintott, végem)
- Ide szembe, köszi.
 
Ahogy mentem mellette, ostobaságokról csevegtünk, úgy száz méter hosszan. És több szikra volt, mint mikor leveszi az ember a műszálas pulcsit.
A ház előtt rám néz, de úgy, DE ÚGY...
 
- Ha gondolod, felmegyek hozzád. A virágot. Felviszem. (most mintha zavarba jött volna, vagy mi)
- Gondolom! (túl gyorsan vágtam rá)
 
Ajtó nyílok, virág ledob, a következő tized másodpercben olyan pasi maszírozza a manduláim a nyelvével, akinek a nevét se tudom, de nem érdekel, sokkal jobban aggaszt, hogy NEKEM nem mentol illatú a lehelletem, és hogy szőrös a lábam... Aztán, valahogy mégis elengedem, hogy kövér vagyok és szőrös, és lehet hogy a szám is büdös, mert kit érdekel, és rekord sebességgel kerül le rólunk minden ruha....
 
Aztán csipog az a KURVA TELEFON!!! 5 óra. Menni kell futni. Én meg kapaszkodok az álomképbe, és 20 percen keresztül még próbálom visszatartani a tökéletesen semmi extra pasit, hogy maradjon, maradjon még velem....
 
Majd felkelek, kivánszorgok a fürdőbe, és nézem a karikás szemű nőt, hogy vajon a valóságba megtenném-e. 
 
Ja mert amúgy meg telihold..... 

2016. április 6., szerda

Furcsa szerzetek

Reggelente én vagyok az első a futópályán. Ezzel nem azt mondom, hogy én futok, csak hogy néha elmegyek és végig kínlódom 4,5 km-t. Tudjátok, szépen bemelegítek, úgy indulok mint a profik, hogy a végén kezdők halála érjen utól. De nem is ez a lényeg.
 
A lényeg, hogy soha senkivel nem szoktam a pályán találkozni, mert tényleg én vagyok az első. Mikor ma nekiláttam a kínlódásnak, a pálya végén egy sötét alak tűnt fel, kocogot. Oké, más is lehet ennyire hülye, hogy hajnal előtt jár futni. Aztán beértem. Az illető, - fogalmam sincs, hogy férfi vagy nő-, szóval téli vastag anorákban, sínadrágban csizmában, rótta a köröket lassú kocogással.... Hogy értsétek, én ujjatlan pólóban futottam.
 
Aztán meg ültem a dugóban. Ültem az elcseszett nagy dugóban, mert már az Andor utcáig visszadugult a Lágymányosi híd. Araszoltunk. Baromi lassan araszoltunk. Mikor felértem a hídra, nyilvánvalóvá vált a dugó oka. Egy pasas foci mezbe, kisgatyába kóricált a hídon összevissza, majd jöttek a rendőrök és szépen lekapcsolták. A kisgatyást is, meg a forgalmat is....
 
De nyilván én vagyok a legfurcsább szerzet, mert minek járok 5kor futni és mi a francnak megyek kocsival dolgozni?! :D
 
 

2016. április 1., péntek

Jelszavak, megbiztonság, mi?!?

Szerintetek az elmúlt hónapok szenvedései után mennyire kaptam ettől a hírtől idegbajt?!?
 
Ezekután mindenféle telefonfeltörést életfogytiglani börtönnel jutalmaznék, és közben a hülye hekkereknek MINDENHOL folyamatosan jelszót, biztonsági e-mail címeket, ellenőrző első és másod számú telefonszámokat, azonosító kérdéseket kellene megválaszolni és megváltoztatni. Az összes rohadt interntes felüleleten. Non-plus ultraként pedig minden alkalommal minden kontaktjuk folyamatosan törlődne, és alvás helyett, csepegő víz csap mellett 100 kilóméterre a legközelebbi mosdótól különböző lehetetlenségi fokozattal ellátott matematikai kapcsolatháló modell alapján szerezhetnék be.
 
Hát komolyan!
 
A legdurvább átkot Anyukámtól és egy Cigányasszonytól hallottam. Komolyan a nyelvem hegyén van. És ezek hatékony átkok. Bizony. És közel vagyok hogy szívből kimondjam őket én is...
 
Grrrr

Vissza. Akarok. Menni.