Furcsa szerzetek

Reggelente én vagyok az első a futópályán. Ezzel nem azt mondom, hogy én futok, csak hogy néha elmegyek és végig kínlódom 4,5 km-t. Tudjátok, szépen bemelegítek, úgy indulok mint a profik, hogy a végén kezdők halála érjen utól. De nem is ez a lényeg.
 
A lényeg, hogy soha senkivel nem szoktam a pályán találkozni, mert tényleg én vagyok az első. Mikor ma nekiláttam a kínlódásnak, a pálya végén egy sötét alak tűnt fel, kocogot. Oké, más is lehet ennyire hülye, hogy hajnal előtt jár futni. Aztán beértem. Az illető, - fogalmam sincs, hogy férfi vagy nő-, szóval téli vastag anorákban, sínadrágban csizmában, rótta a köröket lassú kocogással.... Hogy értsétek, én ujjatlan pólóban futottam.
 
Aztán meg ültem a dugóban. Ültem az elcseszett nagy dugóban, mert már az Andor utcáig visszadugult a Lágymányosi híd. Araszoltunk. Baromi lassan araszoltunk. Mikor felértem a hídra, nyilvánvalóvá vált a dugó oka. Egy pasas foci mezbe, kisgatyába kóricált a hídon összevissza, majd jöttek a rendőrök és szépen lekapcsolták. A kisgatyást is, meg a forgalmat is....
 
De nyilván én vagyok a legfurcsább szerzet, mert minek járok 5kor futni és mi a francnak megyek kocsival dolgozni?! :D
 
 

Megjegyzések

  1. Én meg éjfélkor futok...mióta meleg van, volt már, hogy mással is találkoztam :)

    VálaszTörlés
  2. Uh, semmi izgi, másik futóra gondoltam :) Mert egy darabig én voltam az egyetlen éjszakai sportember.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti