Gondolatok a nemi erőszak margójára

Kezeket fel, kit nem taperoltak meg még soha akarata ellenére?
 
Ha ez most egy előadás lenne, ahol élőben találkozhatnánk, akkor sejtésem szerint egyetlen kéz sem lenne a magasban. Sem férfié, sem nőé.
 
Megvan az érzés, a szorongó feszengés, hogy olyat tettek velünk/veled/velem amit te nem akarsz? Ez nem olyan nem akarás, hogy hétfőn nincs kedvünk felkelni. Nem olyan, mint mikor a keserű orvosságot nyeljük. Undorral, muszájjal....
 
Ez... szavakban kifejezhetelen.
 
Olyan sok évvel ezelőtt, mikor zsenge huszasként és alig 60 kilósan még fel mertem venni mini szoknyát, és picit derekat mutató felsőt. Nyár volt, 40 fok, és ex nem kísért ki a villamos megállóhoz. Már épp elértem volna a villamost, mikor eszembe jutott, hogy nála felejtettem valamit, felhívtam, hozza le, mert késő van, elmehet akár az utolsó vilim is. Nem hozta, azt mondta gyorsan fussak vissza a cuccért. Én barom, visszamentem. Hogy a futás, a mini szoknya, vagy a kicsi top hívta-e fel jobban a figyelmet rám, nem tudom, de egy pasas utánam jött....
 
Az orromban érzem a cigarettás savanyú bor szagú lehelletét, ahogy a ragacsos mocskos ujjai a derekam simítják, azt a hatalmas hasat a gerincembe fúródva, és az eszeveszett pánikot, amivel a kapucsengőt nyomtam...
 
Ex reakciója.... Tipikus. "Én megmondtam hogy ne flangálj így. Miért nem tudsz normálisan felöltözni mint mindenki más?!"
 
Én hibáztam? Én voltam túl kacér? Tényleg joga volt hozzá, mert "kapható"-nak gondolt?
 
Ennél talán még egy fokkal rosszabb, ha egy olyan ember kényszerít bele egy ilyen helyzetbe, akit ismersz. Akit valaha kedveltél, ne adj isten, valaha szerettél. De valamiért úgy hozza az élet, a gondok, a változások, hogy... Hmmm... A kapcsolat haláltusája előtti pillanatok. Mikor már nem akarod, hogy hozzád érjen, de megölel. Mikor zsigerileg tiltakozol a csókja ellen, de valami ok folytán jogot formál rá, és csókol. Követeli a következőt, és te, mert ott és akkor még nem tudod, hogy ez a vége, még hagyod. Még egyszer hagyod. Még egyszer megteszed. Megteszed, mert beléd nevelték hogy ne legyél bunkó, hiszen csak szeret.
 
LÓFASZT!
 
Ha sikítunk némán, ha sikítunk hangosan.... Ha éreztétek a kétségbeesést, a menekülni vágyást, az undort, amikor a fejedben a hang hadarja, hogy NE-NE-NE-NE-NE-NE-NE-NE!!!....
 
Bárki aki nem tartja tiszteletben a másik tesét.... Mit testét, a testét körbe ölelő 50 centis zónát, amit intim zónának hívnak, és abba befurakodik, vagy ott bármit követel magának.... BÁRMIT... 
 
Ha engem a tegnapi posztom miatt megerőszakolnak, akkor az az én hibám?  Mert ezt akartam és csak jól megadták nekem és legyek boldog? 
 
Nem tudom.... 
 
Erre valójában nincsenek szavak. Ezek... bennragdnak és néha, néha néha soha nem kopó penge élük előhozza az iszonyatot....
 
 
 
 
 
 

Megjegyzések

  1. Erről írtam dolgozatot múlt félévben...
    Azt hiszem szörnyűbb az, ha olyan teszi, akit még ismersz is... Beszélni is nehezebb róla. Ha egyáltalán mer beszélni a bántalmazott róla...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing