Morgok. Konstans morgok

Úgy péntek dél óta konstans morgok.
 
Morogtam a melltartó vásárláskor. Mert nekem méretes méretet adott a sors, és ezt a méretet meg kell tartani, ezért igen, én kedvezménnyel Triumpf-ot szoktam venni, és pénteken 30% engedmény volt mindenre, és az eladók egy ILYEN üzletben ostoba libák voltak, csak a válluk vonták.
 
Morgok a farmer miatt, mert az abszolute nem konfekció méretű méretemre (29/34) csak egy helyen lehet farmert találni, ott meg kiröhögött a műszempillás 16 éves szőke kis díszpicsa, hgoy hát ilyen méret márpedig nincs.... Anyád meg a besamelje
 
Morgok a cipőm miatt, amit tönkre vágott a suszter, és mehet a kukába.
 
Morgok a folyton késő barátok miatt, vagy amiatt, hogy az utolsó pillanatban meggondolva magukat lemondják a találkozót.
 
Morgok a kullancsok irdatlan elterjedése  miatt, hogy Dióból ki kellett egyet szedni, mindenféle védelem ellenére. Meg azért is, mert begyulladt a bűzmirigye és gombás a lába.... Baszki, mintha nem is törődnék vele....
 
Morgok a gyorsan rohadó paradicsom miatt.
 
Morgok a vasárnapi szél miatt, hogy pedig milyen király idő volt a Normafán, de basszus majd lefújt minket a szél.
 
Morgok a nyugdíjas bosszantó vezetők miatt, akiket kurvára nem kéne már volánhoz engedni. Mert veszélyesek. Mint a bömbisek. Az összes. Iszonyat.
 
Morgok az esztelen 150g ch-s diéta miatt.
 
Morgok az esti labor eredmény miatt, hogy hétig oda kell érnem.
 
Aztán reggel lefutottam 6 kilómétert.... És közben is morogtam. És akkor a lélekölő harmadik kilóméternél bevillant. Erre a sok apró semmiségre, megoldható nüanszokra, ami igazából nem tragédiák, és máskor egy vállrándítással kacagva túllendülök rajtuk, na szóval nyilván nem ezek a valódi okai a morgásomnak. És a levegőért kapkodva a harmadik kilómétert elérve megvilágosodtam.
 
A pasi.
 
Hogy én mennyire haragszom. Rá. Mert kurvára nem tudott nekem nemet mondani. Hanem mismásolt. Elkente a dolgokat. Hogy "kedvem van, dehát hogy oldjam meg... azt nem tudom." A kurva életbe. És tudta, hogy nekem választ kell adnom, és tudta, hogy minek tesz ki engem, de nem. Ő kussolt. Sőt, valójában el is tűnt, hogy még véletlen se kelljen egy elb.szott NEM-et mondani, ami persze szar, de legalább egy nem. Így, hogy hagyta a dolgokat elkenődni, így is az lett az eredmény, hogy nem, mert nyilván nem, de bassza meg. Iszonyatosan örülnék, hogyha tudna nemet mondani... Bammeg.
 
De jól esett leírni. Hú de megkönnyebbültem!!!
 
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti