2016. május 31., kedd

Tervez.

- Tudsz síelni?
- Nem. És te? De amúgy 40 fokba hogy merült ez fel benned?
- Februárban lesz Svájcban egy szeminárium, síeléssel összekötve. Októberbe megtanulunk, és elmegyünk.
- Szóval te se tudsz síelni.
- És még menő síszerkóm sincs.
- Közbe vágok, fürdőruha szezon van/lesz.
- Nincs fürdőruhád? Hétvégén vegyünk?


Na erre varrjak gombot.... Tervez.

Az örökös Nincs egy göncöm sem...

... téma erőteljesen felszínre tört. Na nem nálam, hanem Lakóbarátnál. Ült lótusz ülésben a szekrénye előtt, a kiszórt nincs-gönc kupac tetején, és kétségbe esve nézett rám, hogy neki tényleg nincs mit felvennie.


Ó. Ó.


Mélységesen megértem, mert alapvetően nekem sincs mit felvennem. Főleg, hogy jelen helyre... Na értitek. Meg már mondtam. Szóval bizniszluk.


Lakóbarátnak viszont a múlt hétvégi és a 3 hét múlva levő esküvővel volt gondja, meg az utána levővel, mert így végképp kilőte a teljes ruhatárát. Szerinte. Nincs mit felvenni.


Hisz tudjátok.


Amikor a tavalyi ruha összement állásában. Vagy a mosásban. Sőt, tökre megfakult, és halálra kopta magát, pedig tavaly nyáron még.... Még eskündi merünk rá, hogy nem hogy összement, de lötyögött rajtunk. És a cipő is kényelmes volt, akkor most miért töri a lábunk?! Amúgy meg tényleg nem volt hozzá színben passzoló táska, vagy ha volt is, mert lennie kellett, akkor bizony hová lett? És amúgy hogy a fészkes fenébe vészeltünk át egy teljes nyarat 2 szoknyával 4 felsővel 1 ruhával? Kizárt.... Tuti, hogy kell lennie ott még más göncnek is... De hol? Jó. Ami nem ment össze állásában. És most komolyan... tényleg ilyen színű és ilyen anyagú ruhát hordtam?! A NEGYVEN FOKBAN?!??? De meg milyen cipőt?! Komolyan milyen cipőt hord ilyenkor az ember leánya?


Ült a nincs-gönc-kupac hegyen, és párosítgatott. Kétségbe esett. Félre szórt, kihúzott, és tömködött. Keresett, fujjolt, lelkesedett, majd a sírás határán, elcsukló hangon, de annál elszántabban:


- Jó. Ha így, akkor így. Hétvégén megyek és veszek nyári ruhákat. Ha ezt akarjátok, hát legyen. Megadom magam.


Gyűlöletes kínok ezek.... :D





2016. május 30., hétfő

hizómáj

hogy milyen jól tud esni, mikor azt hiszik az ember lányáról, hogy bécsi, mert úgy beszél németül mint a bécsiek.


hogy ez milyen elcseszettül jól tud esni :D



KÁVÉT!!!

Az éjszakai vihar teljesen megbolygatott. Nem csak a sok dörgés, villámlás, de még a kocsi riasztóm is beindult, szóval lemenni, és kiriasztani, aztán vissza, aztán nyüffögő kutyát nyugtatni....

Azt hiszem nem csoda hogy kávéért rimánkodom.

Az is tény, hogy az egész hétvégét végig rimánkodtam.

Itt van pl ez a dög meleg. És természetesen nincs egy göncöm se amit felvegyek, se táskám. Szandálom az jó, az van. Mibe jártam én tavaly nyáron dolgozni?! Ja... hogy farmerbe. Ide meg nem lehet farmert venni.... Na ez gond. Ezért a felsőkkel is természetesen gondba vagyok. Mert egyik sem feltétlen bizniszluk.  Sőt. De nem baj. Vettem egy ruhát, egy szoknyát és egy katicás felsőt. Szigorúan a bizniszluk nevében. (ja, persze, mert a katicák olyan k.va jó üzleti tanácsadók). És az eskövőre rendelt almazöld szatén csoda ruha is megjött. Hát remélem máson nem lesz ilyen. Ha mégis, viszek magammal azért egy váltó ruhát a biztonság kedvéért. Ha már mégis viszek magammal egy táncos lábú pasit is.

Meg persze nyafogtam egy túrós palacsinta miatt/után is, ami most egyenlőre csak magamnak feljegyzés, hogy egyszer talán majd  "AZ Unokának" elmesélem. Értem, hogy nem értitek. Én se. Mert ez irracionális és nem objektív.

A Picasso kiállítást pedig végig röhögni szintén full illetlen. Viszont krémest enni fagyi helyett 40 fokban sem feltétlen okos ötlet. Meg egy csomó más minden sem okos ötlet. Mondjuk agyalni sem okos ötlet, ahelyett, hogy csak élvezni kellene az adott pillanatot. Hogy ott és akkor rám figyelnek, én meg ráfigyelek. Te jó ég! A szingliség önzővé tesz, a szeretői iszony paranoiássá, a kor gyankvóvá, és az egész kicsit olyan, mintha újra kellene járni tanulni....

Hát hogy kell ezt csinálni hogy ne rontsam el?

És a válasz, egy naaagy bögre kávé :D

Mert a kávé megold mindent és megmond mindent. Mondjuk most azt mondja, hogy kevés benne az életet adó koffein.... Igyak méééég.....






2016. május 27., péntek

Csak úgy. Hozott vizet.

Tegnap edzés nap volt. Komolyan mondom nektek az elmúlt időszak egyik legszenyább edzése volt, a végén láb-kar-has-hát remegés, vörös fej, izzadtság tócsa alattam, és agyalás, hogy miért is csinálom én ezt? Miért KÍNZOM magam?

Szóval 9-ig edzésen voltam, onnan nagyon lassan hazavánszorogtam*, felvonszoltam magam a lépcsőn, és akkor még Dió... Diót le kellett vinni.
Ha most nekikezdek a zuhanynak, meg az átöltözésnek, akkor szegény ebnek csekélyke esélye lett volna egy zöldfüves pisire. Így ahogy voltam, büdösen, izzadtan, edző cuccban, felnyaláboltam az ebet, és vittem. Mert ilyenkor már ugyse találkozik az ember senkivel.

Aedennel is csak vibereztem, és nyilván nem számítottam rá, hogy egyszer csak ott fog toporogni előttem... Nem is értettem, miért kérdezgeti, hogy merre és hogy és éppen pontosan hol vagyok és mit csinálok. Már-már zavart....

- Háromnegyed kilenc óta itt sétálok, hogy "véletlenül" beléd botoljak. Nem emlékeztem, hogy mit mondtál, hogy hol van az edzés, csak azt, hogy itt... Hoztam vizet. Hűtöttet vagy nem hűtöttet kérsz?

Édes volt. Nagyon cuki volt tényleg.
Persze gyanakvó énem azért nem tudtam félre tenni, de valójában jól megfelelt.

- Persze, hogy ellenőrizlek. Lehet, hogy kamuztad az edzést, és el akarsz rázni. Ezt jobb most tudnom. Ahogy az is simán lehet, hogy a férjeddel andalogsz éppen, közbe meg nekem irogatsz. Nézd, egy ilyen csaj, hogy lehet egyedül? Persze hogy ellenőrizlek, mielőtt teljesen beléd szeretek.

Igen. Tényleg ezt mondta, én meg lefagytam, de úgy konkrétan. Megmerevedtem, felvettem a menekülő testtartást, és már kezdtem volna bele, a monologómba, hogy...  Mert lássuk be, több kivetni való is van  fennti mondatban. És erre felnevetett. Megölelt.

- Ugyanmár! Látni akartalak. Ennyi. Se több, se kevesebb. Az csak ráadás, hogy így látlak. Így izzadtan, kipirulva.... kínzod a férfinépet ebben az edzőcuccban.. Ha így láttalak volna először a buszmegállónál, azonnal megkérem a kezed, nem várok ilyen sokáig.

Aztán megölelt, adott két puszit, és hazament.

Igen, helyesen következtettek. Eddig még egyszer sem csókolt meg. De Japánban lesz az esküvőnk.












*a szomszéd háztömbbe van az edzés, és lustaságból fakadóan edzőcuccba megyek-jövök



2016. május 26., csütörtök

Rám érsz?

- Hétfő?
- Jajj, nem jó, dokihoz kell mennem.
- Kedd?
- Edzésem van, bocsi.
- Szerda?
- Ohhh.... az a csajos este... képzeld cukormentes eperlekvárt főzünk.
- Csütörtök?
- Hát edzés...
- Péntek??
- Koncertre megyek....
- Azt ugye tudod, hogy ennyivel nem rázol le?
- Nem akarlak lerázni, tényleg!
- Oké.... Mit gondolsz, érdemes vagyok arra, hogy bemutass Diónak?
- Persze. Dió majdnem mindenkit szeret.
- Mikor viszed sétálni? Mert gondolom őt viszed sétálni, nem?
- Hát.....

Így kiderült, hogy Aiden kutyakkiképző és jelenleg úgy tűnik ő az egyetlen pasi akinek Dió szót fogad.









2016. május 23., hétfő

Amikor csak akarasz

Hogy tellik a hétvége? Jó lenne hallani a hangod, tudom most elfoglalt vagy, de ha ráérsz, örülnék, ha beszélnénk.  Hívhatsz bármikor. Na jó... Éfjéltől szerintem már alszom, lehet akkor nem veszem fel. Hajnal kettőkor viszont visszahívlak :D Aeden


Ez nekem annyira fura! Akkor hívom amikor akarom, mert egyáltalán nem zavarom. Nem gáz, ha BÁRMIKOR felhívom. Sőt, várta, hogy hívjam. (este 9kor sikerült) És tényleg örült, hogy hívtam.







2016. május 20., péntek

Suszter, cipő, ügyfélkapu

Khhmmmm....


Mint suszter, lukas a cipőm... Gondoltam beadom azt a bizonyos bevallást, mert most még így délelőtt időben vagyok. Jaaa, hogy az összesítőt, ami alapján meg kellene csinálni.. Fene se tudja hol van... Remek.... Akkor majd este. Asszem...

De legalább van Ügyfélkapum. Mert a két szomszéd, akik a héten rám sózták a bevallásukat, hát nekik nincs, és az egyik este 11-kor írta, hogy hova is kell papír alapon beküldeni, a másik meg reggel kopogott, hogy mi is a pontos cím.

Mondom, Ügyfélkaput Mindenkinek. Csak lécci ne felejtsétek el a jelszót!


Vagy vigyétek el időben a suszterhez. Mert az olyan jótét lelkek, mint én, szívnak reggel a postán, mert egy nyomoronc, teljesen más témájú, de baromi fontos levelet fel kell adnom.


Ja...


Azt is lehetett volna korábban.... De ahhoz nincs Ügyfélkapu....


Hmmm.... igazán fizethetne nekem a közig reklámdíjat ezért a kis posztért. Becsszó befizetném utána reklámadót/TB-t/SZJA-t/Tao-t.


Az utolsó pillanatban :D









2016. május 19., csütörtök

Csak egy találka

- ... és innen kivágták a fákat, és ez a beton az alapja a mobil gátnak. 
- Hát érdekes. Na jó. Ez ronda...
- A fákat sajnálom. És mi lesz, ha nem lesz ember, aki felállítsa a beton elemeket? Tudod.. ha ember hiány lesz. Mert háború van, vagy betegség, vagy már mindenki csak online ropi. Fél téglát se emle meg...
- Szerinted milyen mélyre van ásva ez a beton? A Duna nem tudja alámosni? Egy hosszantartó árvíz, lehet alámosná teljes Szentendrét...
- Nőtől még ilyen műszaki megközelítést nem hallottam.
- Most ki nevetsz?
- Nem. Tetszik. Végre egy okos nő...

....

- Na ezt az agyon száradt koszorút le kellene venni.. Olyan félelmetes tőle az egész villa... Kísérteties...
- Szinte hallom, ahogy nyikorog éjszakánként a padló, a falakból síri hangon előjönnek a régi idők gyilkos szellemei...  Hmm... Félsz a szellemektől?
- Hát mostmár igen :D

.....

- Ez itt egy sikátor. És szűkül. És sötét van. És nincs kivilágítva. És csúszik a cipőm.
- Na, jó. Gyere, pattanj a hátamra, felviszlek, legalább ezen is túl esünk, és lehet Japánban az esküvőnk.
- Japánban?!
- Aha. Ott van egy szokás, hogy az ifjú férj jelölt akkor veheti el kiszemeltjét, ha fel tudja vinni a hegyre*.




* mondta a hegy nevét, de elfelejtettem....

Ja.. igen, Esernyős volt. Továbbiakban Aiden (22.).


2016. május 18., szerda

Kié a vagyon?

Kit illet meg 30 év munkája? Kit illet meg 30 év közösen felhalmozott vagyona? Fele-fele?

Lehet igazságos döntést hozni annak fényében, hogy a nő évtizedekig nevelte a közös gyerkeket, emiatt nem tudott visszamenni dolgozni, ezért volt 6 órában, hogy mind eljusson időben a megfelelő és vágyott külön órára? Arról nem beszélve, hogy az apa orrvérzésig túlórázott és plussz melókat vállalt, hogy mindenük meglegyen?

Váláskor a törött lelkeken kívül kinek mi jár? Lehet ezt értelmesen csinálni?

A koszos focizoknik áztatása vajon mennyi túlórával ér fel? A hétvégén a családért bevállalt plussz munka és szabadidő elvesztése vajon mennyit ér?

Barátnőm párja válik az előző asszonytól, akivel 4 éve nincsenek már együtt. A tárgyaláson az ex megcibálta a férfit, hogy mi ez az új pulóver?!

Nagyon jók az anyagi körülményeik. Az átlagosnál jobbak. A pasi vett egy 20 milliós lakást az exnek mikor szét mentek. Fizeti a gyerektartást mind a 3 gyerek után, miközben a legnagyobb 24 éves és lediplomázott, a másik két gyerek meg álllandóan nála. De fizeti a gyerektartást és a gyerekek mindenét, meg azon felül....

... és hová jutottak? Amúgy hová lett harminc közös év? A nő kétségbe esett és ilyen ostoba módon gátolná a végleges elválást? A pasi meg...

Törött lelkek. Úgy tűnik, csak ez az egyetlen biztos közös vagyonunk...


2016. május 17., kedd

Elkezdeni előröl....

Hétvégén nálam voltak a szülők


Feljöttek, bevásároltunk, csavarogtunk, itt aludtak, rokont látogattunk, esőben dideregtünk, és hazamentek.

Amennyire lazán vettem, hogy jönnek (értsd: nem főztem, mert eszünk úgy,  ahogy a program alakul, nem takarítottam, mert én is melóból esek haza, nem várhatja el senki, hogy a lakás patika tisztaságú legyen), szóval amennyire lazán vettem, néha annyira befeszültem.

Mikor Apu a vezetésbe szólt be. Vagy ex-APK lakását akarta, hogy mutassam meg. Vagy amikor úgy általában feljött a pasi-egyedül-SzSz-másikpasi-gyerek téma. Mondjuk a végén már a kaján is feszültem. Hogy nem tudok nekik elég jót adni, eleget, hogy valahogy semmise jó. Hogy nem vagyok elég.

Meg az eső is esett.

De nyilván az alaphangulatom sem járta felhők felett. Próbáltam kizárni, nem tudomásul venni, hogy máshol mások ragyogó napsütésben édes kettesben kéz a kézben csóklódzva 13 éve tartó szerelmüket ünnepelve a Katalónia ege alatt andalognak. Próbáltam nem keseregni, egyszerűen kurvára figyelmen kívül akartam hagyni.... Persze a folyton csipogó telefon és az állandó helyzet jelentés... áááááááááá... Egyszerűen nem akartam tudni. Mégis.... Tudom. Tudom, hogy ez a kis kiruccanás ölte meg bennem a reményt. Tudom, hogy már nem tudok hinni. Hogy a "nem biztos. és nekem ez így nem jó..." Hát perszeee... Csak duma.... Vannak tettek. Csak éppen.... Na igen. Nem vagyok elég.

Nem értitek? Én se... Az a nagy helyzet felismerés történt, hogy meg kell állapítanom, eddig egyetelen, alig 4 hónapig tartó kis szalamaláng kapcsolatban voltam én az egyetlen és az első. Egyszer voltam "elég". Így nem csoda a frusztráció.... Igen. Ez gáz.

Szóval mély levegő. Fejet fel, önértékelés újra kalibrálása, és Esernyős második randis meghívásának elfogadása.

Valahol el kell kezdeni....

Elkezdeni előröl.....






2016. május 13., péntek

Szodoma...

Oké, oké! Ne nézegessek ennyire nívó alatti oldalakat. Ha meg megnézem, akkor ne picsogjak.

Na de BAMMEG!!!!

Az van, hogy a csajoskodásom, meg a nekemsemmi nem áll jól, mit vegyek fel, és hú de okosságokat írnak, szóval az ilyen HP dolgok, na. Értitek.... NAGYON RITKÁN jól esnek.. mint a Romanak. De bammeg...





Két nappal korábban meg ugyanezeknek volt pofája megkérdezni, hogy "Lányok, ne felejtsétek, bikini szezon, készültök már?..."

És közben posztolják az anorexiás képeket. Hát bammeg.... lehetőleg DUPLÁN!

Ja, hogy mi ez az indulat?....

Tegnap kihagytam az edzést. Miért? Mert esett... (igen, az edzés fedett helyen van, nem, nem áztam volna meg, csak nem akartam kilépni az ajtón. ennyi)  Esett és én pizzázni akartam, meg borozni, és Flash-t nézni. És így tettem.

Franc....

És reggel megintcsak esett az eső, szóval nem voltam futni.

Franc....

De bezzeg ezt a képen szereplő izét, ez betolnám. És kinyalnám a tálat. Olyan tisztára nyalnám, hogy a mosogatógép elpirulna szégyenében...

És délben meg randim lesz. És ha salátát eszem, ki fog röhögni. De muszáj lesz salátát ennem, mert tegnap este 2 hétnyi kaját zabáltam meg....


FRANC!







2016. május 11., szerda

Hogy mi van esernyőssel?

Jó kérdés.

Szánalmas, ha azt modnom, hogy nincs időm randizni vele? Mert valójában tényleg ez a helyzet. Kedd-csütörtök-vasárnap edzés. Szerda mindig csajos nap, pénteken most jönnek szülők, és akkor még olyanok, hogy dokihoz kell menni, kaját venni, na ezek benne sincsenek....

Oké. Tudom. Kifogás.

Hogy is írjam le a jelenséget.... Olyan mértékű gyanakvással viseltetek irányába, hogy csak na. SzSz mondta mindig, hogy ha most iszol vele egy kávét, vagy összefuttok párszor, abban igazán nincs semmi...

Tegnap este edzés után felhívott (mondtam neki, hogy merre meddig, megjegyezte, tehát figyel. döbbenet.) Cseverésztünk. Még jó is volt, de valahogy.... Az jutott magamról eszembe, hogy olyan vagyok, mint a macskák meg az uborka.

Az én megboldogult cicám, Zizi, imádta az uborkát elnyámmogni. Kilopta a tálból/vödörből, mindegy hogy ecetes vagy kovászos vagy csak nyers volt, imádta. A legkedvencebb kedvenc nasija volt. Namármost. Képzeljétek el, hogy én vagyok Zizi, aki imádja az uborkát, az uborka meg Esernyős. Hát kábé én is így reagálok rá.




Pedig simán lehet, hogy imádom(hatnám), mert ha listázni lehet az elvárásaim, akkor EDDIG minden pont pipa...

Döbbenet....

hm...

2016. május 10., kedd

20. futkosás

Évek óta mindenfélét lefutó barátnőm adta a tippeket:
 
  1. Menj reggel, felkelés után, akkor még fel se fogod mit csinálsz, mire felébredsz túl vagy a táv felén.
  2. 20. Húsz a vízválasztó. Ha megcsinálod 20-szor, akkor már szokássá válik, addig nehéz, utána könnyű.
  3. Előtte ne igyál, tényleg ne igyál, mert felébredsz és/vagy kihányod.
Ma megvolt a huszadik. Ma hajnalban huszadszor tudattalanul felkeltem, magamra aggadtam a ruhát és a kütyüket, és mentem. Lefutottam 6,5 kilit, lenyújtottam, és otthon konstatáltam. Hogy ez bizony most már szokás.

Bocs, de ez önmagam vállának veregetése. Azt hiszem, megérdemlem. Végre valamit "megcsináltam" és még fejlődés is van benne. (icipicipici)

Mondjuk úgy, hogy ez az elmúlt időszak sikerélménye :D

Mi a cél? 5 perces kilóméterek és/vagy 10 kilit lefutni. Egyben, séta nélkül.... Talán őszre a kettő közül valamelyik összejön.




2016. május 9., hétfő

Szerelem 30 után

Van szerelem 30 után?
Vagy még inkább... Van szerelem a boldog diákévek után? Tudjátok, az a ragacsos hozzábújós örökké vele akarós levős, eszét vesztett mázas, minden mindegy szerelem? Mikor csak a másik számít, és a józan ész... A józan ész annyira halott, hogy a 2+2 eredménye is nulla....  Az a szerelem, ami feltételek nélküli szeretetben, véd és dac szövetségben, együtt megöregedésben végződik, minden szar ellenére vagy még inkább azzal együtt....

30 után tényleg casting van mindkét oldalon?

- Magas?  - Igen.
- Dohányzik? - Nem.
- Van melója? - Igen.
- Sportol? - Igen.
- Vicces? - Igen.
- Szeret moziba járni? - Nem.
- Szereti a kutyákat? - Igen.
- Udvarias? - Igen.
- Biztonságban érzi magát az ember mellette? - Igen.
- Vega? - Nem.
- Okos? - Igen.
- Pasisan pasi? - Igen.
- Színház? - Igen.
- Metroszexuális? - Nem.
- Ápolt? - Igen.
- Akar valakivel megöregedni? - ......

És a kérdések áradata több, kínosabb, hosszab mint egy állásinterjún. Mert az ember ferde szemmel MÉREGET, és tesztel, kérdez, és válaszol, megfelel és elbukik....

Egy ilyen rendszerben, annyira az ész irányít, hogy...  hogy a szerelem, hogy az érzés... HUSS.... Tudjátok... mikor mindent elnézel a másiknak, csak adjon még magából. hogy a kezéhez érhess, hogy a lábát megsimogasd, hogy egy kósza tincset kisimíts a homlokából, hogy mosolyogva nézd, hogy pánikol az ősz halántéka miatt, mert szerinted az nem hogy baj, sőt, sokkal inkább szexi. Hallgasd a sztorijait, átgondolni, átbeszélni, vagy csak hallgatni a meséit.... Hogy a karjába legyél, mert ott vagy otthon.... Mert vele közös a törtétnet... Vele lehetett volna közös....

Helyette, casting. Meg bizalmatlanság. Mert minden bóknak mérni kell az árát, a valóság tartalmát. Racionalizálni, értékelni, szimpátia skála, és saját magunk tanulmányozása, hogy az adott illető a kívánt hatást váltja-e ki belőlünk.... Hogy megfelel-e a követelményeknek, vagy mi megfelelünk-e a követelményeknek.....

Holott.... Csak egy pohár borral hátra kellene dőlni, lábakat asztalra csapni, és Romana hegyeket olvasni, de méginkább megélni.....





2016. május 6., péntek

A másik táska?! MINEK?

Mivel tegnap is fél egykor feküdtem, a héten napi max 4 órákat aludtam (nem bánom, egyáltalán nem), így mára kicsit szétszórtá váltam. Picit.


Mert az egy dolog hogy 4szer öltöztem át (szoknya, nem nadrág, rossza felső, ruha!, áááááá harisnya, legyen nadrág, BrirdgetJones bugyi le, nem jó felső, nem jó nadrág, nem jó melltartó, nincs egy göncöm amit felvegyek, milyen cipő, nem jó a táska, legyen inkábbb szoknya, BJ bugyi fel, harisnya fel, magassarkúba pénteken - hát hülyevagyok?, harisnya le, BJ bugyi le, farmer fel, nincs vasalt ingem, jó a póló másik melltartóval....), szóval ez kvázi női hülyeség, de....


És bizony, ha az ember lánya így indul neki a napnak, és hiába issza a kávét, kávét, káááávééééééét, kááááááááááávééééééééééééééééééét, valahogy...


Kicsúszott a kezemből az irányítás.


Mármint... A rutin... Most már arra se emlékszem, hogy bezártam-e az ajtót, mert a kajás táskám pl simán otthon hagytam. Ránéztem, és úgy döntöttem, minek feleslegesen cipelni. Hát, mert kaja van benne. Mert minek két táskával bajlódni?!


Azt meg csak remélem, hogy a telefonom a kutyasétás pulcsi zsebében van... ÉRTITEK?! NINCS telefonom. Mintha lekapcsoltak volna a rendszerről...


Egy teljes nap okos mobil nélkül. Na nem azért mert függő vagyok. CSak biztosan ma fog történni valami roppant fontos!!!


Tuti. Valami eszméletlen fontos....


Ó, jajjjj....







2016. május 5., csütörtök

Tegnaposan

A névnap tulajdonképpen semmi. Vagyis, abból a szempontból sokkalta jobb, hogy az évek száma változatlan(nak tűnik). Ha meg évszám, akkor idéznék kedves Hernádi Judit színművésznőtől:

"Ha nem ennyi lennék, akkor meg halott. Ez sokkal jobb."
 
Mondjuk ez lényegtelen. Kötelező esti körök után behajtogattam magam egy kád forró vízbe egy doboz Toffifee-vel meg Raffaello-val, elővetem egy nyáltól ragadó csöpögős "Romana"-t, és kiolvastam.
 
A Romana*-kát azért szeretem, mert mindig valami egzotikus tájra repítette a mindig 30 körüli mindig teljesen átlagos lányt, aki mindig az átlagosnál kicsit "jobb" pasiba zúg bele, és mindig lemond róla, és a pasi mindig megküzd érte és mindig valami nagyon pasis hősises tettel bizonyítja szerelmét, de közben egyszer, de csak egyszer a pasi is esendő és mindig csak egyetlen egyszer gyenge....
 
Jó, kicsit csapong a bejegyzés. Szóval.
 
Kutyasétából hazaérve, a kocsimon találtam egy rózsát, meg a toffifit... Aztán Lovag (tudjátok, aki az óvónéninek kellett), na tőle kaptam. Meg a nap végére nagyjából mindenféle régi majdnem pasi bejelentkezett, szó se róla arik voltak. Mind. És hogy hová lettek... mert ugye nincsenek "jelen". Egyszerű, nem ők az igazik. (vagy inkább az optimálisak). Nem olyanok, mint a Romana pasik. Vagyis volt egy, aki olyasmiféle, de ő is csak olyasmiféle és nem egyszer gyenge (nem lenne gáz, na de ennyire?!) és ha a végső tett-et nem teszi, akkor.. na mindegy...
 
Persze, dehogy mindegy, mert csak kibőgött szemekkel, csokoládét zabálva ültem a kádba órákig, hogy én miért nem vagyok elég jó. NEKI. Közben meg... Mennyi Másnak lennék nagyjából jó. Majdnem optimális.
 
És az egész agonizálást megtörte "Esernyős" üzenete, hogy éppen szakad az eső, reméli nem vagyok kinn, mert most nem tud rohanni az ernyőt javítani...
 
Hát....
 
 
 
 
 
 
*Júliában mindig melóban szövődő szerelmek vannak, akar a fenen dolgozni, a Tiffany-ban valótlanul tökéletes a szex, a Szívhang... na persze, meg a magyar egészségügy, mi?!








2016. május 4., szerda

Update

Hogy hívtak-e telefonon?

Igen. Anyum, hugom, Melegszívű, meg a fodrászom. Vagy ezerszer. Már a fejem fogtam, hogy nem én egyáltalán nem akarom átteni megint az időpontom.

Ja, hogy Titeket se feltétlen ez érdekel. Hanem az sms meg a telefon a lovagias esernyős sráctól. Igen, írt egy sms-t amire nem is volt olyan gáz válaszolni, viszont a telefon ilyen kis esetlen csetlő botlós volt, legalábbis részemről mindenképpen. Kényszeres vihogások, és közben járt az agyam, hogy MIT KELL MONDANI?! Hogy szokták? Ő tök ismeretlen....

Lehet hogy ő a baltás gyilkos. Vagy szerv kereskedő. Esetleg kosárlabda csapatot szervez bénákból. Most tényleg. Miért hívott fel?

Normális az az ember, aki egy vadidegen számát elkéri, felhívja, és cseverészik vele úgy, mintha ezer éve ismernék egymást? És érdeklődik meg kérdez, és mindenféle esernyő javítást ajánl fel, én meg... óóó... hogy b.meg.

Még csak a nevem se tudja. Vagyis a teljeset. Hogy lehet így akarni megismerni? Miből gondolja, hogy mindig kopgós cipőbe, fehér szoknyába, színházasan csinibe nyomom minden áldott nap? Ő ennyit látott. Ennyi alapján miért? Hogy?

Hát nem úgy van, hogy az ember huszonegynéhány évesen megismeri a nagy szerelmet, általában első látásra,  lesz egy örökké tudatba vésődött láblendítős csók, és utána inkább a szimpla fizikai vágy ami vonz egy idegen felé (oda kevésbbé kell duma), aztán a nem vágyból fakadó bármi az meg ismeretség alapján jön. Oké, érzem én is, hogy nettó hülyeséget írok.  Bassszus.

Szóval tuti nem normális. Tuti valami komoly gond van vele.
  • magas
  • udvarias
  • vicces
  • jó szaga van (asszem)
  • kifejezetten szórakoztató
  • pasis (olyan nagyon pasis)
Tuti van vele valalmi gixer.



2016. május 3., kedd

Mikve, és egy cseppnyi romantika

A Mikve egy zseniális darab a Pesti Színházban. Olyannyira magával sodort, hogy az első felvonás végén majdnem pánikba estem, hogy most miért?! Folytassák! Azonnal!!!
 
A darab önmagában is nagyon... megdöbbentő, valóságos, humoros, és magával ragadó, azonban ahogy ezt a zseinális színésznők előadják számunkra.... Igen, szuperlatívuszukban és minden nőnek ajánlom. Ajánlom, mert egyszerűen.... Minden kicsinyességünk, félelmünk, erőnk és szeretetünk benne van, amit mi nőként megélhetünk. Remek darab, zseniális színészi játék.

És hogy hol a romantika?

Nem is romantika, cuki kis közjáték. A leszakadó ég kellős közepén, természetesen fehér szoknyában, mert nyilván mi másban menne az ember lánya színházba?! Meg persze hogy a lehető legjobban locsogó esőben a hetes buszról leszédülve nem tudja felhúzni az ernyőjét (oké, nyilván napsütésbe nem használok esernyőt, szóval azért erre elég nagy az esély), szóval.

Magas (kb mint SzSz, igen, a tökéletes magasság), barna haj, barna szemkombó, határozottan finom parfüm illat, és felém tartja az ernyőjét.

- Ha megfogod az ernyőm, segítek.

(hát lehet-e egy ilyen lovaigas gesztusnak ellenállni? Természetesen hogy nem.) Felhúzta, mosolygott, és tovahömpölygött az ázott tömegben.... Na igen... Ilyenkor azért az ember pici agyán átfut mindenféle gondolat, hogy azt kellett volna mondanom, hogy... Miért voltam ennyire bamba? Áááá.... Hát hiszen miért ne pasizhaténk?! Áááááá.....

Aztán színház, és eső. Meg szenvedés az ernyővel....

- Már egész profi vagyok benne, ha tartod az ernyőm?

Óóóóóó... Igen... Szinte leheltetlen, hogy igaz, és mégis. A második esély.... Megint ott volt a maga meleg barna szemével széles vállával és segítő kezeivel. Miközben Lakóbarát és Melegszívű leesett állal figyelt, én két épképzláb mondatot nem tudtam kinyögni....

- Mit gondolsz, megjavítsam az ernyőd még párszor esetleg vegyek neked egy másikat, vagy ennyi elég, hogy megadd a számod?

Én meg vigyorogva, bepötyögtem a felém nyújtott mobilba a számom. Merthát... pontosan miért is ne?!





2016. május 2., hétfő

Angol időjárás

Persze simán meglehet hogy csak ez az idő, meg a nem alvás tesz ilyen kis melankóliusan szívfájósan depresszívvé, és az is lehet, hogy a világ rendben és a helyén, és tényleg semmi de semmi gond.

Csak egy kis napfény hiányzik.

Meg egy pici móka.

Kis nyugalom és boldogság..

Persze első körben egy pasi kell. Valami épkézláb pasi, aki képes megmászni az ágyam, és hőstettet végrehajtani. Na ugye. Ti is a rendőnyöm szerelésére gondoltatotok. Mert az a k.va redőny megint nem jön le, mert még jó múltkor ugyan kifizettem 15-öt, hogy cseréljék ki az eltört f.szságot, amit úgy tűnik, nem csináltak meg vagy szarul... és így, hogy nézek a nagyvilágba, nem tudok aludni...

Vagy más miatt nem alszom jól....

Nem tudom.

Ez nem jó így.

Napfényt, és jó időt! MOST!!!


Anyák napja

Na igen. Minden bizonnyal édesanyának lenni az egyik legszebb és legnagyobb feladat. A kölköt, kölköket a jó irányba lökdösni, vállat tartani, ha sírnak, elkapni, ha zuhannak, elengedni mikor repülnek, és várni, hogy vissza jöjjenek. Közben meg csak reménykedni, hogy jó embert sikerült neveleni, de legalábbis boldogat....
 
Nekem még van anyukám. Nekem ezért nagyon jó. Megkérdőjelezhetetlenül nagyon jó.
 
Jó, hogy van kihez hazamennem, kit megszorngatnom, meglepnem.
 
Van kivel és kinek morogni.
 
Nekem nagyon jó, hogy van anyukám...




Vissza. Akarok. Menni.