Hogy mi van esernyőssel?

Jó kérdés.

Szánalmas, ha azt modnom, hogy nincs időm randizni vele? Mert valójában tényleg ez a helyzet. Kedd-csütörtök-vasárnap edzés. Szerda mindig csajos nap, pénteken most jönnek szülők, és akkor még olyanok, hogy dokihoz kell menni, kaját venni, na ezek benne sincsenek....

Oké. Tudom. Kifogás.

Hogy is írjam le a jelenséget.... Olyan mértékű gyanakvással viseltetek irányába, hogy csak na. SzSz mondta mindig, hogy ha most iszol vele egy kávét, vagy összefuttok párszor, abban igazán nincs semmi...

Tegnap este edzés után felhívott (mondtam neki, hogy merre meddig, megjegyezte, tehát figyel. döbbenet.) Cseverésztünk. Még jó is volt, de valahogy.... Az jutott magamról eszembe, hogy olyan vagyok, mint a macskák meg az uborka.

Az én megboldogult cicám, Zizi, imádta az uborkát elnyámmogni. Kilopta a tálból/vödörből, mindegy hogy ecetes vagy kovászos vagy csak nyers volt, imádta. A legkedvencebb kedvenc nasija volt. Namármost. Képzeljétek el, hogy én vagyok Zizi, aki imádja az uborkát, az uborka meg Esernyős. Hát kábé én is így reagálok rá.




Pedig simán lehet, hogy imádom(hatnám), mert ha listázni lehet az elvárásaim, akkor EDDIG minden pont pipa...

Döbbenet....

hm...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti