"Hát ez gáz"

Meséltem és meséltem barátnőmnek, hogy mi volt, hogy volt, merre volt, miként volt... Vihogtam, és csöpögtem, kételkedtem és néhol kissé szabadosan fogalmazva, máskor elgondolkodva, filozófiai mélységekbe süllyedve, ál-coelhósan, körmondatokban és tőmondatokban, de szinte végig röhögve, mert SEMMIt nem vettem komolyan.

Szóval kissé félvállról, kissé talán túl lazán, helyenként döbbenetesen feszegetve az erkölcstelenség határait (de mondjuk kinek mi az), azért a bűntudat, meg a jajjistenemmittettem is kicsúszott a számon, és komolyan is gondoltam...

Ő pedig... Hát ő pedig a fejét csóválva porrá zúzott és teljesen megsemmisített:

- Verde. EZ nagy gáz.

Először a lelkemre vettem és irdatlan bűntudatom támadt, de közben meg több oldalról, (maguk a sztori fő szereplői is) szóval ők is röhögtek. Velem, meg rajtam, és buksi simi, meg vigyorgás, hogy nem baj, hiszen ettől élünk. Az ilyenektől. Gáz, de 50 év múlva is ezen fogunk röhögni, azon meg max sírunk, hogy az ilyen tettek helyett folyamatosan beleszorítottuk magunkat a társadalmilag elvárt konvencionális szerepekbe, ahol a mások által jónak és helyesnek ítélt életmódot kell élni, szenvedni, holott lehet ezt az egész szart röhögve élvezni is....

Szóval alakítottam, de legalább majdnem mindenki velem/rajtam nevet....








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing