Múlt

A WMN-nek rendszeres olvasója vagyok. Szeretem a cikkeiket, nem picsognak, ha picsognak akkor az is vicces. Női magazin, de valahogy a színvonal, a tartalom és akik írják, hétköznapiak, mint mi. Szóval szertem.

Ma reggel egyik ismerősöm küldte át az egyik legfrissebb cikkjüket. Az e-mail:

Drága, emlékszel még? Emélkszel még, hogy APK minden hónapban örjöngött, mert vörösre festetted a hajad és nem baránára ahogy ő akarta? Emlékszel, hogy a végén már a lélegzet vételért is bocsánatot kértél (mikor lenyaltad a joghurtos doboz tetejét), hogy eltiltott tőlünk, hogy hányszor elmondta, hogy túl magas és kövér vagy, és hogy nem öltözhetsz fel így-úgy-amúgy (azok a bumfordi cipők, amiket rád akart eröltetni, meg hogy ki akarta dobni a virágos mini szoknyád), mert kihívó, neki nem tetszik nem áll jól? Hogy hány családi összejövtelen nem voltál ott miatta (tudod unicstesód ballagása), mert neki más dolga volt, neked meg mellette a helyed?

És arra a bizony esküvőre? Mikor egy évig kő keményen edzettél, lefogytál, szép voltál, csodásan néztél ki, minden a helyén volt ő meg annyit mondott, hogy túl sok a smink, szedd le, és viselkedj hozzá méltón az esküvőn és a lagziban?

Annyira te jutottál eszembe a cikkről. Annyira szar volt olvasni, és annyira jó, hogy elmúlt. És hogy felejtesz. Hogy néha már mi emlékeztetünk az egészre mikor röhögve meséljük APK nagyobbnál nagyobb agymenéseit.


Hát minden esetre nekem abban a kapcsolatban benne lenni, benne élni nem tűnt olyan szörnyűnek, mint most így visszagondolva, visszanézve. Most mikor a barátok két három feles után az ex-es sztorik közül az egyik legdurvábbnak APK-t tartják. Persze kínlódtam, agonizáltam és hittem neki....

Most visszaolvasva a cikket... Eszembe jutnak ezek a régi emélkek... Olyan messzi, mintha meg se történt volna. Néha-néha még egy-egy reakciómban, gondolatomban visszaköszön, de tény, elmúlt. Picit azért szomorú vagyok, hogy olyan sokáig tartott kilépnem, hogy nem voltam elég erős. Vagy méginkább néhány sebet felszaggatott a cikk.

Furcsa érzés. Kettős.

Persze valójában, minden rendben.

Család, Eb, Barátok, Pasi(k), Meló. Nagyjából minden a helyén. Tök jó.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti