Pardon?

Csetelés egy régi ismerőssel. Rákérdez pasi frontra, és én vázolom Aiden-t. Nagy vonalakban a romantikus megismerkedést, az első randit, meg a mostani helyzetet. Erre barátnő reakciója:

- Úgy örülök, hogy végre megtaláltad a bodogságot!

Meglehet, hogy elpasisodtam, megkeményedtem, cinikusabb lettem, DE! Nem gondolom, hogy a boldogságot találtam meg. A boldogságom benne van egy jó reggeli kávéban, egy edzés utáni kiterülésben, egy szét simogatott Dió kutyában, egy végig vihogott estében a csajokkal, egy áttáncolt lagziban, egy szelet dinnyében, a napsütésben, a sós tengerben, egy passzoló ruhában, egy álmodott-megvett cipőben, Anyu hangjában a telefonban....

Azt kell mondjam, nekem egy pasi, vagy a pasi, nem a boldogságom.

Gondolkodom a megfogalmazáson, mert nyilván jó Aidennel lenni, de ha nem lenne, lehet kicsit szomorúbb lennék, egy darabig. Bakker. Nem A PASI a boldogság. Nem körülöttük forog a világ. Igen, kell a szenvedély, a szeretet, de az én életembe miért kellene hogy teljesen másik ember léte vagy nem léte okozza a boldogságot? Mintha ez lenne az egyetlen út....

Biztos másként nyilatkoznék, ha ANAGYSZERELEM-mel építgetném a közös jövőnk, de akkor is. Két külön entitás. És max közös cél, és értékes közös idő. De ő nem tulajdon és nem boldogságcsinálók.

Ahogy nem gondolom, hogy egy Anya csak a gyerekétől lehet boldog. Miért csak attól? Ha mondjuk imád salsázni, és ezért minden péntek este eljár táncolni, mert őt ez teszi egésszé, akkor ő szaranya?!

Nem, nem gondolom, hogy megtaláltam a boldogságot. Bármilyen hihetetlen Aiden léte és személye, akkor se ő a boldogságom, mert nem rajta múlik. Lehet ő bármilyen tökéletes (mint amilyen ténylegesen tökéletes is), ha én nem vagyok boldog csak úgy magamtól.

Ő max behozhatja a kávét, de nem ő a kávém.... Értitek?

Mikor lettek a nők agymosottak?





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti