Saját tükröm

Próbáltátok már visszatükrözni másoknak a saját viselkedésüket?

Úgy reagálni ahogy ők reagálnak, annyit megengedni magunknak velük szemben, mint amit ők engednek meg maguknak velünk szemben, azt a szófordulatot, stílust, beszédmódot használni, amit ők használnak. Olyan témákról beszélni, amikről ők beszélnek, úgy ahogy ők beszélnek...

Nem vagyok pszihológus, még koca szinten sem, de azért érdemes ezt néha kipróbálni. Döbbenet, hogy az emberek miként reagálnak sokszor saját magukra.

PL.:
ex Kollegina MINDIG könnyes szemmel panaszkodott, mindig bevettette a sírással megoldódik trükköt, mert mások megsajnálják. A történet annyi, hogy előbb írtam ki a szabim, mint ő, (de hónapokkal előbb), mikoris sírva feljött, hogy ha mi ketten egyszerre írtuk ki, akkor most mi lesz? Mert NEKI kell mindenképpen mennie, mert ott a gyerek. MEG KELL ÉRTENEM. Hogy neki kell szabadságra menni, és könnybelábadt szemmel szipogva közölte mindezt. Erre valahogy becsípődött nálam valami, és még a mozudlatait, hangúlyát is utánozva, MINDENT másolva előadtam a saját verzióm az ő eszköztárával. Tudjátok mit reagált? Megdöbbent, és azt kérdezte, hgoy emiatt én most komolyan bőgök?! Felnőtt ember ilyet nem tesz.... Aha.

Vagy:
A mindíg jószánékkal baszogató barátnő, hogy hogy nézel ki, milyen a hajad, rémesen nézel ki, szedd már össze magad, és amúgy is.... Az emberlámya a füle mellett elengedi, de néha betelik a pohár, mert ő ilyen. Hiszen csak jót akar. Amikor betelt nálam ez a bizonyos pohár, ugyanazt tükröztem vissza. Minden mondatát, minden mozdulatát. Olyan sértődés lett a vége, hogy ihajjj....

Aztán:
A bartánő, akit mindig csak én hívok telefonon (már nem ), amikor arra hivatkozott, hogy el nem tudom képzelni mennyi dolga van, és persze, nem hív, de azt gondolja, hogy a barátságunk ennyit kibír. Amikor ugyanezt én mondtam neki, hogy jó de hát a barátságunk ennyit ki bír....  Hát igen. Sejthetitek.

SzSz ilyen téren azt gondolom jó irányba formált, mert mindíg szólt, ha kettős mércét használtam. Logikusan érvelve, empátiával hozzáállva, szépen lassan megtanított. Persze, gyarlók vagyunk, és nem mondom, hogy nem vagyok néha ostoba liba én is, sőt!, viszont látom, megbánom, ha ilyet teszek, de ennek egyenes következménye az is, hogy ha huzamosabb ideig alkalmazzák ezt velem szemben, azért arra "harapok"-"tükrözök". Azt vettem észre, hogy sajnos mi nők valahogy olyan szerencsétleül vagyunk genetikailag kódolva, hogy alapvetően ennek felismerésére nem vagyunk képesek. Ha felhívják a figyelmünket, akkor meg irdatlan hisztivel, sértődéssel reagálunk. Egyszerűen nem viseljük jól saját magunkat....

Én azért mindenkit elküldenék 23 évesen egy pszihoterápiára... márcsak azért is, hogy saját magunkat megismerjük alaposan....





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti