Kavargó

"Teszem, amit tudok, kérem aki dönt...."


Felkelek, futni megyek, kutyát sétáltatok, reggeli közben tízórait és uzsonnát készítek, vizet adok Diónak, ellenőrzöm a lakást, dolgozni indulok, DOLGOZOK, szervezem a baráti és családi programokat, dokihoz járok, spanyolt tanulok, takírtok, edzeni megyek, randizok, kézben igyexem tartani a kézben tarthatatlant, majd hullafáradtan zuhanok az ágyba....


Cikázó, rendszertelen gondolatok sokszor mának élés és néha tervezés a jövőre nézve, majd hátrahöklöm, hogy az 5 éves terv is már 37-nél végződik.


És ebben az 5 éves tervben csak az szerepel, hogy ráncba szedem az életem, hogy megpróbálom jobbá tenni azokat a dolgokat, amiket eddig elkúráltam....


Közben meg dúdolom Depressziót, és kétségbe esve kérdem én, hogy másis ennyire le van maradva, vagy csak én vagyok ilyen későnérő. És béna... Vagy mi?


Ugrálnak ezek a fránya gondolatok ide-oda.....


De azért....


"...teszem amit tudok....."







Megjegyzések

  1. Figyu, én most leszek 40, és folyamatosan kezdem az életem pótvizsgázok életvezetésből, egy csomó hiányosságom van. Kábé minden területen.

    Egy dolog van meg, férj és három gyerek. Ez az, ami nélkül én nem bírtam volna. Főleg visszanézve látom, hogy valami öntudatlan vezérfonalat követve ezt összekapartam. Mert NEKEM ez volt az életfeltétel. Amúgy sem a házasságom, sem a gyerekeim nem tökéletesek, szóval ez sem egy kész-pasz-tuti zsebbe eredmény.

    A legnagyobb baj a többivel, hogy jókor jó helyen kellett volna egy-egy mentor, vagy edző, vagy coach, aki picit személyesen seggbe rúg. Ez nem volt, és én kevés voltam hozzá egyedül.

    Mégis azt érzem, hogy mindig haladok, és valahogy az Isten lába az irányzék, amit még úgy nagy vonalakban nem vétettem el.

    Amúgy az élet szerintem nem egyenesvonalú egyenletes mozgás, hanem az idő tágul és sűrűsödik meg ilyenek.
    Szerintem mi annyit tehetünk, hogy vigyázunk a lelkünk finomságára,vagy tisztaságára, ami így leírva röhejesen hangzik, viszont tömör kifejezés arra, ami élet mélységét mindig hozzáférhetővé teszi számunkra, akármilyen lassú bukdácsolások közepette.

    Nincs tanulság amúgy, hacsak az nem, többnyire boldog embernek tartom magam, aki esetleg (többnyire) ÉPPEN szarban van.

    VálaszTörlés
  2. Ja, amúgy ez az életkor, hát izé. Csak egy rossz van benne, hogy egyre többen elmerevednek útközben, és kicsit nehezebb közel kerülni az emberekhez, és feltörni néha még a jóbarátok élethomlokzatát is. De azért nem lehetetlen. Nekem megmaradtak igaz barátok, akikkel tök mindegy, mennyi idő telt el,és még újakat is szereztem, akikkel lehet maszk nélkül lenni. De nem mindenkinek igénye, hogy maszk nélkül legyen, ez kisit fájdalmas néha, őket meg kell szokni. Ők azok a negyvenesek, akik gyerekkorom felnőttjeire emlékeztetnek, és most ott ülnek velem egy osztáályban. Na, ez fura néha.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti