Teljes szívből

A szerelem akkor jön, mikor már nem is kell. Mikor az esendő lelkünk megkeményítjük, és azt mondjuk, most már elég. Nincs több álmatlanul átforgolódott éjszaka, nincs több agonizálás és epekedés. Elég, mert öregek vagyunk, elég mert már nem hiszünk, elég mert olyan darabokban van az ember szíve, hogy már nem is dobog, és biztos benne, hogy sosem fog többet....

Aztán... aztán a legváratlanabb helyzetekben ott áll Ő, a szeme élénk, a hangja izgatott, a keze szinte zizeg, és mikor legyintenél, hogy ugyan, hisz mint a többi, ő is csak füllent. Hárítasz, nem engeded, de a szeme.. A szeme élénk, és rád figyel, téged néz, azt akarja, hogy mesélj, hogy maradj, hogy ne menj, hogy mikor láthat, és te....

Te is érzed, hogy maradni akarsz, hogy nem akarsz már visszamenni dolgozni, bánod a leszervezett, lemondhatatlan programokat, összeszűkül a gyomrod, a kezed picit már neked is remeg, matatsz a ruhádon, és olyan, de olyan ostobán nevetsz a viccen, biztos idiótának néz, hiszen Ő... Ő milyen okos, milyen vicces, milyen kedves! Milyen jó az illata, mennyire szép a szeme, a  mosolya....

Tegnap este Lakóbarát egy új fodrásznál járt, és igen, szerelem első látásra. Lebeg a föld felett, mire én felkeltem már körbe repkedte a lakást, tánc lépésben főzött nekem kávét, csacsogott, néha elrévedt, fél percenként nézte meg, hogy jött-e üzi (jött), és, és, és... Hiszen tudjátok. Az a szerelem, ami magában hordozza a láblendítős csók ígéretét....

Szurkoljatok! Szorítsunk nekik együtt, hogy nekik sikerüljön. Hogy náluk a nagyszerelem beteljesedjen, hogy együtt lehessenek, hogy legyen ennek a szerelemnek egy boldog zsörtölődős, de szerelmes öregkor a vége. Sok unokával, meg mindennel. Mert ha valaki megérdemli az igazi szerelmet, akkor ő bizony Lakóbarát.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti