Kiakadt

...és akkor kiakadt....

"mert ezek csak arról akarnak hallani, hogy milyen csodás a párkapcsolatom. Hogy várjuk a közös édes gyermekünket, hogy tervezzük az esküvőt. Ha elhagyja a számat, hogy én egyedül is boldog vagyok, úgy néznek rám mint valami leprásra. Mondjuk az is lehet, hogy elcseszettül irigyek. Mert csak mondják és mondják hogy mindenki mellé kell társ. De ők gubbasztanak otthon. Kizárják magukat mindenből, mert fészket raknak. Ja. Fészket. Szerintem van aki azért nem beszél velem, mert nincs pasim. És ugye ugyse értem meg."


És mondta, és folytatta és abba nem hagyta....

Én meg megértem. Még igazat is adok. Pontosan tudom, hogy barátnők a "nekem már ő a fontos" szöveggel lemondják a közös programot, vagy nem is reagálnak a meghívásra. Jó, alapvetően nem jönnek el soha sehová. Meg a telefont is nehezükre esik felemelni. Mert ők családosak, és ez rengeteg plussz. Valójában nekem hívni meg kényelmetlen őket, mert a de hát mi a baj? miért hívtál?-ra most mit mondj? HOgy csak úgy? És nem értik. És pislognak,meg jönnek azzal a szöveggel, hogy azt hittem a mi barátságunk ennél többet elbír....

Az a baj, vagy is nem baj, vagyhát... Megszoktam, engem már annyira nem vág földhöz, hogy a barátnőknek elkezd csak a pasi létezni, a pasi barátai, a pasi élete, A PASI. Hogy nem hívnak. Mert, tudom, ha kellek majd fognak. Más kérdés, hogy nekem ez így jó-e. De most nem erről van szó.

Hanem arról hogy amig én ezt már egész jól lerázom magamról, mert aki fontos az nem csak a gondjaival hív fel, hanem csakúgyból is, és nem akarja rámnyomni a "szivemnekediseljönanagyő" dumát. Na. Én lerázom. Lakóbarát érzékeny lelkét viszont úgy marják az ilyen ügyek, beszólások, annyira bántják, és van annyira jó, hogy nem küldi el őket melegebb éghajlatra. Csak tűr.... Én meg vigasztalom.... És bízok, hogy én nem leszek ilyen...


és persze, sose tudhatod mi megy a mások tökéletes világának hátterében....






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing