Mi fér bele 5 elborult napba?

Legszívesebben most eltemetném magamban az elmúlt 5 nap emlékét. Legfőképpen azért, mert.. Hát nem én voltam most a legjobb barát. Ahogy most valahogy egyikünk se volt a másik legjobb barátja. Most mindenki elcseszett önzőn viselkedett, kivéve Lakóbarátot, aki meg is szívta. Mert ennyi önző barommal összezárva lenni 5 napig... Hát...

Továbbra is fenntartom, hogy Lakóbarát egy földre pottyant angyal. Sőt. Végtelen türelemmel rendelkező szeretet gombóc, aki ennyi önző, szemétládát elviselt.

Fesztiváloztunk, ittunk, pasiztunk, csajoztunk, szemetek voltunk egymással és másokkal is. Vagyis... lehet, hogy a fáradtság mondatja velem. Nem is tudom...

Dehogynem. Azt tudom, hogy többet ilyet nem akarok. Hogy elég volt. Nm az önzésből, hanem ebből. Egyszerűen nem kell tovább bonyolítanom az amúgy is túl bonyolult életem. Le kell tisztítani. És ki kell szedegetni belőle azokat a részeket, amik ...hm... zavarosak.

Nem lehetek ennyire dühös.

Nem csinálhatok ilyen ámokfutást.

Meg kell végre békélnem.

Nem zaklathat fel ennyire minden.

Most úgy nem akarom ezt a hétvégi szerű viselkedést, mint nem is olyan régen azt a bizonyos számomra NAAGY jelentősséggel bíró szombatot, mikor végig bőgtem a napot, megettem egy mázsányi csokit, belefulladtam a pille cukorba, és nem is tudom mi úsztatta el az egész lakást. A taknyom, vagy a könnyeim. Mert megszakadt a szívem.

Kicsit most is ezt érzem.

Le kell állni, fel kell állni, NEKEM. Nem másnak. És végre használni az agyam.

Mert van.

Tudjátok, a FLOW-elmélet...

Elegem van. Változás kell...




Változnom kell.







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti