Na ne már...

Hát most komolyan... De tényleg.


Csetelek egy ismerőssel, (nem, bammeg, nem barát, ismerős). és LECSESZ! hogy hát miért nem szóltál hogy születésnapod van, köszöntselek fel!

Olyan hisztit levert, hogy én mit képzelek, hogy ez így neki milyen kínos, milyen ciki, és hogy igazán.... Komolyan, csak a fejem kapkodom... Hát végülis megírtam neki, hogy ezt most inkább gondolja át.


És nem érti. Nem érti bammmeg....

Asszem a hercegnős viselkedés alapkritériuma, hogy ha "hibázunk" (mondjuk, ez nem hiba, mert már miért lenne hiba? nem vagyok fontos, akkor nem vagyok fontos, nem gáz, nekem se fontos mindig mindenki), akkor azt a hibát is úgy kell beállítani, hogy a másik tehet róla, és hihetetlen nagy bűntudatot kell benne generálni.


De most komolyan... Léteznek ilyen emberek? Jó. Oké. Egészen két perce nyert bizonyosságot, hogy léteznek. Csodás.





Megjegyzések

  1. Boldogat, így utólag is! :-)

    Remélem, meggyógyultál már...

    VálaszTörlés
  2. Jaj... nekünk se mondtad el! Miféle dolog ez?
    Ajándék elmarad! Utólagos boldog szülinapot!

    VálaszTörlés
  3. Tényleg nem azért írtam, hogy tudassam már megint nőtt a sorszám, hanem mert alapvetően kiverte a biztosítékot a reakció. Inkább ne mondott volna semmit. Vagy akármi. De ez a támadólag fellépő szedettvedett felesleges mentegetőzés ami után még én érezzem magam rosszul, hát...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing