Nada*

Ma annyira béna voltam spanyolon, hogy el is ment tőle a kedvem. Igen, fáradt voltam, az agyam sem pörgött fel, és hétfő reggel, de akkoris.

És amikor kérdem én magamtól, hogy Bogaram, látod a naptárad??? Áruld már el a fészekes fityfenén fütyülő réztollú rekedt hangú bagolynak, hogy mi a lópikuláért húzod ennyire túl a húrt? Hová rohansz? Ki elől menekülsz?
Akkor képzeletbeli önnönmagam leszegi fejét, kerül a pillantásom, rángatja olyan anyusan a vállát, hogy hát miért ne? Én élvezem. Komolyan. Tényleg.... Nagyon...

Aha...

Ezért volt megváltás a péntek esti kanapé parti hogy végre egyedül lehettem. Én, Dió, a kanpé, egy pohár rozé, és az este nyolckor bealvás.... És a csend. A nagybetűs CSEND.

Hajajjjajjj....



*semmi





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti