Cipő bevetésen

Asszem az előző posztból érződött, hogy nem vagyok formában. Reggel fehér ing, farmer, és mindenben kövér vagyok érzés. Semmi nem volt jó, semmi nem passzolt semmihez. És legszívesebben sportcipőbe jöttem volna melózni, meg macinaciban, és kapucnis felsőben.

Az ajtóban nagyon nagyon nehezen visszaraktam a kopott balerinám, és felhúztam a szerelemcipőt, (mi amúgy sáráknybőr cipőnek hívjuk, mert annyira különleges az anyaga), szóval felhúztam, a lépcsőn lefele egy 90 éves mamingó végig mért és persze beszólt, hogy

- Aranyom magát mivel etette az Anyukája?!

Jó, hogy aláásta a kedvem. Még ez is.

És akkor itt melóban meg jazz-t hallgatok és csendben teszem a dolgom, szürcsölöm a kávém. Nyugi van. Majdnem, hogy békesség.

Erre egyszercsak bevágtat a titkárnő, német delegáció, tárgyalás MOST.

Nem mondom, hogy magabiztosabbnak éreztem magam a sárkánybőr cipőmben, mert amúgy minden ostoba nő tudja hogy egy cipő... Igen, egy jó fazonú magassarkú igenis istennőt csinál belőlünk, fogyaszt 10 kilót és akkora önbizalom dopping, hogy a fal adná a másikat, ha merné, de nem meri meg hajlik alázattal előttünk...

Szóval már megérte kiadni a havi rezsi árát.








Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti