Kelkáposzta főzelék

Emlékeztek még a régi blogra? A régiesrégiek biztosan. Magamköztön néha műmájergasztróskodtam, mert abban az időben még igencsak sokat főztem, majd mindennap.... Sőt két félét is. Most meg...

Most meg inkább nagyon tudatos reggelim van, még jobban odafigyelt tizivel és uzsival, de ebédet nem főzök. Nem főzök, mert magamnak minek. Vagyis... nem akarok két napig ugyanazt enni, így inkább rendelek.

Néha erősen kételkedem ugyan, hogy én rendeltem az adott kaját, vagy hogy tényleg mit gondoltam, mikor megrendeltem. Azt hogy változatosság gyönyörködtet (nem), vagy hogy egészséges (és ehetetlen)? De nem válogatok és kaját kidobni bűn!

Meg másét ellopni, na az is bűn. Az aztán akkora vétek, hogy szavakba nem önthető vétek. Itt ülök, korog a gyomrom, ki kell mennem, vennem kell valamit, mert éhen halok, mert valami öntörvényű barom zabagép felfalta a kajám. Nem is tudom mi bosszant jobban. Hogy itt ülök, korog a gyomrom, kopog a szemem, és dühöngök. Vagy hogy az, hogy ilyen tényleg létezik és még az ilyen nulla gastzro élmény kajákat is elzabálják... Ez egy kelkáposzta főzelék volt. Értitek, PLUTYKA, vagy lucskos káposzta... Nem lazacsteak, vagy rántott hús rizzsel. Esetleg jó adag marha pörkölt. Vagy bucinudli. Vagy palacsinta. Vagy gulyásleves. Vagy rakottkrumpli. Vagy sültcsirke. Nem. Ez PLUTYKA volt. És megették!!!

De komolyan, ki az a perverz állat aki eleszi a másik plutykáját?!????



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing