Kutyakajára gyűjtök, avagy egy beteljesült szerelem

Talán az összes kedves közműszolgáltató elnézi nekem hogy egy hónapot csúszok a csekkek befizetésével.  Azt pedig remélni merem csak, hogy Diónak lesz vacsorája a következő fizetésig. (oké neki, biztos lesz, inkább én nem eszek, de ő megkapja a maga kis husi adagját)

És hogy mivégre ez a hirtelen megszorítás? Mi az az eszteln nagy összegű költség, ami nem hogy veszélyezteti, hanem szimplán kinyírta az ehavi budgetet?

A szerelem... A szerelem eszem vette.... A hónapok óta tartó vágyódás, és a beteljesedés édes részegítő reménye. Amióta megláttam tudom, hogy ő... ahogy hozzáértem.... Az abszolút szerelem.... Ha nem lennék normális (nem vagyok) akkor feltehetőleg az ágyamban tölti az éjszakát. Így viszont.... Csak Dió túrt ki duzzogva a takaró alól....

És bár én vagyok benne a világ legmagasabb, vörös Hamupipőkje, kicsit szoknunk kell egymást. Hiszen bármilyen tökéletes életünk igaz és egyetlen párja, össze kell érni, csiszolgatni, nevelgetni egymást, s ha a kezdeti nehézségeken túl is jutunk (nagyon régen volt rajtam magassarkú, picit billegek)....

Ez van, néha a szerelemért szenvedni kell, aztán utána meg még küzdeni is... (adott példában a küzdelem a mindennapi kiadások fedezetének optimalizálását jelenti)




Megjegyzések

  1. ááááá megvan a cipőőő!! :D Küldenék egy kis kutyakaját, de sajnos ahhoz túl messe vagy!

    VálaszTörlés
  2. Én egy piros Martens csizmára vágyom, nem bakancs, csizma, nálunk persze nem lehet kapni, de ha lehetne is...
    Szóval nem fogom Őt elszeretni előled, de megértem, és örülök a boldogságotoknak. Sok szép együtt töltött évet kívánok!

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy beteljesedett...!!! :-) (a felajánló a zugból)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing