Mihez kezdjek Veled?

Ezt a kérdést akár én is feltehettem volna Aidennek. Persze helyette ő szembesített vele. Hogy is mondjam... kicsit feszült volt a légkör. A csiszolódás már csak ilyen, súrlódással jár. Vagy valami ilyesmit tanítottak fizikából. Vagy még se?! Olyan régen volt. Mint ahogy az is, amin először egy kicsit összemorrantottunk.

Attól pillanattól odáig eljutni, hogy szombaton ültünk egy zseniális cukrászda teraszán a napfényben, piszkáltam a krémesem, és még a nagy lendülettel megkezdett monológom folytatásán vergődtem, ő lenyomta az övét. Ami sokkal jobb volt, mint az enyém. Logikusabb. Kedvesebb. Figyelmesebb. Logikusabb. Ja, ezt már mondtam.


Ettől még nem jutottunk dűlőre, sőt a dolgok erősen negatív irányba sodródtak. Aztán mikor már tényleg veszni látszott minden:

- Akkor most ezt itt felfüggesztjük, eltesszük valami kevésbé szép napra, és most még utoljára lemegyenünk Velencére fürdeni.
- Most?!???
- Most. Összekapod magad, és még egy utolsót csobbanunk. A többivel nem foglalkozunk. Én jól viselkedek, te jó fej leszel. Nem duzzogsz. Nem piszkállak. Ha kell még a törölközőket se kell összeérintetni. Jó?

Belementem, napoztunk, úsztunk egy utolsót, ettünk egy fagyit, és visszafeleúton nagyon nagyon csendben voltunk.

Mondott még ilyet-olyat, mondtam még ezt azt. Az egész nagyon felnőttes volt, tőlem egyáltalán nem megszokott módon.

Kirakott a ház előtt, megölelt, kaptam egy puszit a homlokomra, és azt mondta, ha átgondoltam, majd jelentkezzek.

Ma reggel meg ott állt az ajtómban mint egy ázott madár és szorongatta mindenmentes croissanomat a hosszúkávémmal, mert várt, hogy mikor viszem le Diót sétálni....

Jól csinálja, na....


Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Dehogy. Méllyen kussolnak. Meg az ösztön is elcseszett csendben van. Minden mélyen hallgat. Pőrén vagyok, magamra hagyva magam által :S

      Törlés
  2. Á, ez rémes! A kis piszkok, máskor meg szófosásuk van.

    Tanácsot nem merek adni, csak egy ötlet, ami nálam néha működött, hogy a felszínre jöjjön valami: Megjelenni vele a családodnál, vagy a legrágibb barátnál, vagy egy neked autentikus közegben, ami nem csak a kettőtök mikrovilága, és ott az ember néha meglátja, hogy "áááá, ez teljesen abszurd, ez az ember nem idevaló". vagy "igen, ez így még mindig én vagyok, ez az én életem". És nem más véleménye miatt, itt csak a saját érzés számít.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... hm... igen, szemetek. Most az jutott eszembe, hogy volt egy időszaka az életemnek, mikor nem kívántam senkit. Nem volt vágy. Nem volt szikra. Hallgattak a hangok. Már azt hittem, baj van, frigid lettem, vagy más eü probléma. Baj az volt, de lelki. Most is... Talán mindennél jobban akarom az érintést. Hmm... vagyis EGY VALAKIÉT, de közben meg annak meg közben a gondolatától is elfog a félsz, és a menekülhetnék... Ajj basszus... Nem vagyok normális...

      Törlés
  3. Akkor, végül is, tudod, hol a góc. Lehet, hogy neki kell állni...megtudni magadról, hogy ez mi. Valószínűleg nem ő tud valamit, hanem benned van valami.
    De itt elhallgatok,nem akarok visszaélni a bizalommal, és felszínesen okoskodni. Csak megérintett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... néha azt érzem, hogy nekem igazából nincs is szivem...
      odaadtam, elvitték, összetörték, de még csak vissza se adták a darabkáit... Most meg lenne aki megérdemelhetné, de nincs mit odaadni neki...
      Na jó... befejeztem, elmegyek csokit tömni...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing