Pedig Anyu mindig mondta, pasi után sose fuss

5:10-kor már futó cuccban melegítek, az agyam fel se fogja, a testem meg úgy általában nem érti, hogy most tényleg... Mi a franc?! Így nem csoda, ha egy olyan elenyészően kicsi jelenségen, mint Aiden, átsiklott csipás tekintetem. Aztán valahogy nem stimmelt valami. Hátranéztem, és ott vigyorgott.

- Hát te?!
- Jöttem futni.
- Futni. Ide. ILYENKOR?!
- Aha. Gondoltam futhatnánk együtt.
- Azt, persze.... Én inkább kocogok, és lassan. És amúgyis. Kétszer olyan gyors vagy mint én. Mindenki szenvedne, ha együtt futnánk.
- Ezt a dumát más kontextusban már hallottam. Majd futsz utánam.
- Én pasi után nem futok.
- Akkor előlem?
- Igen. Előled. Ez jó.

Széles vigyor, és már csak a hátát láttam, aztán azt se, aztán lekörözött. Sokszor. Én meg futottam utána.

Mondjuk tagadhatatlnul cuki volt, hogy hozott reggelit. Dió sétáltatás közben elnyammogtam, miközben morfondíroztam, hogy amúgy nem kellene neki feladni? És valójában a lelkem legmélyén miért nem bánom, hogy a múltkori után mégse adta fel.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti