Sok jó ember, avagy ÉLET, egy ici-pici kis helyen

Hat darab felnőtt ember, jobban mondva 7.

Mire hazaértem melóból, már feje tetején állt a lakás, mindenhol táskák, emberek, cipők, kabátok, kajás dobozok, ugráló kutya, papucs hegyek, és zsibvásár.

Ki, hol alszik, ki kivel alszik, ki marad, ki megy, ki akar enni, ki nem. Ki fog most fürdöni és ki reggel, van-e elég fogkrém, és törölköző? Majd reggel főznek kávét, de ki hánykor kel, na de ugye most nem megyek futni 5kor... az szadizmus lenne.... Esetleg nézünk valami jó filmet? De kinek mi a jó film? Amúgy meg kinél a távirányító és mégis, ki merészeli elkapcsolni a kedvenc sorozatról? Ha meg már úgyis csörög a telefon, vagy éppen megy a fészbúkozás, akkor nem tök mindegy, hogy mit nézünk????

Valójában teljesen elérzékenyültem. Egy hatalmas, zajos nagy család voltunk... Imádtam, hogy lépni se tudtam, imádtam, hogy mindenki fesztelen és felszabadult, hogy mindenki otthon van, hogy feltalálja magát, hogy élvezi, hogy nálam van.

Olyan jó volt Lakóbarát Anyukáját megölelni és megkérdezni, milyen volt az új munkahelyén. Elmondhatatlanul jól esett, mikor Táncosfiú hátulról átkarolt. Nagyon röhögésbe fulladt, hogy hárman aludtunk az ágyamban. Ahogy reggel 3szor főztünk kávét, és én kaphattam az elsőt, amiről végül kiderült, hogy minden remek, csak gyakorlatilag nem raktak bele kávét, így az előző napi zaccot sikerült nekik megfőzni.

Már nem is emlékszem rá, milyen harcolni a fürdőért, pedig hát hárman vagyunk lánytesók, nem kell sok fantázia, hogy rájöjjetek, micsoda vérremenő küzdelmek mentek. Ahogy az is olyan szívmelengető volt, hogy egy kajálás után be kellett indítani a mosogatógépet, mert megtelt*. Vagy hogy kézről kézre járt a vizespoharam mire hozzám jutott....

És az elindulás, a ki mikor megy, és a leharcolt lakás, meg az igérgetések, hogy jójó este kitakarítanak, mert ugye ittalhatnak ma is....

Igen, kicsit filmszerű volt. Igen, kicsit meseszerű. Mégis az élet írta...

Ilyenkor egy induripindurit átfut rajtam a vágy, hogy mégis szeretnék gyereket. Legalább hármat. Mert szeretem a nagy családot. Én is egy ilyen őskáoszban nőttem fel, és... és be kell látnom, imádtam...






*heti egyszer szoktam elindítani....




Megjegyzések

  1. Már az olvasás közepén tudtam, mit írok neked. A végére, ez, csak még jobban megszilárdult bennem. Igen, neked család kell. Téged lehet szeretni. Nálad fesztelenül lehet lenni, otthon lenni. Ezek iszonyat fontosak!!! Az már csak a hab, hogy te is élvezted ezt a nyüzsit! No, lépjél, kérlek!!!!! Keress, vagyis találj egy ALANYT!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing