Ugyan, kérem! A hiba nem az én készülékemben van

Hogy is fogalmazott? Hogy én vagyok a "NŐ", akiért mindent érdemes lett volna feladni, és egy életen át sajnálni fogja, hogy nem tette. Aztán majd jön valaki, de nem érte/miatta áll a sarkára, hanem mert egyszerűen nem fogja bírni tovább, és érte majd borít mindent. De azért engem sajnál. ÉS majd nekem is mindig ott lesz, mint az IGAZI lehetőség.

Aztán az, aki szerint én merev vagyok és semmi belevalóság nincs bennem, és gyakorlatilag belőlem is tizenkettő egy tucat, szóval értelmetlen bemutatnia a családjának. Meg különben is... Ő nem ehhez van szokva...

Akad még olyan, aki valami oknál fogva azt hiszi, hogy a haveroknak lenyomott dumával rám is hat, és bár kedves, de neki leginkább egy anya kell.

Van még a legmélyebb döbbenetemre alkohol függő, na ebből még nem tértem magamhoz.

Aztán a tükörben magát billegető, meg a soha rám nem érős, vagy a munkamániás, és a mintaapa, a...

Én nem kétlem, hogy vannak még normális egyedülálló férfiak a Földön. Biztosan. De nekem ebből elég.

Folyamatos pofára esések, méltatlan helyzetek, szerencsétlenkedések, és valahogy az összes azt tükrözi vissza, hogy én nem vagyok elég. Pedig ŐK SZERETNEK.

TÉÉÉÉNYLEG????!???

Nem. Azt én döntöm el, hogy ki szeret. Én érzem, hogy az ő állítólagos szeretetüktől jobban vagy rosszabbul vagyok-e.

Ahogy az is, hogy köszi, én ezt befejeztem. Komolyan mondom, tök felesleges "szerelmesnek" lenni, vagy valamiféle párkapcsoaltban hinni. Nem, nem kesergek. Nem, nem zárkózok be, de hogy MENNYIRE ELEGEM VAN, azt nem tudom nektek leírni.

Mintha vonzanám az idiótákat, akiknek valami komoly lelki stikkje van, esetleg családja, vagy a kettő egyben. ÉS mind azt próblja bemesélni, hogy ÉN tehetek erről. Na nem. ÉN NEM.

Vagyok olyan értékes ember, hogy fel lehet vállalni. Szülőknek be lehet mutatni, tudok beszélgetni bárkivel. Talán a szén se szalad fel magától, ha lemegyek a bányába. Igen, a testem már nem érték, mert elmúltam már 30, így nem puha ruganyos husi, selymes bőrrel, meg csillogó hajjal.

Ó, bassazmeg. Amúgy tényleg ez a lépték? Tényleg ez a mérték?

Hogy én milyen... hm... nem. Nem vagyok dühös. Egyszerűen nem értem.

Ha ez egy regény, és én vagyok a főhősnő, akkor rohadt hosszú a bevezető, ami után jön a bonyodalom a herceggel.

De végtére mindegy is. Meglehet a hiba tényleg bennem van, hogy ezt a sok lúzert "bevonzom". Szóval most a Pasi-csatornán adás szünetet tartok bizonylatan időre.

Egyszerűen elegem van.








Megjegyzések

  1. Szia, teljesen igazad van.
    Ket 30-as szingli pasi is van a barati koromben, es mindkettönek hatalmas elvarasai vannak, joval fölé akarnak valasztani, persze nem jön össze, es szerintük ez a nök hibaja.
    Pedig nem csunyak, nem köverek, egyik vezetö beosztasu, masik közepszinten van a munkahelyen, intelligensek, lehet beszelgetni velük.
    De az erzelmi intelligencia, na az satnya.
    Meg persze mindkettö szülöknel lakik, soha nem voltak önalloak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy 20 éves nő testében keresik a 30 éves tapasztalatát/egyéniségét...
      És igen, képtelenek felnőni. Anyutól akarnak Anyuhoz menni, mellette meg szeretőt tartani...
      Na jó... ma negatív vagyok. és az eső is esik.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti