Vezetés technikai értelemben érvényes

Akár ezt is mondhatnám arra, hogy nem adtam meg a jobbkezet egy olyan bácsikának, akit mikor észre vettem, lassítottam, de nézelődött, és nem indexelt, csak állt a kerszeteződésbe, indulásra semmi jelet nem mutatott, csak parkolt, szóval az udvarias ácsorgás helyett belecsorgtam a kereszteződésbe, és mikor én már épp átértem volna előtte, nagy lendülettel megindult és eltrafálta a kocsim hátulját.

Persze, hajtogathatja, hogy nem adtam meg a jobb kezet, de a jobb kéz, a parkolást imitáló 70 és a halál közötti döntésképtelen bácsikák toszogatására is vonatkozik? Politiaki értelemben is?

Jó, nyilván, puffogok én is, nyilván a francnak se hiányzott ez most, és igen, csitítottam, hogy ne puffogjon, telefonszám és rendszám csere, és rendezzük le biztosítás nélkül, persze, hibáztam, elismerem, csak haladjunk...

Aztán a bácsika megrettent, és belegyező lett és segítőkész. Olyan váratlan fordulattal.

Nem is értettem, miért fogta menekülőre. Mikor beültem a kocsiba, akkor láttam a visszapillantóba, hogy full véres a szám. A fogam vöröslött és egy egész kis kedves véres nyálbuborék képződött a szám sarkában. Azonnal megértettem, hogy mitől félt. Hogy habzó szájjal neki esek és  a vacsorámmá avanzsálom, mert köbö a vámpírok néznek ki így....

Ja, nyugi! Nem a balesetben sérültem meg. Múlt pénteken felrakták a fogszabályzóm, és meg szokta tépkedni a szám, és ilyenkor bizony rohadtul vérzik. Már egésszen megszoktam, és már azt is tudom, hol kell "viaszolni", hogy ezeket az apró malőröket elkerüljem, csak ma reggel elfelejtettem....

Szombati munkanap, mi?








Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing