2016. november 30., szerda

Komolyan gondolták....

... mikor megláttam reggel az e-mailben küldött KGFB ajánlatukat, nem hogy kávét nem főztem, de...

Nem lennék ügyfélszolgálatos eme csodásba szabott biztosító társaságnál. Mondjuk el se érem őket, átlagos várakozási idő több mint 30 perc...

Nem, amúgy nem váltottam az áhított fekete Ford Mustángra...



2016. november 27., vasárnap

Disznaja leölve, koszorú kész....

És akkor fél5kor felkeltem szombaton, elkómáztam a benzin kútig, magamat kávéval, a kocsit benzinnel tankoltam, levezettem egy fenékkel a 200 kilit, dzsuvás meleg cuccot húztam, és irány a disznolkodás. Hús darabolás, szalonna szeletélés, sütés, főzés, töltés, mosogatás, és hagyma meg zsír szagban pácolódás, négy órakor legszívesebben egy ültő helyemben elalvás... De nyilván nem, mert azt nem lehet, mert koszorúm még nem volt, és olyan nincs hogy nincs, szóval még akkor azt is azonnal nekiállni és csinálni.... 

Majd hallgattam egy sort, hogy Anyu ÚÚÚÚÚÚGY ÚÚÚÚTÁLJA a disznóölést és hogy ő soha többet, meg neki amúgy is milyen nehéz 3 lánnyal, és különben is. Az egyik kapkod, a másik szarik rá, mi lesz ebből, a harmadik meg ehhhh.... Ja, igen ez már családalapítási témakör. 

- Na én most az ehhh vagyok vagy a szarik rá?
- Hát nem a kapkodós az biztos. 
- Hát most stresszeljek, Anyukám?
- Nem azt mondom, csak...
- Én már ráérek. Tudod, rólam lekerült a stressz, hogy HARMINC ELŐTT... blabla.... 
- ?
- Már hová siessek? A listádról is minden pont teljesítve, kivéve az unoka. De azt meg a kapkodós meg az ehhh... is összehozhat. 
- Hát de...
- Idösanyám, ha belegondolsz: kvázi voltam házas, és kvázi el is váltam. Kvázi megtaláltam az Igazit és kvázi el is vesztettem. Kvázi még a kezem is megkérték, többször is. Sőt kvázi szép gyűrűm is volt. Mivel én ezt már mind letudtam, már igazán nincs miért meg hova kapkodnom. Tökre ráérek így, hogy nem nyom a harmincelőtt teher. 
- Na ja. Igazad van, ha én is újra kezdhetném. Az életbe nem mennék ilyen rossebes kertes házba, hogy aztán karácsony előtt disznót öljünk. 


És hogy mi a tanulság? Ne menjetek kertes házba, mert disznót kell ölni. 


 


2016. november 24., csütörtök

Komolyan, ez egyáltalán kérdés?!

- De ha jönne az igazi, aki nem bírja ha a kutya a lakásban van.
- Akkor ő nem az igazi.
- Ok, akkor ha bírja de allergiás rá.
- Akkor se bírja. Akkor megint nem ő az igazi.
- De ha tényleg ő lenne a másik feled és szerelmes lennél de le kellene érte mondani Dióról.
- Olyan emberbe nem leszek szerelmes akinek nem kell Dió.
- De hát csak egy kutya.
- Nem, ő családtag. Te lemondanál egy családtagról mert egy kis ideje megismert valaki arra kér? Egy olyan családtagról, akiért felelősséget vállaltál a teljes kis élete végéig? Aki téged szeret úgy ahogy vagy, aki hazavár, aki örül neked, és te vagy a mindene? Akinek az élete tőled függ??! Komolyan megtennéd????


Szezon indul!

- De vettél ilyen cuki kiszúrót februárban, nem?
- Nem. De. Ki emlékszik már arra???
- Habzsákunk is van, nem?
- Őőőőő.... 
- Na várj. Te azóta rendet tettél a spejzban
- Aha.
- Akkor...
- Esélytelen... De egyszer majd az összes karácsonyi kiszúrónk meglesz, és akkor milyen jót fogunk...
- Mit? Kiszúrni? Vagy elosztják az unokáink azzal a jelszóval hogy a nagyik mennyi szart felhalmoztak.

Este mézeskalács sütés a baráti karácsonyi bulira... Igen. Kezdődik.. 

Fahéj, gyömbér, ánizs illat a levegőben, forralt bor folt a kabátokon, sültkolbász zsír a farmer fenekébe törölve, kétségbe esett tömeg az összes boltban, és... és... 

Igen. Kezdődik. Megint. 


2016. november 22., kedd

PÁÁÁKKKK!!!

Mindenkinek megvan az idióta kárglász reklám, amiben az okos, jóképű hangú óttószerelők éppen lesíkhülyéznek mindenkit, aki nem viszi azonnal hozzájuk a verdát, ha felpattant a kő?

Na.

Hát egy ilyen hangot adott ma az én fogam is, és ezzel a lendülettel a helyére pattant az első kettő. Látványosan irányban/vonalban vannak, mutattam Lakóbarátnak, totális döbbenet. Igaz, azóta szinte folyamatosan vérezget az ínyem, mert olyan, mintha "odacsipte" volna....

Mik fognak még itt kérem szépen történni a következő 22 hónapban?!???



2016. november 21., hétfő

Levendula

Konkértan háziőrizetben vagyok. Ami azért érthető, de rohadtul bosszantó is. Mondjuk van-e értelme bosszankodni, morogni, mikor az elköszönő ősz egyik legszebb vasárnapján Tihanyban, az Apátság lábánál szürcsölhetem a hosszú kávém tejszinhabbal, és a naplementét sajtburgert majszolva, a lábam egy szikláról lógatva nézhettem Veszprémben....


Nem, nincs okom bosszankodni. Hiszen a pénztárcámban csempészett levendulától fülig ér a szám...









2016. november 16., szerda

Szép volt Fiúk!

Tudom, a csapból is ez folyik.

Csak hát... közel 6 éve minden reggel morning show szól a háttérben, miközben a fő szenzáció a "nincs egy göncöm se", vagy éppen a "már megint elkések epizód", esetleg "hol a kutya póráz/kulcs/pénztárca" revü. Tény, hogy a  zenék miatt az utóbbi hónapokban a Rádió Rock-ot hallgatom a kocsiban, de...

Nyilván nem tudom a háttér szálakat, a mozgató erőket is csak sejtem, viszont a Fiúk részéről ez az emelt fővel távozás, nekem nagyon szimpatikus. Emberek, véleményük van, és még hibáznak is*.

Néha poénosak voltak, néha idegesítőek, de a reggelem részei.

Én elmorzsoltam egy könnycseppet a kocsiban, mikor mondták, hogy utolsó adás, és elköszönnek...

Nem akarom ezt a változást. Nem akarok másokat háttérzajnak. Most nem.... Utálom, mikor kényszerűségből van változás, és nem azért mert én AZT akarom... Gyerekes, igaz?

Hatalmi játék... Szólás szabadság.... Nyomás....

Néha egyszerűbb lenne addig futni, amíg hírből sem ismerik kishazánkat....

Milyen jó lenne, ha egy emberként beállhatnánk a zuhany alá,megnyitnánk a forró vizet, jól kibőgnénk magunkat, és minden mocsoktól megtisztulva, megkönnyebbülve újra kezdhetnénk mindent. Egy tiszta, összetartó, erős... hm.... magyarság....

Még nekem is fura, hogy ezt tényleg leírtam....

A hold... biztosan amiatt.









*megjegyzem, hallgattam azt az adást, amin olyan nagyon fel voltak háborodva. A gólyatáboros-t. És nem, nem röhögték ki szerencsétlen lányt. Igen, az anyagot úgy is össze lehetett ollózni, hogy ez jöjjön ki belőle, de nem ez történt....  

2016. november 15., kedd

Mozik

Az az archetípusa vagyok a moziba járó fajnak, aki utál késni. Szeretem kényelmesen megenni a nachos/kukorica felét már az előzetesek alatt, lelkesen felkiálltok, hogy EZT MEG KELL NÉZNI, és el is határozom, hogy márpedig ezt meg fogom. Most tényleg megfogom.

A valóság meg az, hogy alapvetően nem találok moziba járó társat magam mellé. Tele a mozi remek filmekkel, amiket meg akarok nézni. De kivételesen most úgy tűnik, fel tudom úgy osztani a barátaim, hogy elkísérjenek....

Nem vagyok mozibuzi. De szeretek moziba járni. Imádom a pattogatott kukorica illatát, a vizezett narancs levet, az állig beszuszkolt kabátokat, mikor zsúfolt a mozi és nem lehet hová letenni... 

Szeretek a közösséggel nevetni, sírni, megijedni, fujjolni.

Aztán beszélgetni a filmről, még fél órán keresztül idézgetni belőle, hogy másnap már csak derengjen a poén.

Élmény. Ünnep.

Reggeli kutyázás közben meséltem, hogy holnap este megnézzük a Dr. Strange-t. Az egyik csaj teljesen kiakadt és olyan mozi ellenes szöveget nyomott, hogy csak pislogtam. A hálivúdi pénzhajhászáson át, a harmadik országok kihasználásán keresztül egészen a kukorica zabáló unintelligens közönségig. Nem mondom, hogy köpni nyelni nem tudtam, mert tudtam volna (na jó, a köpet lehet belefagyott volna a számba, olyan hideg volt), de azért meglepett. Persze, nem kell szeretni, sőt, lehet utálni is. Csak tényleg meglepett. És a lány annyira meg sértődött, hogy én viszont szeretek menni, hogy tovább is álltak a kutyusával, a távozásukat meg valóban némi döbbent csend fogadta, végül az egyik srác megtörte:

- Na igen, szar lehet, ha éveik Brad Pitt szeretője vagy, aki hiteget, hogy Jolie-val szar a kapcsolat, de a gyerek miatt egybe maradnak... Aztán most meg pofára esik... Én is felgyújtanám Hollywood-ot.

Arcunkra fagyott a könny a röhögéstől.


2016. november 14., hétfő

Gyenge



Már megint jönnek az ünnepek, szervezik a mézeskalács sütést, otthonra én sütöm a bejglit és a zserbót. Nézem a túlóráim, a rengeteg melót. Egyszerűen...

Tavaly... vagy inkább úgy korábban máskor ilyenkor, hogy bennem hányszor élt a remény, az "IGAZI"val lehetek karácsonykor, hogy... Hogy én hányszor reménykedtem SzSz-ben...

És akkor most, hogy nem hogy a karácsonyban nem hiszek, hanem elbúcsúztam a közös jövőtől, mert ha eddig nem tett semmit... és nem bírom már a terhet sem, amit a barátok, rokonok tesznek rám, hogy őt... Szóval tovább lépni, elfelejteni, távol tartani....

Igen, jól haladok. Igen, a tévképzetet, hgoy majd ő meg én egy kis lakásban pesztrálujk a gyerekeinket, és... Szóval ezt elegnedtem, mert nekem... szóval nekem fontosabb volt, értékesebb volt, éssss.... és.... neki. De...

Szóval nem ragadhatok bele egy álomképbe. Köbö ha hinnék ebben, az olyan lenne, mintha rokkával böködném az ujját az inszomniásoknak, mert az majd segít. Aha, persze...

Közben meg... A barátok, a hugaim, öreganyám.... Lelkileg most valahogy minden olyan sok. Tehetetlen vagyok, és néha azt érzem fulldoklom.

Persze volt már rosszabb, és bele kell állnom ezekbe a helyzetekbe és csinálni és küzdeni és nem feladni...

De...

Még azt sem mondhatom, hogy milyen nehéz sorost mértek rám az Égiek, hiszen végig mindig mellettem voltak/vannak.

Hmmm...

Ezek szerint eszméletlen gyenge vagyok...






2016. november 10., csütörtök

Ma úgy kell az edzés...

... mint egy falat kenyér.


Ilyen hidegben nem tudok futni, fizikálisan nem vagyok elég fáradt, és a stressz faktor, meg a tucatnyi szívbe markoló sztori, a hétköznapi apróságok, az egyéb más amivel amúgyis mindenki küzd, egyszerűen:


GRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁ


Ha totálisan hinnék a horoszkópom leírásának, akkor most... egy megláncolt oroszlán szabaduló üvöltése következne.




Az emberi hülyeség határtalan. Igen, az enyém is az.



2016. november 7., hétfő

Tartuffe

Mikor középiskolában kötelező volt, már akkor imádtam ezt a darabot. És akaratomon kívül csomo idézet jut eszembe belőle, na nem pontosan, csak tudom, hogy van benne olyan, ami adott helyzetbe beleillik.


A kedvenc idézetem:


Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.


És most Lakóbarát kapcsán azért erős bennem az önvád, hogy lehet, hogy egy jóemberrel vagyok irgalmatlan köcsög (vagy nem.), és akkor beugrott, hogy:



Bizony, a hamis gyanu árnya
Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza



De van még egy, ami elgondolkodtat:



Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.


Hmmm...


De ki vagy inkább mi határozza meg a helyes természetet? A társadalom? A család és a barátok? Ki? Mi a helyes? (mackónadrágban udvarolni nem helyes)


Hát ezt el kell engednem....


Óóóóó a makacs fejemet.....





Next, plíz...

Bánatomban cipőt veszek. Mérgemben cipőt veszek. De csak akkor, ha nagyon nagyon bánatos vagyok, vagy nagyon nagyon mérges.


Most van két nagyon csodaszép cipellőm. Egy magassarkú extra csudálatos boka csizma, és egy lapos lovaglós bokacsizma megbolondítva egy piros betéttel, piros tűzéssel. Szerintem egyszerűen zseniális.


És hazaautózni a szülőkhöz, távol lenni két órán keresztül mindentől és mindenkitől, biztosan tudva, hogy itt senki nem zavarhat, maga a mennyország. És lélekfrissítés. Bármennyire is vagyok extroverált (a mai divatos fogalmak szerint), én az az ember vagyok, akit néha igenis egyedül kell hagyni, békén kell hagyni, had puffogja ki magát, had zsörtölődjön, és teret és helyet kell adni, és igen, időt.


Lakóbarát pasija kap egy tisztalapot. Megadom neki az esélyt, hogy... hm... elküldöm aludni a gyanakvó énemet, és meglátjuk. Végülis nem én fogok leélni vele egy életet, ha egyáltalán. És nem, nem én fogok miatta a kanapén bőgni... Aki meg fog, annak mindig ott lesz a vállam.


Nekem tényleg kell a csend és tényleg kell a magány, még ha néha, akkoris . Egyszerűen szükséges a kiegyensúlyozottságomhoz.


Ennyit a naaagy olaszos családképről....


Ja, boldog hétfőt Drágáim, mindjárt karácsony...







2016. november 4., péntek

Reggel, este, reggel...

És akkor ma megvilágosodtam.

Mondták már mások is, hogy nem kell mindenkit szeretni, meg kedvelni, engedjem magamnak meg a luxust, hogy valaki nem szimpatikus. Hát ma reggel vasalás közben végképp megengedtem magamnak a luxust, hogy valaki nem szimpatikus.

Nyilván, ha nem te választassz valakit az életedbe, hanem csak megjelenik, és ott van benne reggel, este, reggel, este, és a pihenő időd/zónád zavarja, nem túl pozitív. Ha még be is szólogat, mert ő amúgy vicces (nem), és ott áll szerencsétlenkedve mint egy kis golyó, hát.

Zavar, mert zavarja "köreim", és nem, én nem engedtem be, és nem nem szeretem, hogy folyton ott van. Zavar, hogy mindenről van egy jobb sztorija. És alapvetően mesél, de soha nem érdeklődik és soha nem kérdez. Csak ontja a sztorit. Oké. Zavarban van.

Oké, képes kihozni belőlem a legrosszabbat.

Tényleg a legrosszabb utálatos dögöt.

Mert az én káromra "Lovag".

És ha egy pasi az én káromra "Lovag", megszűnik létezni, mint férfi. És igen, én reggelire megenném, de úgy, hogy észre se venném. És tudom, legyek kedves, de ma este már megint látnom kell. Már megint belelóg az élet terembe.

Fütyi kivan.

Ja, igen. Lakóbarát pasija. Aki tegnap be lett mutatva a barátainknak és MACKÓNADRÁGBAN ült a kanapén (bocs, az ÉN kanapéMon). Nem, nem érdekel, hogy miatta Lakóbarát is macinaciban volt, amit annak előtte sose tett volna. Bakker először találkozott a barátainkkal akik nekünk fontosak. HOgy ülhet úgy a kanapémon, mintha otthon lenne? Hogy nem adja meg azt a minimális tiszteletet, hogy farmerban várja a srácokat?!

Pfff..

Lehet ezért nincs senkim, de én az ilyen "pasikat" a kisujjammal kilapítom és a vállam felett átpöckölöm.

DEAL: a jövő hetet még megvárom. Ha akkor is minden nap találkoznom kell vele. Vagy több mint kétszer, szólok Lakóbarátnak, hogy ez így nem lesz jó. K.rvára nem lesz jó.

Vagy szerintetek?



2016. november 3., csütörtök

Mindig van mit tanulni

- Tudod sejtem, hogy azért talán én is tetszem ennek a pasinak..


Azért mikor ez a mondat elhagyta a Lakóbarát száját, jó hogy nem tudott a gondolataimba olvasni. Vagy hogy nem készítettek printscreent az agyamról. Őszintén mondom a legmélyebb felháborodás futott végig rajtam, hogy ŐEZERSZERJOBBAT érdemel. És tényleg nem látja, hogy nem neki kell örülni, hogy tetszik a srácnak, hanem a pasas tegye össze a két kezét, és élete végégig foglalja imába, hogy a sors annyira kegyes volt vele, hogy megismerhette Lakóbarátot. Piszok Lakóbarát körme alatt. És akkor ez most az enyhébb verziója annak, amit gondoltam hirtelen.

Nem. Nem vagyok féltékeny, és nem, a szőlő se savanyú.

Egyszerűen... Lakóbaráthoz nem ilyen pasit képzeltem el.

És ha magamba nézek, nincs a sráccal asszem semmi baj, csak nem az a Mr. Tökély, akit én elképzeltem Lakóbarátnak. Nekem ő egy humorbugyor, kajla puha pasas. És valójában ennyi, amit fel tudok hozni "ellene". Hogy nem tetszik a humora. Hogy zavar, hogy az én kákabél barátnőmet tuti agyonnyomja*, és irritál, hogy mackónaciban rohangál. Még randira is. Meg hogy jópofizik. NEm viccel, hanem jópofizik. Nem csípem a jópofizó pasasokat.

Közben meg az ég egy adta világon nincs vele semmi de semmi baj.

Szóval ilyen lehet anyósnak lenni... Határozottan meg kell tanulnom elfogadni és befogadni és oly mértékben magamtól távol tartani a mások döntését, hogy az mindenkinek kényelmes legyen. A véleményem meg nyilván megtartandó, mert nem az én döntésem.

Tiszta hülye vagyok....



*igen, duci. Jó. Valójában durván túlsúlyos és... Francba, én se vagyok egy topmodell, valahogy ez pufiságnak ez a fajtája zavar. Nekem ő olyan puha pufi.... és mackónadrágos... mintha  nem adná meg a kellő "tisztelet" a kezdeti randiknak....



2016. november 2., szerda

Nagy világ(i)

A repülőn még vizes fürdőruhában ültem, nyaltam a szám széléről a sót, élveztem, hogy picit megpirult az arcom, hogy folyik a cipőmből a homok, és hogy...




.... tudjátok sose hittem volna el, ha valaki nekem ezt 4 éve mondja....


Szinte film szerű, ahogy a kisfalusi két copfos lyány úgy ugrál a nagyvilágban, mintha nem is én lennék...





Vissza. Akarok. Menni.