Disznaja leölve, koszorú kész....

És akkor fél5kor felkeltem szombaton, elkómáztam a benzin kútig, magamat kávéval, a kocsit benzinnel tankoltam, levezettem egy fenékkel a 200 kilit, dzsuvás meleg cuccot húztam, és irány a disznolkodás. Hús darabolás, szalonna szeletélés, sütés, főzés, töltés, mosogatás, és hagyma meg zsír szagban pácolódás, négy órakor legszívesebben egy ültő helyemben elalvás... De nyilván nem, mert azt nem lehet, mert koszorúm még nem volt, és olyan nincs hogy nincs, szóval még akkor azt is azonnal nekiállni és csinálni.... 

Majd hallgattam egy sort, hogy Anyu ÚÚÚÚÚÚGY ÚÚÚÚTÁLJA a disznóölést és hogy ő soha többet, meg neki amúgy is milyen nehéz 3 lánnyal, és különben is. Az egyik kapkod, a másik szarik rá, mi lesz ebből, a harmadik meg ehhhh.... Ja, igen ez már családalapítási témakör. 

- Na én most az ehhh vagyok vagy a szarik rá?
- Hát nem a kapkodós az biztos. 
- Hát most stresszeljek, Anyukám?
- Nem azt mondom, csak...
- Én már ráérek. Tudod, rólam lekerült a stressz, hogy HARMINC ELŐTT... blabla.... 
- ?
- Már hová siessek? A listádról is minden pont teljesítve, kivéve az unoka. De azt meg a kapkodós meg az ehhh... is összehozhat. 
- Hát de...
- Idösanyám, ha belegondolsz: kvázi voltam házas, és kvázi el is váltam. Kvázi megtaláltam az Igazit és kvázi el is vesztettem. Kvázi még a kezem is megkérték, többször is. Sőt kvázi szép gyűrűm is volt. Mivel én ezt már mind letudtam, már igazán nincs miért meg hova kapkodnom. Tökre ráérek így, hogy nem nyom a harmincelőtt teher. 
- Na ja. Igazad van, ha én is újra kezdhetném. Az életbe nem mennék ilyen rossebes kertes házba, hogy aztán karácsony előtt disznót öljünk. 


És hogy mi a tanulság? Ne menjetek kertes házba, mert disznót kell ölni. 


 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti