Levendula

Konkértan háziőrizetben vagyok. Ami azért érthető, de rohadtul bosszantó is. Mondjuk van-e értelme bosszankodni, morogni, mikor az elköszönő ősz egyik legszebb vasárnapján Tihanyban, az Apátság lábánál szürcsölhetem a hosszú kávém tejszinhabbal, és a naplementét sajtburgert majszolva, a lábam egy szikláról lógatva nézhettem Veszprémben....


Nem, nincs okom bosszankodni. Hiszen a pénztárcámban csempészett levendulától fülig ér a szám...









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti