Gyenge



Már megint jönnek az ünnepek, szervezik a mézeskalács sütést, otthonra én sütöm a bejglit és a zserbót. Nézem a túlóráim, a rengeteg melót. Egyszerűen...

Tavaly... vagy inkább úgy korábban máskor ilyenkor, hogy bennem hányszor élt a remény, az "IGAZI"val lehetek karácsonykor, hogy... Hogy én hányszor reménykedtem SzSz-ben...

És akkor most, hogy nem hogy a karácsonyban nem hiszek, hanem elbúcsúztam a közös jövőtől, mert ha eddig nem tett semmit... és nem bírom már a terhet sem, amit a barátok, rokonok tesznek rám, hogy őt... Szóval tovább lépni, elfelejteni, távol tartani....

Igen, jól haladok. Igen, a tévképzetet, hgoy majd ő meg én egy kis lakásban pesztrálujk a gyerekeinket, és... Szóval ezt elegnedtem, mert nekem... szóval nekem fontosabb volt, értékesebb volt, éssss.... és.... neki. De...

Szóval nem ragadhatok bele egy álomképbe. Köbö ha hinnék ebben, az olyan lenne, mintha rokkával böködném az ujját az inszomniásoknak, mert az majd segít. Aha, persze...

Közben meg... A barátok, a hugaim, öreganyám.... Lelkileg most valahogy minden olyan sok. Tehetetlen vagyok, és néha azt érzem fulldoklom.

Persze volt már rosszabb, és bele kell állnom ezekbe a helyzetekbe és csinálni és küzdeni és nem feladni...

De...

Még azt sem mondhatom, hogy milyen nehéz sorost mértek rám az Égiek, hiszen végig mindig mellettem voltak/vannak.

Hmmm...

Ezek szerint eszméletlen gyenge vagyok...






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

Fehér ing

a csempész süti