Tartuffe

Mikor középiskolában kötelező volt, már akkor imádtam ezt a darabot. És akaratomon kívül csomo idézet jut eszembe belőle, na nem pontosan, csak tudom, hogy van benne olyan, ami adott helyzetbe beleillik.


A kedvenc idézetem:


Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.


És most Lakóbarát kapcsán azért erős bennem az önvád, hogy lehet, hogy egy jóemberrel vagyok irgalmatlan köcsög (vagy nem.), és akkor beugrott, hogy:



Bizony, a hamis gyanu árnya
Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza



De van még egy, ami elgondolkodtat:



Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.


Hmmm...


De ki vagy inkább mi határozza meg a helyes természetet? A társadalom? A család és a barátok? Ki? Mi a helyes? (mackónadrágban udvarolni nem helyes)


Hát ezt el kell engednem....


Óóóóó a makacs fejemet.....





Megjegyzések

  1. Én sem szeretném tovább szítani a tüzet de általában az első megérzés a jó, és ez később sajnos vagy sem, de be is bizonyosodik. B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk rengeteget tanulok a helyzetből, és emiatt nem bánom.

      Törlés
  2. Mikre nem emlékszel? :-)
    Kezembe kell újra vennem...

    Én is ezt tapasztalom, mindig az első megérzés, ami...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing