2016. december 29., csütörtök

Nem így

Egyszerűen nem így képzeltem el. Akkor sem. Basszus, akkor sem.


Hahó, sötétség, öreg barátom,
jöttem újra beszélgetni veled,
mert álmomban egy látomás megint elültette magjait, puhán lopódzva.
És ez a látomás,
ami az agyamba fészkelte magát,
Ott van még mindig
A csend hangjai közt.
 
Nyugtalan álmaimban egyedül jártam
Macskaköves, szűk sikátorokban,
egy utcalámpa sápadt fénykörében.
Galléromat feltűrtem a nyirkos szélben,
Ahogy egy neonfény villanás
a szemembe szúrt,
És az éjszakát kettéhasította
Megérintve a csend hangjait.
 
És láttam ott, a csupasz fényben
Tízezer embert, talán többet is.
Embereket, akik szavak nélkül szóltak.
Akik hallgattak, de nem figyeltek,
Akik soha nem énekelt dalokat írtak,
És közülük senki nem merte
Megzavarni a csend hangjait.
 
"Bolondok!" mondtam "ti nem tudjátok,
hogy a csend úgy nő, mint a rák,
Halljátok meg, amit nektek tanítok,
Fogjátok a kezem, amit felétek nyújtok."
De a szavaim néma esőcseppekként koppantak,
És visszhangzottak
a csend kútjaiban.
 
És az emberek leborulva imádták
Az általuk emelt neon istenséget,
És akkor kigyulladt a vészjel,
És megszólalt a figyelmeztető hang,
És azt mondta: "a próféták szava
 
Ott van az aluljárók falán,
a bérházak udvarán,
Elsuttogva a csend hangjaiban.

2016. december 28., szerda

Nyugalmas - avagy az igazi béke az autómban.

Nyugalmasnak az a két óra nevezhető, amit szülőktől hazafelé töltöttem tegnap a kocsiban.... 

Nem kapcsoltam rádiót, lehalkítottam a telefont, simogattam Diót, és csak csendben, komótosan vezettem. Rendeztem soraim, rendeztem a gondolataim. De leginkább élveztem a békét. A nyugalmat. Hogy magammal szemben nincsenek generációs különbségek, nincs harc, nincs világnézet-beli eltérés. Én vagyok, magammal, és határozottan élveztem a saját csendes társaságom. Hogy egyet értettem magammal, hogy nem nagyzoltam és nem hajszoltam, és nem voltak elvárásaim magammal szemben. Kivételesen még csak nem is tépődtem, nem variáltam. 

Megbékéltem a szaporodó ősz hajszálakkal, a mélyülő szarka lábakkal, a fáradtság érzéssel...  Hogy ez már nem a 20 évesek világa... Hogy nincs világ megváltás, hogy minden jó, ahogy van. Hogy az élet halad, az irány előre és nem hátra, és a sebek meg majd begyógyulnak... 

Nem is tudom... 

Ha megkérdeznék a 16 éves Verdét mit szólna? Háborogna, hogy nincs gyereke?
Ha megkérdeznék a 21 éves Verdét mit szólna? Háborogna, hogy nem váltotta meg a világot?
Ha megkérdeznék a 26 éves Verdét mit szólna? Háborogna, hogy elengedte a nagy szerelmet?
Ha megkérdeznék a 31 éves Verdét mit szólna? Mosolyogna... hogy semmi baj... nem olyan rossz az irány....

Az életnek mindig visszafelé van értelme, és nem, nem olvashatjuk el a záró fejezetet, mint a könyvekben...  


2016. december 24., szombat

Mai karácsonyi... Békéset, boldogot...



Mit adnék idén karácsonyra?

"Amit idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,nem lesz rajta szalag sem, nem a posta hozza, nem kerül egy fityingbe sem.


De a lista hosszú, és szívemből jön, ahogy kitárom előtted.

Mit is adnék:örömöt, ami hálából fakad,a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét, az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét, amit nem érdekel a világi siker, szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem, békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod, bölcsességet, hogy megértsd hibáidat, és megbocsásd mások ballépéseit, együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van, és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben, a magány meglepő örömeit, erőt, hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget, és gyengéden élhess a jelennek, hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass, aminek csak a Szeretet számít.


És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted, hogy mindez az ajándék már benned él, és csak arra vár, hogy kibontsd."

Arlene Gay Levine




2016. december 23., péntek

Mai karácsonyi - grincselkedjünk

Tegnap edzés konkrétan szétszadizott, és kellett is mint egy pohár karácsonyi Baileys. Bocs, mint egy vödör karácsonyi Baileys. Olyan mértékű stressz van bennem, amit nehéz elmondni, reggel kinyitottam a szemem és eszembe jutott hogy bakker még mindig kell kézműves szörpöt szereznem hugom pasijának.... Hogy kell még bonbon... és a borokat is elosztogattam....

Bakker és megyek haza. Már ma megyek haza. És semmit nem fejeztem be. Minden félben van.

Nem lehetne ezt az egész karácsonyosdit eltolni? Mondjuk januárra? Mikor még jobban utálni fogom a hideget, mikor már tényleg semmi melegség nem lesz, mikorra kimerül a szervezet energia tartaléka... Csak egy kicsit... EGY ICIPICIT.

Most mélységesen mélyen megértem Grincset.

Ha hazajutok melóból, meg is nézem....



2016. december 22., csütörtök

Mai karácsonyi - a tegnap randi

A tegnap esti randi, nem sikerült túl fényesen. Nyilván valóan miattam. Egyszerűen leblokkolt a sok feszült ember, az egésznek a túlcsorduló nyálas romantikus hangulata, meg hogy most andalogni KELL. 

Holott a zserbó még nem sült meg, a meló sehogyse áll, van aki ajándéka még mindig lemaradt, az egyik helyen a 20as helyett 10esből adtak vissza és észre se vettem, a kutya megfázott, és persze, megígértem eme tényleg remekbe szabott Úriembernek, hogy még egy utolsó forralt bor karácsony előtt, de valahogy... Nem volt hangulatom. 

Valahogy irgalmatlan feszült vagyok. 

Az Úriember pedig érezte rajtam. Cuki volt. 

Reggel kómáztam a kávém felett, sehová se volt kedvem menni, és amúgy is meg legszivesebben és pfuuuu.... és nem hogy dolgozni jönni. Csörgött a telefon, Úriember. Nem mondom, hogy nem az  volt az első gondolatom, hogy akkor ő most engem rövid úton eltávolít. 

- Ebédelünk ma együtt?
- Hát jó lenne, de dolgozom a világ végén.
- Érted megyek. Arra gondoltam, hogy viszek grill csirkét, meg salátát, és berakunk valami nyári számokat és a reptér mellett tudok egy jó helyet, ahol nincsenek karácsonyi stresszes emberek. Meg nincs giccs. Kicsit leeresztünk a nagy pontystressz alól.
- Pontystressz?
- Nekem még pontyot kell szereznem. Apám halászlét akar főzni. Én meg elfelejtettem halat venni. 
- De akkor tényleg semmi karácsonyi? Egy árva kanyi fahéj illat se, ugye?
- Ígérem, még az autóillatosítót is lecserélem.... 

Szóval, ma nyári randim lesz délben. 

Ne értsetek félre, ma már a fülbevalómon is karácsonyfa van, de picit tényleg sok. 25-e reggelét várom. Az már olyan békés... Olyan nyugis.... 


 

2016. december 21., szerda

Mai karácsonyi - picit giccses

Gyakorlatilag a cég 1%-a dolgozik már csak ma, közvetlen kollégák meg valójában már tényleg csak ma dolgoznak, ezért picit karácsonyozunk, én hoztam bejglit, valaki mézes kalácsot, iszunk forralt bor helyett forró teát. 

Egész kis kellemes... 

És felvettem a giccses nyakláncom.



Mondjuk nekem tetszik :D




 

2016. december 20., kedd

Mai karácsonyi...

... amikor éjjel negyed egykor elfogy a csomagoló papír. És ezzel párhuzamosan rájössz, hogy még két embernek még MINDIG kell valamit venni...

...és akkor ott azt kívánod bár lenne vége már ennek az egésznek....

... majd reggel jön Anyutól az esemes:

" A Kutyiknak karácsonyra valami rágós játékot vegyél, mert mi vettünk nekik karácsonyi nasit"

Nem. Még nem reagáltam. Zsigerből taszítom.






2016. december 19., hétfő

Mai karácsonyi - abszurd

Meg van! Az Arena Plaza karácsonyi reklámja az idei leggázabb. Még a róka tekintetű, asszed félre lépős férjes nős reklámnál is szörnyűbb. A 24 éves Anyukának van köbö 10 éves lánya, de ez hagyján, mert apuci is irtó szexi és kisimúlt nem ám túlhajszolt az évvégi hajtásban, áááá, dehogy. Szóval okés, hogy nyári koktélruhában várja modell anyu a karácsonyt, de ÖRÜL ANNAK HOGY A LAKÁSON BELÜL ESIK A HÓ!!!

Kérdem én:
- Nincs tető a fejük felett?
- Komolyan mesztélláb van? Nyami, kis felfázás az egész trendi szexi családnak.
- A hó elolvad. Tocsogni fog a csudás szőnyeg. Elalszik a gyertya, tiszta nedves lesz a kanapé, és olyan dohos lesz az egész kégli, hogy 100 páramentesítő se fogja 2000 év alatt kiszárítani. 

Hát akkor már inkább repedjen ki a ház bejglim....





2:0

Alig két hete gyártás hibásak voltak a fogszabályzómon a brekkettek, azokat cserélték. Erre tegnap este megint letörött belőle egy alig 2 centis fém szál. 

Makacs fogaim vannak. 

És úgy tűnik erőteljesen vesztésre áll a fogszabályzó...



2016. december 16., péntek

Hé, Mr.!

Ugye hogy ugye mondtam hogy ugye én nem pasizok decemberben? Én mondtam. Én tényleg azt gondolom, hogy ilyenkor a teremtés koronái is gyámoltalanabbak és nagyobb a súly, a család részéről, meg különben is. Hát karácsony, szeretet ünnepe, hát csak kell egy csaj a fa alá....

Valahogy így pattanhat ki az exek fejéből, hogy engem bizony most fel kell keresni, kicsit körbe kell udvarolni, és akkor majd biztos elmegyek velük biódíszletnek a családi vacsikra...

HÁHÁHÁ!!!

Akivel mennék, nem hívott. Értelem szerűen a többiekkel nem mennék. 

Hmm... 

Mondtam már, hogy szeretem Mr. Buble-t, főleg így karácsonykor?


Elképzelem, ahogy a szállingózó hóesésben sétálunk, iszunk egy forralt bort, megölel, nevetünk, felmelegszünk, otthon a takaró alatt összebújunk... ajándékos dobozokat bontogatunk.... sütit eszünk, útra kelünk a családhoz, és mindenki békés és boldog és....

Oké, oké. 

Tudom, hogy pár órára bármelyik extől megkaphatnám ezt... Mert a karácsony kicsit mindenkit... Értitek.... 

Ha nem használnám a fejem, még bele is ugranék valami csacskaságba... Csak hogy ne legyen a negyedik karácsonyom zsinórban magányos....

Ez a bejegyzés depisebbre sikeredett mint amilyen vagyok. Pedig nem vagyok :D

Mr. Buble-ba vagyok szerelmes. A fekete hajába, kék szemébe, bársonyos hangjába, meleg kezébe, ölelő karjaiba, mély nevetésébe, pimasz mosolyába, szédítő keringőjébe....

... najó, várjunk... Épp nyitott szemmel álmodozom. 

De ünnepélyesen megfogadom, idén nem fogok sírni....

Akkor se :D




2016. december 15., csütörtök

Szőrös, de gyerek

Az a kis szőrös testű zabálni való mocsadék...

Az van, hogy csomó mindent tud a kis piszadék. Tök okos. (nem nem vagyok elfogult) Velem mégis a bolondját járatja. Lerohan az úttestre, nem ül, nem fekszik, nem forog, nem hozza, és nem hozza vissza, sőt még rohangászva fel is zabál ezt azt. Kaparász és kunyerál, és süketet játszik és esküszöm nektek, hogy látom a fején, hogy szarik rám és szivat. 

Így amikor másokra kell bíznom néha akár csak néhány órára, hát... bennem az ideg, hogy vajon mit fog elkövetni. 

Hát valójában semmit. Az én kutyám egy cukorborsó szófogadó zseni ebbé válik, olyan lesz, mint egy labrador, és láb mellett sétál póráz nélkül. (WTF, nekem sose!?!) Ilyenkor kicsit elkeseredem, hogy én mit csinálhatok rosszul.... 

Azt mondja a nagy kutya szakértő ismerős, hogy semmit. Olyan, mint a gyerekek. Tudja, hogy nálam kell feszíteni a határokat, tudja, hogy velem lehet szemét, engem szivathat, mert úgyis ott leszek neki. Egyszerűen több mindent megenged magának. 

És hogy én milyen mérges voltam, mikor -10 fokba 20 percig kergettem, mert az Uraságnak nem volt kedve se szót fogadni, se feljönni, és különben is fene tudja, mit szedett fel és rágcsált. Erre reggel a szomszéd srácnak úgy fogadott szót, mint amiről álmodozni szoktam. Mintha nem az én kutyám lenne... 

Kis piszadék zabálni való szőrgombóc....



2016. december 13., kedd

Season of Bejgli

És visszatért a bejgli szezon. És itt van újra. És éjjel egy órára végeztem az 5 dióssal meg a 3 mákossal. 

Mert bejglit sütni tudok, és mégis mindig megfogadom, hogy soha az életbe többet egy rudat se, de úgyis jövő karácsonyra is megsütöm, ha már kikísérleteztem a tökéletes bejglit. 

Ellenben nem tudom, hogy kell úgy zserbót sütni, hogy a közepe is átsüljön. Szóval Kedveseim, kinek mi a tuti recept? A trükk? A titok*? 

Hogy a francba sül át a zserbó közepe is? 

És egyáltalán... mi a tuti receptje?


*házi lekvár van dögivel, diót is daráltam. 



2016. december 12., hétfő

Pillanatok

... Sopron Főterén a kitűnő érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben, egy hatalmas szendvicset falva a ragyogó napfényben... El sem hittem, hogy megcsináltam...

... amikor a postás hozta a vastag borítékot... a vastagot, hogy kolis lehetek. A fővárosban. A főiskolán. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kinek köszönjem meg....

... Nagymamám utolsó húsvéti sonkája .....
... a téli hidegben a diplomamunkám egy másolatával a Csalogány utcában állni, és várni, hogy odaadhassam annak, aki az egyik legtöbbet tette érte...

... kifizetni az illetéket az autómra....

... először érezni a jéghideg tengert. Ahogy a kövek vágták a talpam, a hullámok olyan hidegek voltak, hogy a szám is elkékült....

... Dió nedves nózija, ahogy bújik, túr, hogy reggel van, kelljek fel....

... a pici párizsi szoba ablakán kinézni, és nem látni semmiféle nevezetességet, de hallani, hogy Ő még alszik, tudni, hogy mindjárt felkel, érezni, hogy Vele lehetek Párizsban ...

... Rómában a felújítás alatt lévő Spanyol lépcsővel szemben üvegből inni a Limonchello-t és tömni a pizzát.... 

... A Vatikánban, megsimogatni Szent Péter lábfejét ....

... csillagokat nézni a Velencei-tónál...

... Dunába lábat lógatni, és egyetlen napra elfelejteni mindent, csak Vele lenni, és nem törődni senkivel és semmivel.... 

... Vizes fürdőruhában ülni a Máltáról hazafelé tartó repülőgépen ....

... Havasi koncerten egy kézbe kapaszkodni, és nem félni....



Minden pillanat... Mindegyiket picit megsirattam, megkönnyeztem. Hálás voltam és vagyok. A szerencséért. Az élményért. Azért aki ott volt. Azért Aki van. 

Tegnapi Havasi koncert egy olyan feledhetetlen élmény volt, egy olyan... olyan pontja a bakancs listának, amit lélegzet visszafojtva húz ki az ember. Nem lehet képet készíteni. Nem lehet elmondani. Nem lehet.... Át kell élni. Egyszer ott kell lenni. Egyszer érezni kell, és engedni, hogy könnyek csorogjanak, mit számít a smink, a flancos ruha, csak egyszerűen hálásnak lenni, és élvezni a szerencsét... Mindenért, ami... ami eddig velem történt....



2016. december 7., szerda

Jár

- Tök olyan, mintha a barátnőm lennél.
- Jaj. De nem vagyok.
- És miért nem?
- Hát. Mert. Barátok vagyunk.

- De nem olyan, mintha járnánk?
- Általános iskola első osztálya szerinti szabályrendszerben? Mindenképpen.
- Ha ötödikesek lennék, akkor már lassúztunk is volna.
- Ja, de nyolcadikosként? Kacsingatnál jobbra, balra, mindenféle szép szőke lányra...
- Lenyúlna valami gimis macsó, felpattannál a simsonjára és elvágtáznátok a naplementében...
- Na látod. Milyen jó, hogy nem járunk.
- Kár. Szép gyerekeink lennének.
- Jó magas gyerekeink lennének.
- Te is kettőt akarsz?
- Jelenleg egyet sem akarok.
- De ha akarnál.
- Akkor talán kettőt.
- Jó, a harmadik meg majd becsúszik.
- Tényleg jó, hogy nem vagyok a barátnőd. Egy gyerekkel se tudok mit kezdeni...
- De. Dió a példa.
- Na jó. Inkább verjük magunkat mélységes mély adósságba és igyunk még egy forralt bort....






2016. december 5., hétfő

Mit kérsz karácsonyra?

- Egy egykerekű biciklit szeretnék... Úgy vágytam rá, és sose kaptam meg...
- Hát ez még mindig teljesíthetőbb, mint mondjuk egy segway...
- Otthagynám a melót, és elmennék artistának. 
- De gondolom bohóc lennél.
- Az elején biztosan, aztán megtanulnám. És én lennék az egykerekűzés mestere.. És te? Mit írsz a levélbe?
- Hát ha már gyerekkori nem teljesült álmok... Az enyém sokkal jobb. Társast. Az ORF1en reklámozták mindig a labirintus társas játékot. Annyira, de annyira tetszett... Igaz, sose játszottam vele, de azok a gyerekek mindig olyan vidámak voltak...
- Akkor kérsz mellé gyerekeket is?
- Aha. De csakis vidám gyerekeket szeretnék mellé! 4et. Akik hagynak nyerni. És nem nőnek fel és nem lesznek kamaszok, és nem nyaggatnak. Érted, a lényeg, hogy ha játszani akarok bújjanak elő, aztán menjenek haza...




Dear End of The Year....

let me....





Jól van, jól van. Kicsit aktuális ez a Verdés videjó....




2016. december 1., csütörtök

Dry

- Egyébként végig csináltad a novembert ivás nélkül?
- BAKKER! Végig!!!! XD
- Most esett le vagy mi? :D
- Aha...
- Na erre inni kell! :D

Értem, tudom, nem nagy szó. Vagyis de. Nem forralt boroztam, nem kóstoltam a meg mélyvörös ribizke pálinkát, nem ittam a nyárt idéző meggyborból, visszautasítottam a ledér csábítású epres pezsgőt, és semmiféle stresszt vagy feszültséget nem oldottam egy jó pohár vörössel este a kanapén...

Tanulság? Meg tudom csinálni.
Kívántam? Igen, mint mindenki a tiltott gyümölcsöt. 

Alapvetően sokat iszok? Nem. Csak társaságban, és ha egyedül vagyok. Na jó, ez így soknak hangzik, de annyira nem vészes. 

Hogy volt-e pillanat amikor elbuktam volna? Igen, a hétvégi disznóölés után kvázi duzzogva vesztem össze magammal, hogy most komolyan miért kell kínoznom magam... 

De elbuktam? Nem. Sőt! Azt is elfelejtettem, hogy már lassan 14 órája ihatok.  Hm... És senki, de senki nem csinálta végig velem. Kicsiny társaságunk jót derült, hogy ez most mi, de valójában nem alkohol teszt volt, hanem önuralom teszt. 

És kivételesen nem buktam el :D



Vissza. Akarok. Menni.