Szőrös, de gyerek

Az a kis szőrös testű zabálni való mocsadék...

Az van, hogy csomó mindent tud a kis piszadék. Tök okos. (nem nem vagyok elfogult) Velem mégis a bolondját járatja. Lerohan az úttestre, nem ül, nem fekszik, nem forog, nem hozza, és nem hozza vissza, sőt még rohangászva fel is zabál ezt azt. Kaparász és kunyerál, és süketet játszik és esküszöm nektek, hogy látom a fején, hogy szarik rám és szivat. 

Így amikor másokra kell bíznom néha akár csak néhány órára, hát... bennem az ideg, hogy vajon mit fog elkövetni. 

Hát valójában semmit. Az én kutyám egy cukorborsó szófogadó zseni ebbé válik, olyan lesz, mint egy labrador, és láb mellett sétál póráz nélkül. (WTF, nekem sose!?!) Ilyenkor kicsit elkeseredem, hogy én mit csinálhatok rosszul.... 

Azt mondja a nagy kutya szakértő ismerős, hogy semmit. Olyan, mint a gyerekek. Tudja, hogy nálam kell feszíteni a határokat, tudja, hogy velem lehet szemét, engem szivathat, mert úgyis ott leszek neki. Egyszerűen több mindent megenged magának. 

És hogy én milyen mérges voltam, mikor -10 fokba 20 percig kergettem, mert az Uraságnak nem volt kedve se szót fogadni, se feljönni, és különben is fene tudja, mit szedett fel és rágcsált. Erre reggel a szomszéd srácnak úgy fogadott szót, mint amiről álmodozni szoktam. Mintha nem az én kutyám lenne... 

Kis piszadék zabálni való szőrgombóc....



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti