2017. április 19., szerda

Vágyak, meg azok beteljesülése

Mindig is arra vágytam, hogy a hóesésből egy napsütötte helyre menjek pihenni... Mert mégis, az mekkora fíling lehet. 

Na igen, plusz húsz fok különbség meglesz. Hó esés van, este minusz 7 fok lesz, Barcelonában meg.... 

Hát valahogy nem így képzeltem az áprilist. De gondolom senki se.


2017. április 18., kedd

Figyelj rá...

Mikor visszajövök, sokszor eszembe jut, hogy az egész viselkedése csak egy naagy segély kiáltás. Hogy azért hangos, azért színes, azért heves, azért esztelen, mert azt hiszi, rá nem figyel senki. Mert azt hiszi neki többet jobbat nagyobbat KELL, különben senki nem veszi észre.

Flegmább, bunkóbb, nyersebb, durvább, és szerintem ostobább mint az igazi énje. 

A viselkedése bicska nyitogató. Nem köszön meg semmit, és nem kér semmit. Követel. És az jár. 

Holott... 

A túl színes sztorikat meg se halljuk, a szagos érzelmek inkább bűzlenek, az ordító hangok megsüketítenek. Figyelmet akar, de már nem figyel rá lassan senki. Hiszen hányszor mondták már nekem rá, és én hányszor tanácsoltam:

- Hagyd. Tudod milyen. Csak hagyd. 

Vajon hol lett elrontva? Vajon közöm/részem van ebben? Mennyire az én hibám, hogy mikor gyerek volt, egyszerűen csak lepattintottam, mert ő csak a kisebbik Hugi és csak nyűg...
Vagy tényleg csak hagyjam... mert ő ilyen....




Pasziánsz

Nagyobbik Húgom Pasija mindig azzal húz, hogy én a melóban csak pasziánszozok, mert mi mást lehetne csinálni egy gépen?!

Ennek tükrében hétvégén pasziánszoztam, sőt tegnap nem a locsolóktól menekülve az irodai kártyázásra adtam a fejem.

Ma meg úgy érzem semmit nem csináltam, ami nyilván nem igaz, de franc egye meg... elfáradtam.

Most így rám tört. Kicsi, Piri, Táncoslábú, Tesók, Szülők, Barátok, minden...

MINDEN ÉS MINDENKI.

Valaki igazán menedzselhetné helyettem az életem, lazán megmondhatná hogy mit tegyek és mikor és hogy és ha úgy akkor okés, és nem baszogatna senki. Most kedvem lenne rabszolga sorsra adni a fejem biztos koszt és kvártély fejében, egy stresszmentes utópiában.

Máltán voltam szabin utoljára.

Azóta semmi....

Elfáradtam.



2017. április 11., kedd

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

Juhász Gyula: Anna örök 


Telihold

„Nem az az Igazi, akivel letudnád élni az életedet, hanem az, aki nélkül nem.”

Tudom. Telihold. Emiatt álmodtam rémeket. Emiatt ébredtem nyirkos hideg verítékben és emiatt fulladtam. Olyan rémes rossz rém álom volt. Olyan tragikus, olyan szörnyű, hogy az érzés még mindig bennem van. Rám ragadt, a torkom fojtogatja. Iszonyatosan rossz. 

Egyik percben még fogtam a kezét, és próbáltam magam felé húzni, és kértem, hogy tartson ki. Mondtam neki, könyörögtem, hogy én kitartok. Hogy könyörgök ne adja fel. Mindent megtettem. De egyszerűen nem akart. Vagy tudott... Vagy kellett...

És kirántotta a kezét a kezemből, és dühösen nézett és hátat fordított és ott hagyott és hatalmas léptekkel távolodott.  

Kiáltottam volna utána, de nem kaptam levegőt. Nem kaptam levegőt, mert elfogyott.... 

És a légszomj közepette felriadva valahogy azt éreztem, hogy örökre elbaltáztam....





2017. április 5., szerda

Bakker elaludtam egy randit

A srác cuki, már találkoztunk néhányszor, és ma andalgás lett volna a pesti rakparton. Megbeszéltük, hogy bicajjal megyünk, iszunk egy fröccsöt, és ennyi. 

Hát. Elmentem edzeni, lezuhanyoztam, felvettem a pöttyös fürdőköpenyem, megnéztem egy Agymenők részt, és lefeküdtem aludni.... 

Reggel meg nézem, hogy uh banyek, 4 hívás, 2 sms, és egy lepattintó fészbúk, hogy csalódott bennem. 

Jogos. Valószínűleg ő se az "igazi", ha mégcsak eszembe se jutott. És ez a félelmetes, be se villant, halovány gondolat se volt. 

Közben meg hallom, hogy egyesek két-három gyerekkel is lazán bepasiznak. 

Hát, de mégis, hogy?!???

Hol van az én hősöm, hol van, aki tűzön, vízen, és engem csak engem meg én is őt?!

Hát nyilván... Még a kérdés se izgat. Inkább alszok. 

Szóval, a helyzet az, hogy az inger küszöböm jelenleg olyan magasan van pasi fronton, hogy csak valami igazán nagy ágyú tudná megrezegtetni.


2017. április 2., vasárnap

Péntek, hirtelen ötlet, fodrász

Méghogy nincs kihatással a blogélet a valóra. Olvastam Milonkánál, hogy frufrut akar. Tökre tetszett a csaj* a képen. De én ugye már ehhez öreg vagyok.

Aztán péntek délután lerogytam a fodrászomnál, rám szakadt az egész hét terhe, főzött nekem kávét, felpörgetett, a nap meg sütött, én meg...

- Szerinted jól állna nekem a frufru?
- Ki kell próbálni.
- De nem akarom, hogy levágod és utána szenvedjek ha nem tetszik meg még a növesztés....

Innentől kezdve másfél óra agonizálás következett. Majd Fodrászom döntött, frufrut vágott. És tetszik.

Mondjuk mintha most barnább lenne a vörösem... Hmmm....

Ja, és köbö ez az első szelfim.

Viszont hétvégén elővettem a bicajt, és egy darab izzóért eltekertem az OBI-ba. Az OBI köbö 2 km-re van tőlem, mégis kvázi három óra alatt abszolváltam a "feladatot". Mert annyira élveztem a tekerést, és olyan nagy kerülővel mentem, amekkorával csak lehet....

Végre tavasz.

Minden rendben lesz és minden rendben van.

Esküszöm engem a napfény működtet :D



*se vakító kék szemem, se hófehér szabályos fogsorom, se szőke hajam, és pláne nem vagyok olyan édesen ártatlanul dögös....




2017. március 30., csütörtök

Borjú az új kapura

- Akkor most GHT-t, FHTES, STEH, kondrogzint, és lugmuzurint, CGRD-t, KHTS-t nézünk?
- Őőőő... Hát ezt adta a doktornő... énn.... Őőő.. gondolom, igen?
- Hát de beszélték, hogy a FHTES és TKESt már nézték. 
- De azt hiszem azt máshol és régen. 
- Hát akkor most mit szeretne, mire vizsgáljuk.
- Őőőőőő, amire a Doktornő mondta. 
- De hát mit mondott magának, most nézni kell a GHT-t, FHTES, STEH, kondrogzint, és lugmuzurint?
- Én nem tudom...
- Az hogy lehet?!
- Na jó, Hölgyem, ezek nekem nem mondanak semmit, mintha valami idegen nyelven beszélne.... Fogalmam sincs mit mond, nekem ez új. Legyen kedves mindent megcsinálni amit a Doktornő felírt, ha valamibe bizonytalan, akkor nézzék meg azt is. 
- De akkor Ön nincs tisztában a vizsgálataival és a betegségével. 
- Ezek szerint nem vagyok.  
- Rendben. Kétmilliárd négyszáznyolcvanmillió-háromszázhuszonhatezerötszáznegyvenkét forintot kérek szépen. Kártyával vagy készpénzzel?

Igen, a reggeli vérvétel csilliárdokért, amiről azt se tudom, hogy jó lesz-e, mert fogalmam sincs hogy azokat az izéket kértem-e amiket kellett, vagy nem. 

Valahol komikus volt a helyzet. 

Látom magam kívülről, a tanácstalan fejemmel, és ahogy a kávészomjas szemeim értetlenül merednek a skatulyából kirántott csini asszisztensre aki hadarja a latin közmondásokat, és nézek csak nézek, mint valami borjú az új kapura, hogy mégis miafütty, és miért vagyok itt és miért nem reggeliztem. 

Amikor szólítottak szétszórtam a cuccaim, leesett a zakóm, eldobtam az ásványvizem, és vérvétel után is csak támolyogtam kifele....

Aztán benyomtam egy elcseszett jó cukros cherrycoke-ot, ettem egy sajtos rudat és közben azt gondoltam, bekaphatod egészséges életmód... 



2017. március 29., szerda

Nem panasz

A tegnapi miatt most úgy érzem, hogy bennem akad a hang. A panasz, a gond, a ki nem mondható gondolatok tömkelege.

Kinek mondjam el? Kinek mondhatom el?

Nem eshetek kétsgébe. Fejet fel, menni előre. Diétát tartani és remélni a legjobbakat közben meg a külvilággal megértetni, hogy ez van, de úgy hogy ők még véletlen se éljék meg tehernek. Mert van nekik is saját, amit...

Áh... Írni sincs kedvem.

Süt a nap.

Elmondanám, de a tegnap miatt most kábé azt érzem, hogy nem szabad. Mert gondom az élet, oldjam meg egyedül. És NEKEM nem lehet. ÉN oldajm meg, tartsam magamba...

Van, aki mellettem van.

Tudom, hogy nem tud segíteni.

Nem is várom.

Csak most... baromi magányosnak érzem magam....

De persze ezt se mondhatom.

És még csak nem is panasz. Tényleg... Még véletlen se panasz...


2017. március 27., hétfő

Itt a tavasz, dagad a...

Az irodám ablakától nem messze van egy buszmegálló. Középiskolás srácok vagányan szívják a cigit, cseszegtik egymást, nyomkodják a telefonukat:

- Baszmeeg, te szerelmes vagy!
- Dehogy vagyok, gecci.
- Hát de baszod, látom, küldöd neki a lávot. 
- Nem vagyok szerelmes, csak dugnék. 

Khmm... Hormonok.... A kamasz hormonok.

Amúgy, hangfelvétel is lenne, esküszöm visítva röhögnétek velem.


2017. március 26., vasárnap

Bélés egyszer, és még egyszer

- Eljössz velem melltartót venni?
- Persze, hová menjünk.
- H&M kismama részleg.
- H&M-nek van kismama részlege?! 
- Persze az emeleten.
- Az emelten?! Kizárt!

... és lássak csodát, ott volt. Minden féle kismama izé, aminek felét se ismeretem, így ahogy a gumírozott derekú nacikat nézegettem, realizálódott bennem, hogy bizony, az én drága barátnőm babát vár. Tényleg ketten van. És jól esett hallgatni ahogy ragyogva csacsogott... Közben meg a tipikus szex és nyújorkos ostobácskának éreztem magam, mert egyszerre volt döbbenetes a felismerés, idegen, és aranyos, meg boldog, meg megmásíthatatlan és cuki.

- ... a doki mondta, hogy szép, egészséges baba, és jó nagy bélést növesztett magának.

Ez nekem úgy tetszett, hogy bélést növesztett. Megragadta a fantáziám, szinte látom, hogy befészkeli, bevackolja magát a következő hónapokra. 

Cuki, na!




2017. március 24., péntek

Kinder törp

Hatalmas marketing fogás, hogy újra benyomták a kindertojásba a Törpöket. Gyakorlatilag azóta MINDEN héten legalább 1szer veszek tojást.... meg ha tankolok, akkor is. Mert gyerekként én gyűjtöttem őket, pont akkor voltam abban a korban, mikor lehetett, és imádtam, még a focis törpöket is, mindet...

És zseniális a húzás, mert köbö az én generációmnak már van kvázi egy 3-4 éves gyereke, akire rá lehet fogni, hogy a tojás nekik, de valójában nem, mert szülői nosztalgia....

... és ha ez nem lenne elég, akkor az elrejtett Törpök mennyisége.... Eddig EGY, azaz EGYETLEN EGY törpöm van. Nem akarom kiszámolni a százalékos találatot....


De emlékeztek???? Imádtam összeszerelni.... jajj de jó volt rájuk tenni a kissapit....




2017. március 23., csütörtök

Bugyi a fogason

Sikamlós, szexi, túlfűtött sztorira vágytok?

Hmmm... 

Előadhatnám, hogy milyen érzéki volt tegnap este a folyosó padlója, a kéjes vonaglásomat, és az eufóriát....

... hogy túléltem, nem tört el semmim, csak jól agyonzúztam magam. Történt ugyanis, hogy éppen élveztem a csendes estém, hogy megállapítottam, milyen jó a békés magány, tettem vettem, sorozatot néztem, mostam, rendezkedtem, felnyaláboltam a frissen mosott ruhákat, mikoris egy vizes zokni valahogy a talpam alá került és akkorát zakóztam, hogy Tom és Jerry Oscar díjat adott volna érte. Mondjuk jelen helyzet simán Darwin-díjas, de azért megijedtem, na. Pillanatig nem is mertem mozdulni a vizes ruhakupac alatt, és csak reméltem hogy a térdem, könyököm nem tört el. 

Megúsztam. Feltápászkodtam, konstatáltam, hogy bár tavasz van én mégis őszi szilva leszek (kék-zöld), de egyben vagyok. 

Az esés mértékét mutatja, hogy a ruhákat olyan magasra dobtam, hogy a bugyimat a fogasról szedtem össze.

Mi erotikusabbat is jelenthetne egy bugyi a fogason, mint ez a kis sztori....




2017. március 21., kedd

Les Miserables

Annyira kerültem "csak" a darab hatása alá, hogy éjjel azt álmodtam Párizsban vagyok SzSz-el. Hogy megint együtt vagyunk, hogy minden szép, minden jó. Együtt vagyunk, úgy ahogy azt a nagykönyvben megírták. Szűk kis utcákban sétáltunk, a Szajna partról néztük az Eiffel-tornyot....

Fogta a kezem és én megnyugodtam. Az a bizonyos "megérkeztem" érzés. Az az otthon érzés....

Na ezek után felébredni, hát igazán nyomorultul éreztem magam....



2017. március 20., hétfő

Így is megfelel az az eskü

Fogalmam sincs hogy lehetne előbányászni az eredeti videót, szóval IDE KLIKK

Amúgy asszem inkább maradok és élek egyedül. Tegnapi remekbe szabott wellnessezés után magamra zártam a lakás ajtót és mindenki elmehet HIDEGEBB éghajlatra.





2017. március 16., csütörtök

Minden szipi-szuper

Szerintem az, hogy március 15.-én a rötölö klub leadta a Lego kalandot, meglehetős fricskája a rendszernek.

Az Orgwell féle 1984-es áthangzások végett...

Szerintem.




2017. március 14., kedd

Esküszöm

A ruhámat varratni fogom. Nem habcsókos lesz, hanem csipkés.  Inkább A-vonalú, mint sellő. Persze, elmondhatatlanul tetszenek a Daalarna, Benes Anita csodás ruhái, és ha milliárdos... de nyilvá...



Amúgy meg úgy tennék valami színes részletet a ruhára, de egy ilyen csipke csodához... sok lenne

Viszont ez tényleg szép fazon. Nem kell erre "csicsa".

A díszítés... Bazsarózsát szeretnék, és sok zöldet. Azt hiszem az esküvőm színe a zöld lesz. A díszeket saját kezűleg gyártom le, sima befőttes üvegre ragasztok csipkét, abból lesznek ilyen kis lámpások, és a 100forintos boltban kapható elemes teamécseseket teszem majd bele. A csipkét meg Ebayről időben megrendelem. És néhány lufi. Az is zöld. Meg fehér. Székszoknya? Egyszerű fehér. 

Nem akarok zenekart. Bulizni akarok. Ennek megfelelően DJ lesz. És a barátokat, családtagokat megkérem, hogy írják össze a kedvenc számaikat, picit lehessen mindenki kedvére tinglitanglizni, mert nyilván lesz "mulatós" is, de minimális. Én nem vagyok ilyen mulatósos. Inkább bulizzunk egy jót.

És ha már buli. Ami biztos, hogy nekem nem lesz menyecske ruhám. Nem akarok. Az összes szörnyű. Szörnyé teszi a menyasszonyt. Farmerszoknyám lesz, fehér inggel. és valami bohókás balerinával amivel bírni fogom hajnalig. 

A menyasszonyi torát Húgomra bízom. Talán 3 emelet. Egy csoki, egy gyümölcs, meg egy karamell, vagy kávé. 

Na igen, ez a lagzi. De hol is mondom ki azt az "IGEN"-t? Hát... Én előbb szeretném a polgárit. De nem órákkal, hanem hónapokkal. Csendben. Romantikusan. Kettesben. Úgy, hogy az az Övé és az Enyém legyen. Az szóljon csak rólunk. Róla és Rólam. Aztán a nagy lagzis banzájnál majd figyelünk minden kedves meghívott és szeretett vendégre néhány hónappal később.

A jegygyűrűm... legyen gyémánt. (és ígérem az esküvőn összesprólom azt amibe került, és majd főzök meg sütök jó sok finom ebédet/vacsorát)Tudom, tudom.... Hülye picsa vagyok... De ha már álmodok.... A karika gyűrű viszont egy egyszerű sárga arany. Semmi ma divatos véset meg kő. Egyszerű arany karikagyűrű ami a végtelenséget szimbolizálja....



Ja a vendég ajándékok! Süthető gyurmából kiskanálra menyasszony vagy vőlegény figura.... 

Egész jól összeállt a kép, ahhoz képest hogy ezidáig még csak rá se gondoltam ezekre. Ja, nem azért mert valaki már holnap el akar venni és én valakihez már holnap hozzá akarok menni. Semmi ilyesmi. Egyszerűen annyi nagyon közeli és szeretett ember szervezi most az esküvőjét, hogy akaratlanul is átgondolom, én mit tennék. 

Hát valami ilyesmi lenne az irányvonal.... 

Már csak egy pasi kell mindehhez....



2017. március 7., kedd

Just running

Az idei első 5 kili meg volt. Persze, akkor járjon a szám, ha már hússzor lefutottam, de egyszerűen annyira jól esett. Felkeltem, jól beöltöztem, Paddy-t benyomtam és futottam. 

Felszabadító volt és dezsavűs. Minden féle érzelem kavargott bennem, megvilágosodás, okos gondolatok, emlékek. 

Milyen volt mikor Aiden megjelent és futott velem....

A düh, mikor az a Bizonyos olyan lazán vette, hogy akkor mást választ, nem engem, vele megy, és nem, még véletlen se velem. Hogy én milyen tehetetlennek éreztem akkor magam. 

A harag, a kudarc, a csakazértis, és a 190-es pulzus környéki elengedés. A tisztán látás, és megértés. 

Aztán nyújtás közben a felismerés a rossz kapcsolatokról, amikben benneragad az ember. Hisz hallottam:

- Na látod akkor kellett volna elhagynom. Aztán az ember megszokja, hogy oké volt ez a veszekedés. Aztán oké volt még egy.... De hát csak veszekedés. 

És az ember marad a szarban, mert arra vár, hogy na majd akkor kilép, mikor a másik TÉNYLEG ELKÖVET MÁR VÉGRE valamit, ami miatt ki lehet lépni. Ja, én is így gondolkodtam. Pedig ugye a kilépés oka nem a jövőben keresendő. A jelenben. Hogy ez bizony már szar. És ezért kell kilépni. Nem kell rá jobb ürügy. Persze... ehhez nekem is idő kellett...

De ahogy lógattam magam, úgy csúszott ki belőlem minden... 

... ahogy sétáltam visszafelé, köszöntem az ismerős kutyásoknak, a pulzusom normalizálódott, a vigyorom meg fülig ért. Mert ez most egy új év. Nem kell úgy lennie, mint tavaly....

apropó, mondtam már hogy idén én megyek Barcelonába? 

Táncoslábúval. 




2017. március 6., hétfő

Bulika

Ez a szó is milyen már... Én még fénykoromban bulizni jártam. Aztán jöttek akik partizni, a mostani trendik meg bulikáznak. Pfff.... 

És persze akad nekem is néhány trendi barátnőm, akikkel a hétvégén voltam bulikázni. (blöeeee). Hangos zene, koktél, retro parti, r&b, kis asztalnál kucorgás, bárpultnál sorban állás, mosdónál totyorgás, pasik, szemezés, dörgölőzős tánc, számcsere, vihogás, smárolás, taxi hívás.... 

Valahogy most nem esett jól. Megálltam egy pinacolada után, és csak ásványvizet ittam, vonaglani sem mentem be, és az esetlegesen bepróbálkozó pasikat úgy hajtottam el, mint anyám a vasárnapi rántott húsról nyáron a döglegyet. Nem húztam le a társaságot, alapvetően asszisztáltam. Túl öregnek éreztem már magam ehhez. Nem ez kell. Nincs kedvem futni ugyanazokat a köröket. 

Táncos lábú írt, hogy menjek át az ő bulijukba. Nyilván nem, mondtam, hogy jöjjön ő és mentsen meg. 

Jött. Megmentett. 

Segített betenni a csajokat egy taxiba, aztán hazamentünk hozzám. Levittük Diót, megnéztük a Mindenki-t, aztán lefeküdtünk. Aludtunk. Összebújva. Jó volt. Valójában ez kellett. Ez hiányzott.... 




2017. március 1., szerda

Az idei első motorosnak

Kedves Idei Első Motoros!

Lehetne alattad mondjuk egy robogó is, de Neked, Kedves szerencsés, egy narancssárga-feket gyorsulós motorod van. Nem értek hozzá, ezért elnézésed kérem, ha megbántottalak a pontatlan márka megnevezéssel. Mert tény, hogy laikusságom ellenére is azt kell mondanom, szép moci. Már amennyit láttam belőle....

Na de nem azért ragadok most billentyűzetet, hogy a kétkerekű paripád méltassam... Hanem mert arra ingereltél, hogy ma reggel munkába menet, én az a kis Skoda Fábiás béna figyelmetlen autós ízes anyanyelvünket használva a szívinfarktus után vagy még 5 percig változatosan "bosszankodjam". 

Hidd el, megértem, hogy jó idő, hormonok, erő, sebesség, szabadság, kivagyiság, meg tesztoszteron. Megértek mindent. De azt nem, hogy miért kockáztatod mások testi épségét. A magadéval azt csinálsz Kedvesem, amit akarsz. Ellenben az enyémmel.... 

Ugyanis én reggel nem voltam béna sofőr. Én a kétsávos fullosan tele úton alig 20-al előztem a sávomban elakadt autóst, a mellettem lévő autósok ennek teret engedtek, nem volt semmi gond, araszoltunk jó birka nyáj módjára, míg te meg nem érkeztél az autók között 70-nel, és be nem vágódtál közénk. 

Hogy most kire ki vigyázott, azt ne firtassuk. Nekem a bal visszapillantóm megrepedt, Te pedig miután visszanyerted egyensúlyod még bájosan bemutattad nekem a középső ujjad, és elrobogtál vagy 120-al. 

Szóval. A jó édes péklapát Neked. 

Nem hinném, hogy levelem célba ér, ellenben jól esett köszönteni Téged, drága Idei Első Motoros...

Üdv.:

Egy átlag autós, aki amúgy figyel RÁTOK!


UÍ: és akkor reggel erre nyitottam ki a fészt. Lesztek szívesek TI, kedves Motorosok a kresz szabályait betartva használni a járgányt.



2017. február 28., kedd

Gyerek körüli mondatok

A nők... vagyis mi... hm.... 

Édes jó Istenem, hogy mi milyen széllel béleltek vagyunk.... Most kavarognak bennem a gondolatok. Szeretnék tisztán látni, de csak egy nagy homályos maszlag vesz körbe, amiből... zavaros gondolat köd.

Anyukám korán szült, (inkább alig múlt 19, mint majdnem 20 éves) mikor én születtem. Aztán sorba jött a két húgom. Ezek alapján, és ahogy ő nevelt, nekem TALÁN annak kellene természetesnek lenni, hogy gyerek minél korábban, minél több... Vagy ilyesmi. Meg önfeláldozás, és nagy család... 

Barátnőm, alig egy évvel ezelőtt még... hm.. ő aki mindig is gyerekre vágyott meg családra, a párkapcsolati sikertelenség hegyek után azt mondta, hogy köszi nem. Neki elég. Nem érdekli.... Most meg... Kifordult, kicsavarodott, és csak a gyerek a cél. Szinte látni az őt körbe vevő felhőt, ahogy bármilyen gyerekre néz. Ha egy ócska régi hím-ellenes vicc elhagyja a szám, hát megsértődik. Hisz férfiak! Hát hogy lehet őket nem szeretni... Mit szeretni! Isteníteni...  Aláveti magát egy pasinak. DE! Jó szó ez az aláveti? Vagy csak a változó prioritások... Hogy most odakoncentrál. A férfire, akivel egy életet le akar élni....

Én is csináltam ilyet. Koncentráltam, összpontosítottam, megkaptak mindent. Csak éppen "rossz" embernek. Most meg... most okosabban csinálom. Magamra figyelve. Annyit adok, ami nem fáj. Ami nekem is jó.

Olyan durva mondatok, hogy egy barátnő azt mondta a sógornőjéről:

- És akkor hétvégén voltak ismerősnél, ahol van picibaba. És Sógornő jól elbabázott. Talán most már rá lehet beszélni, hogy akarjon gyereket. 

Azt hittem hanyatt vágom magam.... 
Aztán olvastam egy hozzászólást, hogy szülni kell. hamar. Gyorsan, még 20-25 között, mert ha később szül a nő, akkor a testén csak a plasztikai sebész segít. És soha többet nem lesz már csinos. Szóval teljes vállszélességgel tessék támogatni a korán babázókat (nem, nem ezzel van a bajom)

Azt meg talán meséltem, hogy nagynénémtől elhangzott az a bájos mondat, hogy:

- Mikor szülsz? Mert ha nem is akarsz férjhez menni... Mondjuk te sose akartál szülni.

 Szóval...

Én tudom, hogy úgy élek, ahogy a gyermekkori tanult környezetemben senki. Talán ezért is van kavar a fejemben... Mert ez az én testem, az én életem, az én döntésem. Ez mind én vagyok. Az én gondolatom, és nem nem értem ezt a ködöt ami leszáll, hogy gyerek kell. Nem, nem vágom, hogy miért kell egy valami kőkemény dologért mindent odaadni... 

Teljes a zavar a fejemben. Próbálok nem nagyon racionális lenni, nem alkalmazni a kettős mércét, megérteni, meg elfogadni, meg minden szar, de egyszerűen.... 

Talán APK mellett lettem túl önálló. Talán SzSz miatt nem hiszek. Talán Aidenes események nyomtak le full racionálisba... Talán ez az egész úgy szar ahogy van, és egyszerűen csak ki kellett írnom magamból, hogy mi nők mennyire furák vagyunk...

Leszáll valami köd és szolgalelkű droiddá válunk valami pókhasú zsarnok mellett...*

*irónia, sarkítás, valóság, nem tudom... Mondom, kavarognak a gondolataim....






2017. február 27., hétfő

Minimál

Az elmúlt hetekben minden szuflát kidolgoztam magamból, végtelenítve vagyok mérhetetlenül fáradt. A lakás romokban, megette a kosz. Én meg alig élősen. Megevett a munka. Kinn meg ugyan ragyogott a nap, de mocsok hideg volt... így maradt a bekuckózós takarítás. És lomtalanítás. 

Jó, igen, kedvet kaptam innen, mert olyan egyszerűnek tűnt. (nem az) Meg persze jó mókának... De nem jó móka a 2005-ben (direkt nem írtam le, hogy 12 évvel), barátnőkkel együtt vásárolt, már csak-luk-zokni sorsáról dönteni. Vagy az érettségire kapott/vett szerencse bugyi (nem röhög), ami végülis még mindig rám jön. És ebben államvizsgáztam is.... Jó, ezek nyilván maradtak. De agonizálni azért fél órákat lehetett felette... Meg kávét szürcsölni közben... és croissant enni... 

Mert valójában ennyi cuccra nincs is szükségünk.... Akkor se ha reggelente nincs egy göncöm se mit felvegyek... Mert amúgy nincs. Nyilván...

Azért azt hozzáteszem, hogy nekem az "Arany" című filmre se volt szükségem. Mert ez..

Alább, a képek szemléltetik, hogy nekem miért NEM jött be a film....



Ugye hogy nem kell sokat magyaráznom, hogy mi a baj... Komolyan még a szagát is éreztem. Mert nem illata, szaga van...

Amúgy persze, zseniális játék, jó sztori, tök jó mellékszereplők...  csak....



2017. február 22., szerda

2017. február 20., hétfő

Álmofejtőt ismertek?

Van egy házam/lakásom ami álmaimban visszatér. Sötétebb, mint a mostani, nincs felújítva, helyenként mállik a vakolta, vastag vályog falai vannak, belül hűvösebb, hatalmas belmagassága van, régi hajópadlója, fura elrendezése, egy ajtója, ami mindig mások életébe nyílik, de én mégis nagyon szeretem. Most valami pók vagy mókus ugrált a plafonon, nagyon gyorsan, kicsit féltem tőle de mégse., és közben ötletelgettem hogy lehetne a lakás/házat felújítani, kicsit csevegtem a fura ajtón túl lakó házaspárral, örültem hogy néhol besüt a nap, és eszembe jutott hogy múltkor itt voltak tulipánjaim is...

Mindeközben a kedvenc farmeremen két luk is lett....

Most komolyan, mi ez a farmer őrület nálam? Már nem is tudom hányadik kedvenc farmeros álmom... 

És hogy ez a lakás/ház mindig visszatér....

Ja, meg majdnem próbavezettem egy régi piros talán Vokswagen(?) kisbuszt, egy építkezésen ahol az őrökön átjutottam, de aztán mégse, mert nem volt nálam jogsi.... de ezt már csak a saját lelkiismeretem miatt, nem mások miatt...

Szóval jöhetnek az ötletek, HOGY MIAFÜTTY?!




Sensual

Hétvégente társas táncos könnyed esti programmal kapcsolódom ki. Van ami jól megy (salsa), van ami katasztrófálisan (samba), és van, amit tanultam és a lájt verzióját még táncolom is, na de na.

Mert ezt a sensual változtatot ezt nem. Erre ne kérjen fel senki. Max a pasim. Mert ez gyakorlatilag már szex.

De bevallom, ha innen nézzük akkor irgalmatlan jót szexeltem az egyik barátom pasijával. Mert vele miért ne? Hiszen meleg. És így könnyű....

Jajj de jó volt! Táncoljon mindenki :D


La vie est belle

Annyi törés volt tavaly, ami most erre vitte az utam. Annyi minden volt... Annyira de annyira sok minden...

Az utolsó nagy szakadás az volt, mikor a ültünk a kocsiban, mentünk a tesco-ba és azt mondta, hogy elmennek együtt Barcelonába. Kettesben. Igen, világ megint összedől, lélek méginkább romokban, hatalmas kijózanító pofon megkapva, feladat letudva, kérdés eldöntve.

Talán ez volt az a pont, ahonnan... végleg megváltozott minden.

Eléggé klisés, de azóta... kerestem egy másik vörös hajszínt, megtaláltam. Futni kezdtem, volt hogy élveztem, sőt, a végére hiányzott, most meg már alig várom hogy plusz legyen a hőmérséklet....

Igen, igen, tipikus klisésen változtatgatok. Parfümöt is akartam váltani, de ezidáig nem sikerült. Egyszerűen nem volt jó semmi. A régibe még belefértem, de valahogy.... És higyjétek el, minden egyes reptéres odavissza utamkor végig próbáltam minden drágát. Meg minden olcsóbbat... De semmi.

Még a változtatás elején próbáltam a "La vie est belle"-t is. De egyszerűen rajtam büdös volt. Pedig tetszett az illat, a reklámját imádtam/tom....

Most hétvégén... Valami ördögi erőtől vezérelve, és az elmúlt elképesztően húzós két hét után shoppingolos jutalmazósdit találtam ki magamnak.... Bóklásztam a dm-ben, itt ott amott, betévedtem a Douglas-ba, és nézegettem a parfümöket. És akkor... akkor ahogy magamra fújtam... ahogy az első illat felébresztett, majd pár perc múlva hozzám simult, kiegészített, éss... mint egy ruha, amit nekem varrtak, rám szabtak...

Én olyan boldog lettem, úgy örültem, mint egy kisgyerek karácsonykor az ajándékhegyeknek.....

Ma pedig rajtam a parfüm, és... és azt gondolom, igen, ez még kellett... most teljes a változás....

Most picit olyan, mintha jó lenne az irány...



"A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez."




2017. február 12., vasárnap

Szú meg szá

Igen, reggel hat óra. Igen, én már melóhelyen. Jól látjátok, kilenckor kezdődik a munkaidőm. Valóban, még van két húzós hetem...

Ezért vagyok most itt.... Mert húzós. Meg mert vasárnap nem dolgoztam, holott kellett volna, hanem inkább... Elmentem edzeni, gyönyörködtem az orchideámban*, órák hosszat kutyát sétáltattam, Dunaparton ebédeltem, és csodás pirosra lakkoztam a körmöm.

Hát igen... Ez már csak ilyen.

Ja, és a héten léééécccci drukkoljatok! Hogy túl éljem....

Boldog hétfőt Mindenkinek...





*az orchidea... 3 éve megvan, minden tavasszal ki akarom dobni, még sose virágzott és most hirtelen úgy gondolta, hogy itt az idő. Asszem tényleg felnőtt lettem. Életben tudok tartani egy növényt és egy kutyát is XD



2017. február 11., szombat

Puffog, puffog, puffog....

Meghalni sincs időm. Nemhogy randizni vagy bármi mást csinálni. Vagy akármi. Semmire sincs. Utálom a telet....

Folyamatos konfliktusok, folyamatos szarakodás. Az év legszarabb időszaka.

És akkor tegnap bementem a Levi's-be, na nem azért mert konkrét célom volt, hanem csak úgy... Lélek simogatónak. És emiatt még mindig kurvára haragszom magamra. És folyamatosan fontolgatom, hogy írok a Levi'snek, hogy ha már minimálbér értékben árulnak farmert, lesznek szíves udvarias eladókat biztosítani. Az eladó "csaj" első körben le se szart. Majd mikor odafordultam hozzá, hogy ne haragudj ez a 711-es van-e 28-as méretben, akkor így nézett rám, mint valami véres rongyra...

- Akarod hogy keresek? 
- Igen. 28/34-est. A keményebb anyagút. 
- HÁT (ez a hát, baszki ez egy olyan HÁT volt, tudjátok, az a megvető HÁT). NEm hinném hogy az jó lesz.
- Az előző 29/34-es lötyög rajtam. Szeretnék nézni egy kisebbet. 
- Akkor adok egy 30/34-et. 
- Mondom nagy a 29-es.
- Ja, úgy értettem hogy felszaladtak a kilók (WTF?! És én birka nem csaptam az arcába, hanem hülye türelemmel megvártam míg keres egy 28/34-et)

Hozott egyet, felpróbáltam, de nem tetszett, mert nagyon szűk volt a szára, kértem egy slim-et. Valahogy az se állt jól. Nézegetem magam a tükörben, erre a csaj:

- Na hozzak még inkább egy 30-ast? Vagy még kidobsz néhány nadrágot. 
- Köszi. Nem. Majd megnézem az otthonit, és nézek valahol máshol.

Basszus és udvariasan eljöttem. Ahelyett, hogy kiosztottam volna a picsába. Bakker az Allee Levis-ben nem ez az első, hogy ilyen tahó a kiszolgálás. Kurva sokba kerül egy farmer ott. Hogy engedhetik meg ezt maguknak?! 

Az leső Levi's-em ott vettem olyan 2012 elején. Egy szőke mérhetetlenül kedves lány volt az eladó, aki hihetetlen türelemmel segített megtalálni az igazit. Azóta is megvan. Imádom. A csajszinak meg nagyon hálás vagyok. Remélem azóta Üzletvezető... De ez a mostani LIBA.... Áh.... Tényleg fontolgatom, hogy írok a Levi's-nek....

De hát bölcsek szerint, ha nem tudsz segíteni valakinek, akkor legalább ne árts. ÁÁÁÁÁ.... De azért ez a liba akkor is megérdemelné. 

Mégis. Mi a füttyt képzel magáról?!??



2017. február 6., hétfő

Farmer

Egész éjjel, de tényleg egész éjjel farmert akartam venni. Bejártam egy csomó üzletet, felpróbáltam millió darabot, de egyik se volt jó. Túl szűk, túl bő, túl rövid, túl hosszú. Rémlett még, hogy egyszer volt egy tökéletes farmerem, de az úgy döntött, hogy nem kellek neki. És most meg kétségbe esve kerestem helyette egy másikat. 

Elmeséltem reggel az éjjeli vendégemnek, hogy még egy ilyen szar álmot... Ő pedig egy huszár vágással megoldotta az egész álmom problémáját:

- Miért nem hordtál akkor inkább szoknyát? Úgy is jobban áll. 

Valahogy helyre is billentette a zaklatott lelkem. :)



2017. február 1., szerda

a csempész süti

.. és akkor reggel hozott nekem kávét, és letakarította a kocsim, sőt vigyázott rá járó motor mellett, míg én Diót sétáltattam, de ha mindez nem lenne elég, akkor most írt, hogyha nem vettem volna észre, akkor szól, hogy csempészett Anyukája által sütött túróssütit a táskámba...

... én most így oda meg vissza....

Na kiről beszélek?




2017. január 31., kedd

Very short lovestory

Szinte hihetetlen, hogy 4 hónapja még a létezéséről sem lehetett tudni. A pasinak, a férfinak. Élete párjának. Döbbenet, hogy meglátni és megszeretni, és érte tényleg mindent odaadni. Hihetetlen, hogy a szerelem mit képes kihozni egy nőből... A tervek, a vágyak, az álmok... Hirtelen minden valóság, a pasi vicces, barátnőm gyönyörű. Barátnőm okos, a pasi tájékozott. Optimisták, megtalálták egymást. Jókor jó időben. Szeretik egymást, nem akarják egymást megbántani, együtt akarnak élni. Közös élet, közös gyerek, közös jövő. Minden olyan tökéletes. És még a megismerkedésük harmadik havi hóforudlója előtt lefoglalózták a közös lakást. Olyan romantikus, annyira boldogok. Olyan cukik.

Khöm....

A fenti bekezdésben próbáltam nagyon romcsi lenni, de. Egyrészt, nem az én dolgom. Másrészt semmi közöm hozzá. Harmadrészt... Ismertek. Anyáskodom. Nem kéne. Féltem. Nem kéne. 

Az én tapasztalataim alapján három hónap az bakfity, nem alap egy... nem alap. Semmire. Meg a gondolat meneteim alapján sem. 

Kérdeztem. Rákérdeztem, hogy ha ő nem is lát a rózsaszín kulimásztól (ami szerinte 15-20 év múlva fog elmúlni. Komolyan gondolja), azért én mint a realista/szkeptikus/gonosz barát kicsit... Hmm... értitek. Megtettem a kötelességem... 

Én nem ilyen vagyok. 

Oké, az én oldalam se jó. Ez a maximális bizalom hiány. Nyilván. És meg amúgy is. Hiszem ha látom és nekem bizonyíték kell, mert ígérni szépeket tudtak, aztán tessék, 33 évesen barátnőmért aggódva sírom szanaszét a párnám éjjel és én nem alszok semmit, mert féltem... 

Hát. 

Tudom. Hülye vagyok. 




2017. január 30., hétfő

Sohavégetnemérős

Végeláthatatlan az idei tél. Általában véve negyven fokos lázban égve várom a tavaszt és a taknyomon csúszva könyörgök egy kis jó időért. 

Ki akarok járni hajnalban futni. Dióval órákat akarok sétálni esténként egy szál vékony pulcsiban... És ezek már már megvalósíthatatlan vágyálomnak tűnnek.... Az meg, hogy nem kell mislenbabának öltöznöm, ha csak öt percre megyek le, vagy nem kell a dupla zokni, vagy ha szellőztetek, akkor 2 perc után nem lógnának jégcsapok a csillárról.... áhh... hihetetlen hogy volt ilyen...

Ez a hideg, ez a szmog, ez igazán véget nem érős.... 

Pedig jó lenne...

Adjunk be valakinek valamiféle petíciót, hogy mi köszönjük, adónk 1%-ért cserébe lemondunk erről a rémes időjárásról?



2017. január 18., szerda

Rózsákról...

... udvarias NEM után is hajthatatlan. 


Mert én vagyok számára "A NŐ", csak sértett büszkeségében ezt nem vette észre. Nem vette észre, hogy ÉRTEM megéri küzdeni, megéri megtenni mindent. Hogy velem nincs manír, hogy nincs muszáj, hogy élet van, és nem kényszer. Nem értékelte. 

És csak bántani akart, hogy fájjon. Mert neki fájt. 

Remek. 

Ennyit erről.

Még az is lehet, hogy pár évvel ezelőtt ez nagyon meghatott volna. Ma meg sztoikus nyugalommal szemlélem, teszem fel a racionális kérdéseket, és egyszerűen csak nem hagyom hogy... nem hagyok semmit, na. 
Tényleg nem értem a pasikat... Őszintén nem értem őket...





Kis csini... (aha, persze)

A képen láthatóhoz hasonló ruha van rajtam, csak fehér, és azok miatt a bizonyos centik miatt rövidebb (ok, sokkal rövidebb). De vastag kötött mintás harisnyával, fekete lovagló csizmával csak simán olyan a hatása, mintha az egekig érne a lábam. Szerintem tök csinos...

Ki kellett mennem a melósok közé, és egy egészen picit, a ruha rövidsége miatt kellemetlenül éreztem magam. Egy kicsit. De igazán nem kellett volna.. Egyszer csak hallom a hátam mögül:

- Némmá baszmeg a langaléta meg köppenybe van-e!


Valójában vissza kellett folytanom a röhögést. :)





2017. január 17., kedd

A pasi, legyen...

... legyen pasi. 

Legyen pasi, akkor is, ha a nő aki mellette van, pontosan tudja, hogy kell szétszedni a mosógép tartályát, hogy pucolja a mosogatógép szűrőjét, hogy szigetelje le az ablakot, miként állítsa el a folyó vizet a hűtőből, ha kihallja, hogy lyukas a kipufogója a kocsinak, ha tudja hová öntse a motor olajat, ha képes egyedül fizetni a csekkjeit, ha nem kap frászt a poloskától, ha fát hord, vagy húst darabol. Netán túlórázik, és próbál helytállni egy alapvetően férfias világban...

Legyen pasi mellette a pasi...

Ne gyerek. Ne piperkőc. Ne majom. 

Ne hagyja hogy a nő vigyen mindent. Főleg, el ne merészelje várni.

A fél mosollyal elhessegetett vágyakat, vegye észre. Hogy néha, a "dehogyis, nem kell" halk válasz mögött igenis lássa meg, hogy de. Kell. 

...vagyis kellene... de kérni, na kérni azt ugyse fog az ilyen nő. Sőt. Picit facsarodik a szíve, hogy persze, mindent neki kell, más úgyse csinálja, mert ha mondaná, hogy mennyi minden van, akkor vagy önző vagy házisárkány. Így meg csak önálló. Vagy annak gondolja magát. De simán csak hülye... 

Mert sem a férfi, sem a női lét nem a feladatokon áll, vagy bukik el... 


kép innen

2017. január 13., péntek

2017. január 12., csütörtök

Megállapítható, hogy...

... tényleg a nyár gyermeke vagyok. A tél nekem szívás. A január február mindig valami brutál fos. Gáz. Szar.

Szerencseileg is. Energia szintileg is. Életváltozásilag is. Mindig márciussal jön el a megváltás. Február vége felé mindig kezdek kilábalni, de addig, mocsok sok tömény szívás....

Pedig lelkem rajta igyexem....

És most még ez az influenza is.

Elég.

Tényleg kedves Sors, most már ne tegyél rám többet. Nem bírok el többet.

KÖSZI



2017. január 10., kedd

A zifjúpár

A jelenséggel jellemzően szülő falumban találkoztam először, kicsit örültem is, hogy itt "Naffaluban" nem így megy. Mármint ez a "zifjúpár" jelenség. De persze itt is simán jelen van...

Valahogy úgy lehetne meg fogalmazni, hogy olyan társadalmi konvenciók szerint bőven házasulandó korban lévő egyének újdonat-új kapcsolata, mely a környezet egyöntetű jóváhagyásával halad eme szent kötelék felé, és mivel ez egy cél és elérendő, ezért önzők, és ebben még támogatásra is lelnek, vagyis inkább elvárják.

Hmm.... Mert nekik, mint a "zifjúpár"-nak jár. Jár, hogy együtt legyenek, hogy több kaját ehessenek, hogy a nagymama előtt szedjenek a levesből, mert az asszonyka "egyencsak" hisz nem sokára biztos ketten lesz. Jár mindenféle segítség, kiváltság, pofátlanság. Mert ők most a saját életüket rendezik, a közöset. És ennek örüljünk és támogassuk, akár önfeláldozással akár erőn felül....

Ettől mindig rosszul voltam. A hátamon felállt a szőr. Mert miért? Mire fel ez a sok előny és kiváltság. Nekem ez... Értitek...

Én valahogy sose voltam a "zifjúpár". Nem vágytam a kivételezésre, nem kértem, és továbbra is megoldom úgy, ahogy eddig.

Én egyszerűen ezzel nem tudok mit kezdeni. Mert ők döntöttek és élik az életüket. OK. Hajrá. De miért élveznek előnyt?!

Valójában ez most becsúszott a jelenlegi életembe és dühös vagyok. És azért is dühös vagyok, mert támogató szerepet kéne játszanom, és türelmesnek lennem, de bakker nekem ez káros, és rossz. És persze már megint nekem kell dönteni, és kimondani, és én leszek a rossz amikor meg merem mondani, hogy lófütyinek is van vége, szevasztok!

Komolyan mondom, remélem rám fognak szólni, ha ennyire ostoba módon viselkedek.... REmélem soha nem ereszkedik rám az a bizonyos ragacsos rózsaszín kulimász, nem fog senki manipulálni, és amúgy is. Be lehet kapni. A tavalyi maradvány szaloncukrot. Pf.



2017. január 8., vasárnap

Egy hétvége margójára

- Délután elmegyünk korizni? 
- Ma nem jó, elígérkeztem, programom van. 
- De az esti salsa az még áll?
- Az igen. Oda mehetünk.

Gondoltam fél egy magasságában ráírok a "Délutáni programra", hogy nekem fél kettőtől már tuti jó. Aztán erre nem jött semmi válasz. Picit pakolászni kezdtem, összepárosítottam a fülbevalókat, szelektáltam a páratlanokat, és kezembe került 55... emélkeztek rá? Ez az A GYŰRŰ.... Kalandos útja van... keserédes története... Nem jó ránézni, fáj ránézni. Azt mondják a gyűrű a maga kör formájával a végtelenséget jelöli, hát akkor ez a gyűrű magába zárta az én tündérmesém, rövidre fogta, és mindig csak ismételgetné ugyanazt a jelenetet. Újra és újra.... Valahogy rám telepedett a magány. Még mindig túl érzékenyen érint...

Felhívtam "Délutáni program"-ot. Kinyomott. Majd dobott egy sms-t, hogy hát bocs, ez most felejtős. Persze sajnos. 

Igen, persze, hogy sajnos. Másodpercre ökölbe szorult a kezem a gyűrűn, rám telepedett annak a végtelen kapcsolatnak a súlya, szinte agyon nyomott, de mielőtt beleéltem volna magam, csipogott a telefon, képüzi kegyetlen hosszú sorban kígyózó emberekről.

"Mi se megyünk korizni, akkora a sor, nem fogunk itt megfagyni. Este majd kimelegszünk"

És tényleg. Nincs semmi baj. A végtelen történet a gyűrűbe zárva, és ott is marad, nem kell onnan kiengednem. Elmúlt. 
Tudjátok milyen régen voltam salsa buliban?! Valójában én sem. És annyira béna voltam, és annyira jól esett, és úgy elfáradtam. Hazaérve Táncoslábú mellézuhantam az ágyban, még vagy órákig beszélgettünk, valamikor félbemaradhatott egy gondolat, Dió közénk fészkelte magát, és olyan mélyen aludtam, mint már vagy ezer éve.... 

Minden rendben van. 



2017. január 5., csütörtök

Buksi simi

Tegnap csak nagyvonalakban vázoltam a szívfájdalmam valakinek, akitől valójában nem is vártam, hogy a témában* mellém áll, csak már annyira, de annyira bántott a dolog, hogy kifakadtam. És olyan mérhetetlenül jól esett, hogy megölelt, szó szerint kaptam egy buksi simit, és azt mondta, hogy hülyeség rosszul éreznem magam. Nem kell mindenki terhét magamra vennem. Nem kell megoldanom más életét, és nem kell másnak kedveznem. Még csak nem is hangzik kegyetlennek, amit érzek, mert teljesen normális. Ahogy az is, hogy egy hátsó manipulációval próbálnak rám hatni, mert ők is csak érdekeket érvényesítenek. A sajátjukat. De legyek kedves becsülni annyira a saját munkámat, erőmet, hogy húzok hogy határ vonalat, és azt mondom, a lóf.sznak is van vége. Nem nekem kell a helyzetből tovább lépnem. Nem az én terhem a megoldás. 

Komolyan mondom, olyan nem várt fordulat volt. Olyan jól esett. Bár hajlamos vagyok magam még mindig szemétnek gondolni, mert a saját káromra nem akarok segíteni, de valójában ez a helyzet. Ilyen az élet. Ennyire tényleg lehetek "önző". 

Na jó, tényleg el kellene mesélnem a sztorit. Csak annyira rosszul esett ez a társadalmi konvenciók rész, hogy még mindig nem akarok róla itt beszélni....



*igen, társadalmi konvenciók, majd egyszer esetleg elmesélem...

Társadalmi konvenciók

Van, hogy nem várt embertől kapjuk meg, hogy nem a társadalmi konvenciók szerint élünk, és esetlegesen ezzel ártunk. Valakinek. Akinek nem is tudjuk a véleményét. 

És hogy én emiatt alig aludtam éjjel.... 

Mert nem a társadalmi konvenciók mentén élem az életem. 

Ha belegondolok, nekem mindig akkor volt a legszarabb az életem, mikor belekényszerítettek ezekbe a bizonyos konvenciókba, és kurva jól meg komfortosan és boldogan elvagyok, ha nem a mások által előírt sémát, hanem a saját szükségleteim, álmaim vágyaim követem. 

Nem. Érdekel. Ki. Mit. Gondol.

Ami az enyém, az az enyém. A hülyeségeim is, a tépelődéseim is, a döntéseim is, a lakásom is, a hitelem is, az örömeim is, a vágyai is.

Egyszerűen nem térek magamhoz....






Kép forrás

2017. január 3., kedd

Kedves Tél!

Hol is kezdjek neki? Hogy kezdjek neki egy levélnek, amiben a megszólított, ahol a címzett... hmm.. egy olyan jelenség akire legszívesebben távoltartási végzést kérnék? Hiszen, kedves Tél, te is pontosan tudod, hogy az elmúlt években csak szidlak és fröcsögök rád. Hogy túl sok a sötét, hogy miért szürke minden, ha már vagy, hol a hó, hol az élet, hol a fény belőled? 

Hiszen ma reggel is csak morogtam. Morogtam, ahogy Dió sétához magamra rángattam vagy 20 kilónyi ruhát, utáltam, hogy leizzadok alatta, hogy fázik a derekam, ahogy kilépek a házból, hogy lefagy a kezem, hogy a szemembe csúszik az az átkozott sapka, hogy szuszogok a nagykabát alatt, hogy bár a pufi kabát nem csinos, de mégis kell, mert minden egyébben hibernálódnék és kvázi a Marson kezdenék új életet... 
Hogy kaparni kell a kocsiról a jeget, hogy kinderüberrásung hogy az aksi vajon kegyeskedett-e kibírni az éjszakai minusz huszat.... 

Mégis, hogy lehet, hogy szerettelek? Mert volt ilyen... Emlékszem, tisztán emlékszem, kedvenc évszakom voltál... A derékig érő hóban harisnyáig ázó hóember építések, a hideg nedves kezek melengetése a radiátoron.. a minden nap kimosott hó fehér bakancs zoknim, mert az annyira menő, a takaró alatt habzsolt könyvek, Anyum meleg süteményei, a forró "vizes teája", a kipirult arcok olvadása, egész estés fakockázások húgaimmal, vagy a bunker építés a dohányzó asztalból és a fotelekből..  Úgy szerettem.  Úgy szerettelek. Úgy szerettem fél évi kitűnő bizonyítványt kapni.... Olyan jó volt korizni... vagy ahogy ropogott a hó, a jég a lábunk alatt. Az udvarra méter hosszan felöntött felmosó víz, hogy csúszkálhassunk... 

Ezek szerint a gyerek lét szereti a téli csoda országot, míg a felnőttek hétköznapjaira csak a Jégkirálynő néz fagyosan... 

Kedves Tél, arra való tekintettel, hogy valaha szerettelek, nem tennéd meg, hogy elmész aludni és inkább küldöd a Tavaszt?

Maradok hálás tisztelettel:


Egy régi szeretőd








Vissza. Akarok. Menni.