Buksi simi

Tegnap csak nagyvonalakban vázoltam a szívfájdalmam valakinek, akitől valójában nem is vártam, hogy a témában* mellém áll, csak már annyira, de annyira bántott a dolog, hogy kifakadtam. És olyan mérhetetlenül jól esett, hogy megölelt, szó szerint kaptam egy buksi simit, és azt mondta, hogy hülyeség rosszul éreznem magam. Nem kell mindenki terhét magamra vennem. Nem kell megoldanom más életét, és nem kell másnak kedveznem. Még csak nem is hangzik kegyetlennek, amit érzek, mert teljesen normális. Ahogy az is, hogy egy hátsó manipulációval próbálnak rám hatni, mert ők is csak érdekeket érvényesítenek. A sajátjukat. De legyek kedves becsülni annyira a saját munkámat, erőmet, hogy húzok hogy határ vonalat, és azt mondom, a lóf.sznak is van vége. Nem nekem kell a helyzetből tovább lépnem. Nem az én terhem a megoldás. 

Komolyan mondom, olyan nem várt fordulat volt. Olyan jól esett. Bár hajlamos vagyok magam még mindig szemétnek gondolni, mert a saját káromra nem akarok segíteni, de valójában ez a helyzet. Ilyen az élet. Ennyire tényleg lehetek "önző". 

Na jó, tényleg el kellene mesélnem a sztorit. Csak annyira rosszul esett ez a társadalmi konvenciók rész, hogy még mindig nem akarok róla itt beszélni....



*igen, társadalmi konvenciók, majd egyszer esetleg elmesélem...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing