Egy hétvége margójára

- Délután elmegyünk korizni? 
- Ma nem jó, elígérkeztem, programom van. 
- De az esti salsa az még áll?
- Az igen. Oda mehetünk.

Gondoltam fél egy magasságában ráírok a "Délutáni programra", hogy nekem fél kettőtől már tuti jó. Aztán erre nem jött semmi válasz. Picit pakolászni kezdtem, összepárosítottam a fülbevalókat, szelektáltam a páratlanokat, és kezembe került 55... emélkeztek rá? Ez az A GYŰRŰ.... Kalandos útja van... keserédes története... Nem jó ránézni, fáj ránézni. Azt mondják a gyűrű a maga kör formájával a végtelenséget jelöli, hát akkor ez a gyűrű magába zárta az én tündérmesém, rövidre fogta, és mindig csak ismételgetné ugyanazt a jelenetet. Újra és újra.... Valahogy rám telepedett a magány. Még mindig túl érzékenyen érint...

Felhívtam "Délutáni program"-ot. Kinyomott. Majd dobott egy sms-t, hogy hát bocs, ez most felejtős. Persze sajnos. 

Igen, persze, hogy sajnos. Másodpercre ökölbe szorult a kezem a gyűrűn, rám telepedett annak a végtelen kapcsolatnak a súlya, szinte agyon nyomott, de mielőtt beleéltem volna magam, csipogott a telefon, képüzi kegyetlen hosszú sorban kígyózó emberekről.

"Mi se megyünk korizni, akkora a sor, nem fogunk itt megfagyni. Este majd kimelegszünk"

És tényleg. Nincs semmi baj. A végtelen történet a gyűrűbe zárva, és ott is marad, nem kell onnan kiengednem. Elmúlt. 
Tudjátok milyen régen voltam salsa buliban?! Valójában én sem. És annyira béna voltam, és annyira jól esett, és úgy elfáradtam. Hazaérve Táncoslábú mellézuhantam az ágyban, még vagy órákig beszélgettünk, valamikor félbemaradhatott egy gondolat, Dió közénk fészkelte magát, és olyan mélyen aludtam, mint már vagy ezer éve.... 

Minden rendben van. 



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti