Társadalmi konvenciók

Van, hogy nem várt embertől kapjuk meg, hogy nem a társadalmi konvenciók szerint élünk, és esetlegesen ezzel ártunk. Valakinek. Akinek nem is tudjuk a véleményét. 

És hogy én emiatt alig aludtam éjjel.... 

Mert nem a társadalmi konvenciók mentén élem az életem. 

Ha belegondolok, nekem mindig akkor volt a legszarabb az életem, mikor belekényszerítettek ezekbe a bizonyos konvenciókba, és kurva jól meg komfortosan és boldogan elvagyok, ha nem a mások által előírt sémát, hanem a saját szükségleteim, álmaim vágyaim követem. 

Nem. Érdekel. Ki. Mit. Gondol.

Ami az enyém, az az enyém. A hülyeségeim is, a tépelődéseim is, a döntéseim is, a lakásom is, a hitelem is, az örömeim is, a vágyai is.

Egyszerűen nem térek magamhoz....






Kép forrás

Megjegyzések

  1. Ahhh ez szörnyen bosszantó és bántó! Hasonlókon vagyok, vagy nem vagyok még túl, én is...
    De vállalni kell, minden normális, vagy inkább nem normális hozzáállásunkat a dolgokhoz.
    Makacsságból ilyenkor szoktam még egy lapáttal rátenni. Pölö holnap a fodrásznál már csak azért is bevállalok valami lázadó újítást... ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. és akkor az csak hab a tortán, hogy legyek kedves mélységesen megbecsülni, értékelni és elfogadni, ha ezt a bolondos idilli életet, ami amúgy önző elfogadják olyanok akik szeretnek. Persze ő is szeret, de hát azért szól, hogy ez nem társadalmi konvenció és ennek elfogadás mindenki részéről igencsak nagy kegy gyakorlása irányomban.
      Bameg.
      Főleg egy olyan embertől, akitől ezt kicsit sem vártam....
      Nyilván van ilyen, csak attól még ritka szar. Na...

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti