2017. február 28., kedd

Gyerek körüli mondatok

A nők... vagyis mi... hm.... 

Édes jó Istenem, hogy mi milyen széllel béleltek vagyunk.... Most kavarognak bennem a gondolatok. Szeretnék tisztán látni, de csak egy nagy homályos maszlag vesz körbe, amiből... zavaros gondolat köd.

Anyukám korán szült, (inkább alig múlt 19, mint majdnem 20 éves) mikor én születtem. Aztán sorba jött a két húgom. Ezek alapján, és ahogy ő nevelt, nekem TALÁN annak kellene természetesnek lenni, hogy gyerek minél korábban, minél több... Vagy ilyesmi. Meg önfeláldozás, és nagy család... 

Barátnőm, alig egy évvel ezelőtt még... hm.. ő aki mindig is gyerekre vágyott meg családra, a párkapcsolati sikertelenség hegyek után azt mondta, hogy köszi nem. Neki elég. Nem érdekli.... Most meg... Kifordult, kicsavarodott, és csak a gyerek a cél. Szinte látni az őt körbe vevő felhőt, ahogy bármilyen gyerekre néz. Ha egy ócska régi hím-ellenes vicc elhagyja a szám, hát megsértődik. Hisz férfiak! Hát hogy lehet őket nem szeretni... Mit szeretni! Isteníteni...  Aláveti magát egy pasinak. DE! Jó szó ez az aláveti? Vagy csak a változó prioritások... Hogy most odakoncentrál. A férfire, akivel egy életet le akar élni....

Én is csináltam ilyet. Koncentráltam, összpontosítottam, megkaptak mindent. Csak éppen "rossz" embernek. Most meg... most okosabban csinálom. Magamra figyelve. Annyit adok, ami nem fáj. Ami nekem is jó.

Olyan durva mondatok, hogy egy barátnő azt mondta a sógornőjéről:

- És akkor hétvégén voltak ismerősnél, ahol van picibaba. És Sógornő jól elbabázott. Talán most már rá lehet beszélni, hogy akarjon gyereket. 

Azt hittem hanyatt vágom magam.... 
Aztán olvastam egy hozzászólást, hogy szülni kell. hamar. Gyorsan, még 20-25 között, mert ha később szül a nő, akkor a testén csak a plasztikai sebész segít. És soha többet nem lesz már csinos. Szóval teljes vállszélességgel tessék támogatni a korán babázókat (nem, nem ezzel van a bajom)

Azt meg talán meséltem, hogy nagynénémtől elhangzott az a bájos mondat, hogy:

- Mikor szülsz? Mert ha nem is akarsz férjhez menni... Mondjuk te sose akartál szülni.

 Szóval...

Én tudom, hogy úgy élek, ahogy a gyermekkori tanult környezetemben senki. Talán ezért is van kavar a fejemben... Mert ez az én testem, az én életem, az én döntésem. Ez mind én vagyok. Az én gondolatom, és nem nem értem ezt a ködöt ami leszáll, hogy gyerek kell. Nem, nem vágom, hogy miért kell egy valami kőkemény dologért mindent odaadni... 

Teljes a zavar a fejemben. Próbálok nem nagyon racionális lenni, nem alkalmazni a kettős mércét, megérteni, meg elfogadni, meg minden szar, de egyszerűen.... 

Talán APK mellett lettem túl önálló. Talán SzSz miatt nem hiszek. Talán Aidenes események nyomtak le full racionálisba... Talán ez az egész úgy szar ahogy van, és egyszerűen csak ki kellett írnom magamból, hogy mi nők mennyire furák vagyunk...

Leszáll valami köd és szolgalelkű droiddá válunk valami pókhasú zsarnok mellett...*

*irónia, sarkítás, valóság, nem tudom... Mondom, kavarognak a gondolataim....






2017. február 27., hétfő

Minimál

Az elmúlt hetekben minden szuflát kidolgoztam magamból, végtelenítve vagyok mérhetetlenül fáradt. A lakás romokban, megette a kosz. Én meg alig élősen. Megevett a munka. Kinn meg ugyan ragyogott a nap, de mocsok hideg volt... így maradt a bekuckózós takarítás. És lomtalanítás. 

Jó, igen, kedvet kaptam innen, mert olyan egyszerűnek tűnt. (nem az) Meg persze jó mókának... De nem jó móka a 2005-ben (direkt nem írtam le, hogy 12 évvel), barátnőkkel együtt vásárolt, már csak-luk-zokni sorsáról dönteni. Vagy az érettségire kapott/vett szerencse bugyi (nem röhög), ami végülis még mindig rám jön. És ebben államvizsgáztam is.... Jó, ezek nyilván maradtak. De agonizálni azért fél órákat lehetett felette... Meg kávét szürcsölni közben... és croissant enni... 

Mert valójában ennyi cuccra nincs is szükségünk.... Akkor se ha reggelente nincs egy göncöm se mit felvegyek... Mert amúgy nincs. Nyilván...

Azért azt hozzáteszem, hogy nekem az "Arany" című filmre se volt szükségem. Mert ez..

Alább, a képek szemléltetik, hogy nekem miért NEM jött be a film....



Ugye hogy nem kell sokat magyaráznom, hogy mi a baj... Komolyan még a szagát is éreztem. Mert nem illata, szaga van...

Amúgy persze, zseniális játék, jó sztori, tök jó mellékszereplők...  csak....



2017. február 22., szerda

2017. február 20., hétfő

Álmofejtőt ismertek?

Van egy házam/lakásom ami álmaimban visszatér. Sötétebb, mint a mostani, nincs felújítva, helyenként mállik a vakolta, vastag vályog falai vannak, belül hűvösebb, hatalmas belmagassága van, régi hajópadlója, fura elrendezése, egy ajtója, ami mindig mások életébe nyílik, de én mégis nagyon szeretem. Most valami pók vagy mókus ugrált a plafonon, nagyon gyorsan, kicsit féltem tőle de mégse., és közben ötletelgettem hogy lehetne a lakás/házat felújítani, kicsit csevegtem a fura ajtón túl lakó házaspárral, örültem hogy néhol besüt a nap, és eszembe jutott hogy múltkor itt voltak tulipánjaim is...

Mindeközben a kedvenc farmeremen két luk is lett....

Most komolyan, mi ez a farmer őrület nálam? Már nem is tudom hányadik kedvenc farmeros álmom... 

És hogy ez a lakás/ház mindig visszatér....

Ja, meg majdnem próbavezettem egy régi piros talán Vokswagen(?) kisbuszt, egy építkezésen ahol az őrökön átjutottam, de aztán mégse, mert nem volt nálam jogsi.... de ezt már csak a saját lelkiismeretem miatt, nem mások miatt...

Szóval jöhetnek az ötletek, HOGY MIAFÜTTY?!




Sensual

Hétvégente társas táncos könnyed esti programmal kapcsolódom ki. Van ami jól megy (salsa), van ami katasztrófálisan (samba), és van, amit tanultam és a lájt verzióját még táncolom is, na de na.

Mert ezt a sensual változtatot ezt nem. Erre ne kérjen fel senki. Max a pasim. Mert ez gyakorlatilag már szex.

De bevallom, ha innen nézzük akkor irgalmatlan jót szexeltem az egyik barátom pasijával. Mert vele miért ne? Hiszen meleg. És így könnyű....

Jajj de jó volt! Táncoljon mindenki :D


La vie est belle

Annyi törés volt tavaly, ami most erre vitte az utam. Annyi minden volt... Annyira de annyira sok minden...

Az utolsó nagy szakadás az volt, mikor a ültünk a kocsiban, mentünk a tesco-ba és azt mondta, hogy elmennek együtt Barcelonába. Kettesben. Igen, világ megint összedől, lélek méginkább romokban, hatalmas kijózanító pofon megkapva, feladat letudva, kérdés eldöntve.

Talán ez volt az a pont, ahonnan... végleg megváltozott minden.

Eléggé klisés, de azóta... kerestem egy másik vörös hajszínt, megtaláltam. Futni kezdtem, volt hogy élveztem, sőt, a végére hiányzott, most meg már alig várom hogy plusz legyen a hőmérséklet....

Igen, igen, tipikus klisésen változtatgatok. Parfümöt is akartam váltani, de ezidáig nem sikerült. Egyszerűen nem volt jó semmi. A régibe még belefértem, de valahogy.... És higyjétek el, minden egyes reptéres odavissza utamkor végig próbáltam minden drágát. Meg minden olcsóbbat... De semmi.

Még a változtatás elején próbáltam a "La vie est belle"-t is. De egyszerűen rajtam büdös volt. Pedig tetszett az illat, a reklámját imádtam/tom....

Most hétvégén... Valami ördögi erőtől vezérelve, és az elmúlt elképesztően húzós két hét után shoppingolos jutalmazósdit találtam ki magamnak.... Bóklásztam a dm-ben, itt ott amott, betévedtem a Douglas-ba, és nézegettem a parfümöket. És akkor... akkor ahogy magamra fújtam... ahogy az első illat felébresztett, majd pár perc múlva hozzám simult, kiegészített, éss... mint egy ruha, amit nekem varrtak, rám szabtak...

Én olyan boldog lettem, úgy örültem, mint egy kisgyerek karácsonykor az ajándékhegyeknek.....

Ma pedig rajtam a parfüm, és... és azt gondolom, igen, ez még kellett... most teljes a változás....

Most picit olyan, mintha jó lenne az irány...



"A rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez."




2017. február 12., vasárnap

Szú meg szá

Igen, reggel hat óra. Igen, én már melóhelyen. Jól látjátok, kilenckor kezdődik a munkaidőm. Valóban, még van két húzós hetem...

Ezért vagyok most itt.... Mert húzós. Meg mert vasárnap nem dolgoztam, holott kellett volna, hanem inkább... Elmentem edzeni, gyönyörködtem az orchideámban*, órák hosszat kutyát sétáltattam, Dunaparton ebédeltem, és csodás pirosra lakkoztam a körmöm.

Hát igen... Ez már csak ilyen.

Ja, és a héten léééécccci drukkoljatok! Hogy túl éljem....

Boldog hétfőt Mindenkinek...





*az orchidea... 3 éve megvan, minden tavasszal ki akarom dobni, még sose virágzott és most hirtelen úgy gondolta, hogy itt az idő. Asszem tényleg felnőtt lettem. Életben tudok tartani egy növényt és egy kutyát is XD



2017. február 11., szombat

Puffog, puffog, puffog....

Meghalni sincs időm. Nemhogy randizni vagy bármi mást csinálni. Vagy akármi. Semmire sincs. Utálom a telet....

Folyamatos konfliktusok, folyamatos szarakodás. Az év legszarabb időszaka.

És akkor tegnap bementem a Levi's-be, na nem azért mert konkrét célom volt, hanem csak úgy... Lélek simogatónak. És emiatt még mindig kurvára haragszom magamra. És folyamatosan fontolgatom, hogy írok a Levi'snek, hogy ha már minimálbér értékben árulnak farmert, lesznek szíves udvarias eladókat biztosítani. Az eladó "csaj" első körben le se szart. Majd mikor odafordultam hozzá, hogy ne haragudj ez a 711-es van-e 28-as méretben, akkor így nézett rám, mint valami véres rongyra...

- Akarod hogy keresek? 
- Igen. 28/34-est. A keményebb anyagút. 
- HÁT (ez a hát, baszki ez egy olyan HÁT volt, tudjátok, az a megvető HÁT). NEm hinném hogy az jó lesz.
- Az előző 29/34-es lötyög rajtam. Szeretnék nézni egy kisebbet. 
- Akkor adok egy 30/34-et. 
- Mondom nagy a 29-es.
- Ja, úgy értettem hogy felszaladtak a kilók (WTF?! És én birka nem csaptam az arcába, hanem hülye türelemmel megvártam míg keres egy 28/34-et)

Hozott egyet, felpróbáltam, de nem tetszett, mert nagyon szűk volt a szára, kértem egy slim-et. Valahogy az se állt jól. Nézegetem magam a tükörben, erre a csaj:

- Na hozzak még inkább egy 30-ast? Vagy még kidobsz néhány nadrágot. 
- Köszi. Nem. Majd megnézem az otthonit, és nézek valahol máshol.

Basszus és udvariasan eljöttem. Ahelyett, hogy kiosztottam volna a picsába. Bakker az Allee Levis-ben nem ez az első, hogy ilyen tahó a kiszolgálás. Kurva sokba kerül egy farmer ott. Hogy engedhetik meg ezt maguknak?! 

Az leső Levi's-em ott vettem olyan 2012 elején. Egy szőke mérhetetlenül kedves lány volt az eladó, aki hihetetlen türelemmel segített megtalálni az igazit. Azóta is megvan. Imádom. A csajszinak meg nagyon hálás vagyok. Remélem azóta Üzletvezető... De ez a mostani LIBA.... Áh.... Tényleg fontolgatom, hogy írok a Levi's-nek....

De hát bölcsek szerint, ha nem tudsz segíteni valakinek, akkor legalább ne árts. ÁÁÁÁÁ.... De azért ez a liba akkor is megérdemelné. 

Mégis. Mi a füttyt képzel magáról?!??



2017. február 6., hétfő

Farmer

Egész éjjel, de tényleg egész éjjel farmert akartam venni. Bejártam egy csomó üzletet, felpróbáltam millió darabot, de egyik se volt jó. Túl szűk, túl bő, túl rövid, túl hosszú. Rémlett még, hogy egyszer volt egy tökéletes farmerem, de az úgy döntött, hogy nem kellek neki. És most meg kétségbe esve kerestem helyette egy másikat. 

Elmeséltem reggel az éjjeli vendégemnek, hogy még egy ilyen szar álmot... Ő pedig egy huszár vágással megoldotta az egész álmom problémáját:

- Miért nem hordtál akkor inkább szoknyát? Úgy is jobban áll. 

Valahogy helyre is billentette a zaklatott lelkem. :)



2017. február 1., szerda

a csempész süti

.. és akkor reggel hozott nekem kávét, és letakarította a kocsim, sőt vigyázott rá járó motor mellett, míg én Diót sétáltattam, de ha mindez nem lenne elég, akkor most írt, hogyha nem vettem volna észre, akkor szól, hogy csempészett Anyukája által sütött túróssütit a táskámba...

... én most így oda meg vissza....

Na kiről beszélek?




Vissza. Akarok. Menni.