Gyerek körüli mondatok

A nők... vagyis mi... hm.... 

Édes jó Istenem, hogy mi milyen széllel béleltek vagyunk.... Most kavarognak bennem a gondolatok. Szeretnék tisztán látni, de csak egy nagy homályos maszlag vesz körbe, amiből... zavaros gondolat köd.

Anyukám korán szült, (inkább alig múlt 19, mint majdnem 20 éves) mikor én születtem. Aztán sorba jött a két húgom. Ezek alapján, és ahogy ő nevelt, nekem TALÁN annak kellene természetesnek lenni, hogy gyerek minél korábban, minél több... Vagy ilyesmi. Meg önfeláldozás, és nagy család... 

Barátnőm, alig egy évvel ezelőtt még... hm.. ő aki mindig is gyerekre vágyott meg családra, a párkapcsolati sikertelenség hegyek után azt mondta, hogy köszi nem. Neki elég. Nem érdekli.... Most meg... Kifordult, kicsavarodott, és csak a gyerek a cél. Szinte látni az őt körbe vevő felhőt, ahogy bármilyen gyerekre néz. Ha egy ócska régi hím-ellenes vicc elhagyja a szám, hát megsértődik. Hisz férfiak! Hát hogy lehet őket nem szeretni... Mit szeretni! Isteníteni...  Aláveti magát egy pasinak. DE! Jó szó ez az aláveti? Vagy csak a változó prioritások... Hogy most odakoncentrál. A férfire, akivel egy életet le akar élni....

Én is csináltam ilyet. Koncentráltam, összpontosítottam, megkaptak mindent. Csak éppen "rossz" embernek. Most meg... most okosabban csinálom. Magamra figyelve. Annyit adok, ami nem fáj. Ami nekem is jó.

Olyan durva mondatok, hogy egy barátnő azt mondta a sógornőjéről:

- És akkor hétvégén voltak ismerősnél, ahol van picibaba. És Sógornő jól elbabázott. Talán most már rá lehet beszélni, hogy akarjon gyereket. 

Azt hittem hanyatt vágom magam.... 
Aztán olvastam egy hozzászólást, hogy szülni kell. hamar. Gyorsan, még 20-25 között, mert ha később szül a nő, akkor a testén csak a plasztikai sebész segít. És soha többet nem lesz már csinos. Szóval teljes vállszélességgel tessék támogatni a korán babázókat (nem, nem ezzel van a bajom)

Azt meg talán meséltem, hogy nagynénémtől elhangzott az a bájos mondat, hogy:

- Mikor szülsz? Mert ha nem is akarsz férjhez menni... Mondjuk te sose akartál szülni.

 Szóval...

Én tudom, hogy úgy élek, ahogy a gyermekkori tanult környezetemben senki. Talán ezért is van kavar a fejemben... Mert ez az én testem, az én életem, az én döntésem. Ez mind én vagyok. Az én gondolatom, és nem nem értem ezt a ködöt ami leszáll, hogy gyerek kell. Nem, nem vágom, hogy miért kell egy valami kőkemény dologért mindent odaadni... 

Teljes a zavar a fejemben. Próbálok nem nagyon racionális lenni, nem alkalmazni a kettős mércét, megérteni, meg elfogadni, meg minden szar, de egyszerűen.... 

Talán APK mellett lettem túl önálló. Talán SzSz miatt nem hiszek. Talán Aidenes események nyomtak le full racionálisba... Talán ez az egész úgy szar ahogy van, és egyszerűen csak ki kellett írnom magamból, hogy mi nők mennyire furák vagyunk...

Leszáll valami köd és szolgalelkű droiddá válunk valami pókhasú zsarnok mellett...*

*irónia, sarkítás, valóság, nem tudom... Mondom, kavarognak a gondolataim....






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing