2017. március 30., csütörtök

Borjú az új kapura

- Akkor most GHT-t, FHTES, STEH, kondrogzint, és lugmuzurint, CGRD-t, KHTS-t nézünk?
- Őőőő... Hát ezt adta a doktornő... énn.... Őőő.. gondolom, igen?
- Hát de beszélték, hogy a FHTES és TKESt már nézték. 
- De azt hiszem azt máshol és régen. 
- Hát akkor most mit szeretne, mire vizsgáljuk.
- Őőőőőő, amire a Doktornő mondta. 
- De hát mit mondott magának, most nézni kell a GHT-t, FHTES, STEH, kondrogzint, és lugmuzurint?
- Én nem tudom...
- Az hogy lehet?!
- Na jó, Hölgyem, ezek nekem nem mondanak semmit, mintha valami idegen nyelven beszélne.... Fogalmam sincs mit mond, nekem ez új. Legyen kedves mindent megcsinálni amit a Doktornő felírt, ha valamibe bizonytalan, akkor nézzék meg azt is. 
- De akkor Ön nincs tisztában a vizsgálataival és a betegségével. 
- Ezek szerint nem vagyok.  
- Rendben. Kétmilliárd négyszáznyolcvanmillió-háromszázhuszonhatezerötszáznegyvenkét forintot kérek szépen. Kártyával vagy készpénzzel?

Igen, a reggeli vérvétel csilliárdokért, amiről azt se tudom, hogy jó lesz-e, mert fogalmam sincs hogy azokat az izéket kértem-e amiket kellett, vagy nem. 

Valahol komikus volt a helyzet. 

Látom magam kívülről, a tanácstalan fejemmel, és ahogy a kávészomjas szemeim értetlenül merednek a skatulyából kirántott csini asszisztensre aki hadarja a latin közmondásokat, és nézek csak nézek, mint valami borjú az új kapura, hogy mégis miafütty, és miért vagyok itt és miért nem reggeliztem. 

Amikor szólítottak szétszórtam a cuccaim, leesett a zakóm, eldobtam az ásványvizem, és vérvétel után is csak támolyogtam kifele....

Aztán benyomtam egy elcseszett jó cukros cherrycoke-ot, ettem egy sajtos rudat és közben azt gondoltam, bekaphatod egészséges életmód... 



2017. március 29., szerda

Nem panasz

A tegnapi miatt most úgy érzem, hogy bennem akad a hang. A panasz, a gond, a ki nem mondható gondolatok tömkelege.

Kinek mondjam el? Kinek mondhatom el?

Nem eshetek kétsgébe. Fejet fel, menni előre. Diétát tartani és remélni a legjobbakat közben meg a külvilággal megértetni, hogy ez van, de úgy hogy ők még véletlen se éljék meg tehernek. Mert van nekik is saját, amit...

Áh... Írni sincs kedvem.

Süt a nap.

Elmondanám, de a tegnap miatt most kábé azt érzem, hogy nem szabad. Mert gondom az élet, oldjam meg egyedül. És NEKEM nem lehet. ÉN oldajm meg, tartsam magamba...

Van, aki mellettem van.

Tudom, hogy nem tud segíteni.

Nem is várom.

Csak most... baromi magányosnak érzem magam....

De persze ezt se mondhatom.

És még csak nem is panasz. Tényleg... Még véletlen se panasz...


2017. március 27., hétfő

Itt a tavasz, dagad a...

Az irodám ablakától nem messze van egy buszmegálló. Középiskolás srácok vagányan szívják a cigit, cseszegtik egymást, nyomkodják a telefonukat:

- Baszmeeg, te szerelmes vagy!
- Dehogy vagyok, gecci.
- Hát de baszod, látom, küldöd neki a lávot. 
- Nem vagyok szerelmes, csak dugnék. 

Khmm... Hormonok.... A kamasz hormonok.

Amúgy, hangfelvétel is lenne, esküszöm visítva röhögnétek velem.


2017. március 26., vasárnap

Bélés egyszer, és még egyszer

- Eljössz velem melltartót venni?
- Persze, hová menjünk.
- H&M kismama részleg.
- H&M-nek van kismama részlege?! 
- Persze az emeleten.
- Az emelten?! Kizárt!

... és lássak csodát, ott volt. Minden féle kismama izé, aminek felét se ismeretem, így ahogy a gumírozott derekú nacikat nézegettem, realizálódott bennem, hogy bizony, az én drága barátnőm babát vár. Tényleg ketten van. És jól esett hallgatni ahogy ragyogva csacsogott... Közben meg a tipikus szex és nyújorkos ostobácskának éreztem magam, mert egyszerre volt döbbenetes a felismerés, idegen, és aranyos, meg boldog, meg megmásíthatatlan és cuki.

- ... a doki mondta, hogy szép, egészséges baba, és jó nagy bélést növesztett magának.

Ez nekem úgy tetszett, hogy bélést növesztett. Megragadta a fantáziám, szinte látom, hogy befészkeli, bevackolja magát a következő hónapokra. 

Cuki, na!




2017. március 24., péntek

Kinder törp

Hatalmas marketing fogás, hogy újra benyomták a kindertojásba a Törpöket. Gyakorlatilag azóta MINDEN héten legalább 1szer veszek tojást.... meg ha tankolok, akkor is. Mert gyerekként én gyűjtöttem őket, pont akkor voltam abban a korban, mikor lehetett, és imádtam, még a focis törpöket is, mindet...

És zseniális a húzás, mert köbö az én generációmnak már van kvázi egy 3-4 éves gyereke, akire rá lehet fogni, hogy a tojás nekik, de valójában nem, mert szülői nosztalgia....

... és ha ez nem lenne elég, akkor az elrejtett Törpök mennyisége.... Eddig EGY, azaz EGYETLEN EGY törpöm van. Nem akarom kiszámolni a százalékos találatot....


De emlékeztek???? Imádtam összeszerelni.... jajj de jó volt rájuk tenni a kissapit....




2017. március 23., csütörtök

Bugyi a fogason

Sikamlós, szexi, túlfűtött sztorira vágytok?

Hmmm... 

Előadhatnám, hogy milyen érzéki volt tegnap este a folyosó padlója, a kéjes vonaglásomat, és az eufóriát....

... hogy túléltem, nem tört el semmim, csak jól agyonzúztam magam. Történt ugyanis, hogy éppen élveztem a csendes estém, hogy megállapítottam, milyen jó a békés magány, tettem vettem, sorozatot néztem, mostam, rendezkedtem, felnyaláboltam a frissen mosott ruhákat, mikoris egy vizes zokni valahogy a talpam alá került és akkorát zakóztam, hogy Tom és Jerry Oscar díjat adott volna érte. Mondjuk jelen helyzet simán Darwin-díjas, de azért megijedtem, na. Pillanatig nem is mertem mozdulni a vizes ruhakupac alatt, és csak reméltem hogy a térdem, könyököm nem tört el. 

Megúsztam. Feltápászkodtam, konstatáltam, hogy bár tavasz van én mégis őszi szilva leszek (kék-zöld), de egyben vagyok. 

Az esés mértékét mutatja, hogy a ruhákat olyan magasra dobtam, hogy a bugyimat a fogasról szedtem össze.

Mi erotikusabbat is jelenthetne egy bugyi a fogason, mint ez a kis sztori....




2017. március 21., kedd

Les Miserables

Annyira kerültem "csak" a darab hatása alá, hogy éjjel azt álmodtam Párizsban vagyok SzSz-el. Hogy megint együtt vagyunk, hogy minden szép, minden jó. Együtt vagyunk, úgy ahogy azt a nagykönyvben megírták. Szűk kis utcákban sétáltunk, a Szajna partról néztük az Eiffel-tornyot....

Fogta a kezem és én megnyugodtam. Az a bizonyos "megérkeztem" érzés. Az az otthon érzés....

Na ezek után felébredni, hát igazán nyomorultul éreztem magam....



2017. március 20., hétfő

Így is megfelel az az eskü

Fogalmam sincs hogy lehetne előbányászni az eredeti videót, szóval IDE KLIKK

Amúgy asszem inkább maradok és élek egyedül. Tegnapi remekbe szabott wellnessezés után magamra zártam a lakás ajtót és mindenki elmehet HIDEGEBB éghajlatra.





2017. március 16., csütörtök

Minden szipi-szuper

Szerintem az, hogy március 15.-én a rötölö klub leadta a Lego kalandot, meglehetős fricskája a rendszernek.

Az Orgwell féle 1984-es áthangzások végett...

Szerintem.




2017. március 14., kedd

Esküszöm

A ruhámat varratni fogom. Nem habcsókos lesz, hanem csipkés.  Inkább A-vonalú, mint sellő. Persze, elmondhatatlanul tetszenek a Daalarna, Benes Anita csodás ruhái, és ha milliárdos... de nyilvá...



Amúgy meg úgy tennék valami színes részletet a ruhára, de egy ilyen csipke csodához... sok lenne

Viszont ez tényleg szép fazon. Nem kell erre "csicsa".

A díszítés... Bazsarózsát szeretnék, és sok zöldet. Azt hiszem az esküvőm színe a zöld lesz. A díszeket saját kezűleg gyártom le, sima befőttes üvegre ragasztok csipkét, abból lesznek ilyen kis lámpások, és a 100forintos boltban kapható elemes teamécseseket teszem majd bele. A csipkét meg Ebayről időben megrendelem. És néhány lufi. Az is zöld. Meg fehér. Székszoknya? Egyszerű fehér. 

Nem akarok zenekart. Bulizni akarok. Ennek megfelelően DJ lesz. És a barátokat, családtagokat megkérem, hogy írják össze a kedvenc számaikat, picit lehessen mindenki kedvére tinglitanglizni, mert nyilván lesz "mulatós" is, de minimális. Én nem vagyok ilyen mulatósos. Inkább bulizzunk egy jót.

És ha már buli. Ami biztos, hogy nekem nem lesz menyecske ruhám. Nem akarok. Az összes szörnyű. Szörnyé teszi a menyasszonyt. Farmerszoknyám lesz, fehér inggel. és valami bohókás balerinával amivel bírni fogom hajnalig. 

A menyasszonyi torát Húgomra bízom. Talán 3 emelet. Egy csoki, egy gyümölcs, meg egy karamell, vagy kávé. 

Na igen, ez a lagzi. De hol is mondom ki azt az "IGEN"-t? Hát... Én előbb szeretném a polgárit. De nem órákkal, hanem hónapokkal. Csendben. Romantikusan. Kettesben. Úgy, hogy az az Övé és az Enyém legyen. Az szóljon csak rólunk. Róla és Rólam. Aztán a nagy lagzis banzájnál majd figyelünk minden kedves meghívott és szeretett vendégre néhány hónappal később.

A jegygyűrűm... legyen gyémánt. (és ígérem az esküvőn összesprólom azt amibe került, és majd főzök meg sütök jó sok finom ebédet/vacsorát)Tudom, tudom.... Hülye picsa vagyok... De ha már álmodok.... A karika gyűrű viszont egy egyszerű sárga arany. Semmi ma divatos véset meg kő. Egyszerű arany karikagyűrű ami a végtelenséget szimbolizálja....



Ja a vendég ajándékok! Süthető gyurmából kiskanálra menyasszony vagy vőlegény figura.... 

Egész jól összeállt a kép, ahhoz képest hogy ezidáig még csak rá se gondoltam ezekre. Ja, nem azért mert valaki már holnap el akar venni és én valakihez már holnap hozzá akarok menni. Semmi ilyesmi. Egyszerűen annyi nagyon közeli és szeretett ember szervezi most az esküvőjét, hogy akaratlanul is átgondolom, én mit tennék. 

Hát valami ilyesmi lenne az irányvonal.... 

Már csak egy pasi kell mindehhez....



2017. március 7., kedd

Just running

Az idei első 5 kili meg volt. Persze, akkor járjon a szám, ha már hússzor lefutottam, de egyszerűen annyira jól esett. Felkeltem, jól beöltöztem, Paddy-t benyomtam és futottam. 

Felszabadító volt és dezsavűs. Minden féle érzelem kavargott bennem, megvilágosodás, okos gondolatok, emlékek. 

Milyen volt mikor Aiden megjelent és futott velem....

A düh, mikor az a Bizonyos olyan lazán vette, hogy akkor mást választ, nem engem, vele megy, és nem, még véletlen se velem. Hogy én milyen tehetetlennek éreztem akkor magam. 

A harag, a kudarc, a csakazértis, és a 190-es pulzus környéki elengedés. A tisztán látás, és megértés. 

Aztán nyújtás közben a felismerés a rossz kapcsolatokról, amikben benneragad az ember. Hisz hallottam:

- Na látod akkor kellett volna elhagynom. Aztán az ember megszokja, hogy oké volt ez a veszekedés. Aztán oké volt még egy.... De hát csak veszekedés. 

És az ember marad a szarban, mert arra vár, hogy na majd akkor kilép, mikor a másik TÉNYLEG ELKÖVET MÁR VÉGRE valamit, ami miatt ki lehet lépni. Ja, én is így gondolkodtam. Pedig ugye a kilépés oka nem a jövőben keresendő. A jelenben. Hogy ez bizony már szar. És ezért kell kilépni. Nem kell rá jobb ürügy. Persze... ehhez nekem is idő kellett...

De ahogy lógattam magam, úgy csúszott ki belőlem minden... 

... ahogy sétáltam visszafelé, köszöntem az ismerős kutyásoknak, a pulzusom normalizálódott, a vigyorom meg fülig ért. Mert ez most egy új év. Nem kell úgy lennie, mint tavaly....

apropó, mondtam már hogy idén én megyek Barcelonába? 

Táncoslábúval. 




2017. március 6., hétfő

Bulika

Ez a szó is milyen már... Én még fénykoromban bulizni jártam. Aztán jöttek akik partizni, a mostani trendik meg bulikáznak. Pfff.... 

És persze akad nekem is néhány trendi barátnőm, akikkel a hétvégén voltam bulikázni. (blöeeee). Hangos zene, koktél, retro parti, r&b, kis asztalnál kucorgás, bárpultnál sorban állás, mosdónál totyorgás, pasik, szemezés, dörgölőzős tánc, számcsere, vihogás, smárolás, taxi hívás.... 

Valahogy most nem esett jól. Megálltam egy pinacolada után, és csak ásványvizet ittam, vonaglani sem mentem be, és az esetlegesen bepróbálkozó pasikat úgy hajtottam el, mint anyám a vasárnapi rántott húsról nyáron a döglegyet. Nem húztam le a társaságot, alapvetően asszisztáltam. Túl öregnek éreztem már magam ehhez. Nem ez kell. Nincs kedvem futni ugyanazokat a köröket. 

Táncos lábú írt, hogy menjek át az ő bulijukba. Nyilván nem, mondtam, hogy jöjjön ő és mentsen meg. 

Jött. Megmentett. 

Segített betenni a csajokat egy taxiba, aztán hazamentünk hozzám. Levittük Diót, megnéztük a Mindenki-t, aztán lefeküdtünk. Aludtunk. Összebújva. Jó volt. Valójában ez kellett. Ez hiányzott.... 




2017. március 1., szerda

Az idei első motorosnak

Kedves Idei Első Motoros!

Lehetne alattad mondjuk egy robogó is, de Neked, Kedves szerencsés, egy narancssárga-feket gyorsulós motorod van. Nem értek hozzá, ezért elnézésed kérem, ha megbántottalak a pontatlan márka megnevezéssel. Mert tény, hogy laikusságom ellenére is azt kell mondanom, szép moci. Már amennyit láttam belőle....

Na de nem azért ragadok most billentyűzetet, hogy a kétkerekű paripád méltassam... Hanem mert arra ingereltél, hogy ma reggel munkába menet, én az a kis Skoda Fábiás béna figyelmetlen autós ízes anyanyelvünket használva a szívinfarktus után vagy még 5 percig változatosan "bosszankodjam". 

Hidd el, megértem, hogy jó idő, hormonok, erő, sebesség, szabadság, kivagyiság, meg tesztoszteron. Megértek mindent. De azt nem, hogy miért kockáztatod mások testi épségét. A magadéval azt csinálsz Kedvesem, amit akarsz. Ellenben az enyémmel.... 

Ugyanis én reggel nem voltam béna sofőr. Én a kétsávos fullosan tele úton alig 20-al előztem a sávomban elakadt autóst, a mellettem lévő autósok ennek teret engedtek, nem volt semmi gond, araszoltunk jó birka nyáj módjára, míg te meg nem érkeztél az autók között 70-nel, és be nem vágódtál közénk. 

Hogy most kire ki vigyázott, azt ne firtassuk. Nekem a bal visszapillantóm megrepedt, Te pedig miután visszanyerted egyensúlyod még bájosan bemutattad nekem a középső ujjad, és elrobogtál vagy 120-al. 

Szóval. A jó édes péklapát Neked. 

Nem hinném, hogy levelem célba ér, ellenben jól esett köszönteni Téged, drága Idei Első Motoros...

Üdv.:

Egy átlag autós, aki amúgy figyel RÁTOK!


UÍ: és akkor reggel erre nyitottam ki a fészt. Lesztek szívesek TI, kedves Motorosok a kresz szabályait betartva használni a járgányt.



Vissza. Akarok. Menni.