Bulika

Ez a szó is milyen már... Én még fénykoromban bulizni jártam. Aztán jöttek akik partizni, a mostani trendik meg bulikáznak. Pfff.... 

És persze akad nekem is néhány trendi barátnőm, akikkel a hétvégén voltam bulikázni. (blöeeee). Hangos zene, koktél, retro parti, r&b, kis asztalnál kucorgás, bárpultnál sorban állás, mosdónál totyorgás, pasik, szemezés, dörgölőzős tánc, számcsere, vihogás, smárolás, taxi hívás.... 

Valahogy most nem esett jól. Megálltam egy pinacolada után, és csak ásványvizet ittam, vonaglani sem mentem be, és az esetlegesen bepróbálkozó pasikat úgy hajtottam el, mint anyám a vasárnapi rántott húsról nyáron a döglegyet. Nem húztam le a társaságot, alapvetően asszisztáltam. Túl öregnek éreztem már magam ehhez. Nem ez kell. Nincs kedvem futni ugyanazokat a köröket. 

Táncos lábú írt, hogy menjek át az ő bulijukba. Nyilván nem, mondtam, hogy jöjjön ő és mentsen meg. 

Jött. Megmentett. 

Segített betenni a csajokat egy taxiba, aztán hazamentünk hozzám. Levittük Diót, megnéztük a Mindenki-t, aztán lefeküdtünk. Aludtunk. Összebújva. Jó volt. Valójában ez kellett. Ez hiányzott.... 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti