Egy pohár rosé, meg szerelem

Csatakosan vonszoltam magam haza edzés után. Lépcső helyett fontolóra vettem a liftet, vacilláltam, töprengtem, és nem figyeltem, így majdnem sikerült felrúgnom a majdnem szomszéd kiscsajt. Ült a lépcsőn és sírt. De olyan magába roskadós néma keserves sírás. Leültem mellé, (neem, nem azért mert addig bírtam menni, és nem tovább) és kérdeztem, hogy mégis, minek itatja az egereket. 

Szerelmes. Kidobták. Pedig a srác Élete Értelme. AZ Igazi. 

Másodpercnyi döbbenet, mert hogy lehet ilyen szerelmes, hisz csak 13 éves. Ja nem. 17. 13  volt mikor ideköltöztem. Basszus már négy éve itt lakok.... 

Mit mondhattam volna? Megerőltettem magam, felszaladtam egy üveg roséért meg két pohárért, és meghallgattam. 

A vicces, okos, sportos szorgalmas, robogóval rendelkező, dús hajú fiú sztoriját, akinek van egy leguánja, és természetesen világmegváltó tervei....

- ...de honnan is tudhatnád, ha még nem találtad meg az igazit.
- Én a még igazibbat is megtaláltam. De neki nem én voltam az Igazi. És nézd, túléltem. 
- De ő tökéletes. 
- Csak a fejedben. Fél év után rájönnél, hogy a robogója zajos és hideg, idegesítene, hogy a dús haját többet szárítja, mint te a tiéd, a poénjai pedig elcsépeltek lesznek. 
- De ő, hidd el, hogy....
- Igen, igen... El ne mond anyádnak, hogy itt itatlak a lépcsőházban.

Aztán még kapott két pohár bort, lassan megnyugodott, és elvonultunk a kis lakásunkba. 

Tokaj Zsolt-tól olvastátok a "Hova mennek a kacsák?" című könyvet? Imádtam. Egy kamasz azonnal képes meghalni azért a célért, amiért egy felnőtt egy életen át csendben és alázattal dolgozik. Vagy valami ilyesmi... 

Tanulság? Az nincs. 

Nem mindig kell, hogy legyen tanulság... 




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti