Lajosék

Anyukám szerint, "Neki is csak egy élete van". Legyen ez hangya, kismadár, kutya, macska, csoki csibe, bármi, a lényeg, hogy egy élete van, ok nélkül nem szabad elvenni. Igen, még a csoki csibéjét sem* szabad ok nélkül elvenni.

Így valahogy nem volt kérdés, hogy a két legyet, akik pénteken cuccoltak be hozzám, vagy kiterelgetem, vagy megtartom. Hát kiterelgetni nem tudtam, de Diónak baromira tetszettek, és hát mafla kergetőzésbe kezdett, ha leszálltak a nappali dohányzó asztalára, fejét hátra hajtva, fülei hátra fittyedve, figyelte és kergette. Én meg őt néztem, hogy a kis lökött már húsz perce ezeket figyeli.. én lökött meg őt.

A beköltözésük óta eltelt annyi idő, és Dió barátsága végett is úgy döntöttem, akkor ne csak gyűjtő fogalmak legyenek, ezért kaptak nevet. Lajos és Ludwig...

Megkérdeztem tőlük, hogy megfelel-e, helyeslőnek körbe repülték a csillárt majd kijöttek velem meginni egy rosé fröccsöt az erkélyre. Én felhúztam a szúnyoghálót és kihajoltam az ablakon.... és ekkor... ekkor Lajosék távoztak... 

Átvillant az agyamon, hogy csak név kellhetett neki, mert amint megkapták rövid úton távoztak is. De végülis, ha csak a név kellett is nekik, akkor sem baj. Nekem nem fáj, és nekik is tényleg csak egy életük van, és remélem boldogok az új nevükkel.






*kisebbik húgom a 13 éves csoki csibémet ette meg véletlenül egyik húsvétkor.... De ez mondjuk tényleg véletlen volt. 


P.S.: igen, tényleg van abban valami hogy túl sokat vagyok egyedül. 







 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing