Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2017

Gyikcsipsz

Kép
Igen, én vagyok aki nem tud helyesen gépelni....



Összeköltözni - a szülőkkel

Több ismerős, barát most összeköltözik a szüleivel, vagy még inkább az anyóssal. 
Szóval adott egyszer egy friss házaspár, újonnan vásárolt felújításra szoruló nagy házzal, és mivel anyósnak elege lett vidékből, eladta a házát és beköltözött oda. Pár hónapra. Én ismerem ezt Anyóst, és mint ember mélységesen tiszteltem, mint barát szeretem, de az ég mentsen tőle hogy 3 napnál többet kelljen vele lehúzni.
Ismerős anyukája szintén vidékről úgy döntött jön Pestre. Szociális otthonba ha máshová nem is. A baj csak az, hogy ismerős pasi párja, bár bírja az anyós jelöltet, de elég neki havonta egyszer. Vagy még inkább kéthavonta egyszer. Mert sokat beszél anyós. Rengeteget. És olyankor mindig ott van, vagyis inkább csak ő van? Pasi nem akarja hogy Anyuka szociális otthonba menjen (érthető, Anyuka életerős nő, nem is értem ezt a szocotthon mizériát)
Aztán vannak az építkezők, akik szintén összeköltöznek. Mármint a szülők mennek egy évre hozzájuk a panelba, mert szülők építkeznek, és hát.....

Riposztok a "mikor szülszre"?

Kép
A hiányos fogsorú nagynéninek:
- És gyereket akarsz? Mikor fogsz te szülni?
- Ezután. Te mikor csináltatod meg a fogaid? Nem zavar a pépes kaja?

A két gyerekes unokatesónak:
- Tudod, a gyerek a legnagyobb boldogság. Mindenkinek kell gyerek. Te nem akarsz?
- De. Persze. Az is cuki, hogy a pelusából most kente beléd a kakiját. Minden vágyam egy gyerek. Kakis akarok lenni.

A becsípett nagybácsinak:
- Aztán esküvő lesz?
- Lesz.
- Mikor?
- Az attól függ kié.
- Hát a tied. Mé' nem vagy terhes? Úgy ki vagy kerekedve!
- Basszus, jó hogy mondod. Megyek csinálok is egy tesztet, lehet hogy nem csak simán kövér vagyok, hanem terhes! Hogy ez nem jutott eszembe.

A saját apámnak:
- Pasik?
- Igen?
- Van? 
- A világ népességének jelentős része pasi. Szóval vannak.
- De van aki téged kezelget?
- Nem, mert én inkább szájalok, így nincs kedvük kezelgetni.


Egy idő után nem ugattak be. Rohadt fárasztó. Rohadtul elegem van. Ha találok valakit, az se lesz úgy se jó. Nekik. De hogy nekem milyen, az meg kit ér…

Kisautó

Kép
- Milyen aranyos kis kocsid van.
- Kösz.
- És beférsz?
- Be.
- De miért vettél ilyen kicsit?
- Mert én se vagyok túl nagy**.
- Hát szép piros.
- Az.
- Autópályán azért tud menni 120-al?
- Nehézkesen***, de igen, tud.
- Tényleg aranyos ez a kis autó. 
- Hát tényleg kösz.

A Hölgyemény egy Fiat Punto tulaj. A szóban forgó kis autó, pedig az én Honda Civic-em, 1.8-as turbó motorral, sport változatban. Igen, az a fajta, aminek legtöbbször a seggét látják az emberek egy pillanatra ahogy elhúz mellettük...

Gondolom értitek, hogy miért nem haraptam át a Hölgyike torkát. Kár lenne érte. Boldogok a lelki szegények.*



*    igen, mindehhez felhúzom az orrom és mocsok bunkó vagyok. pff. Meg nagyképű. És beképzelt. Mert minden autóm egy kicsit a gyerekem is. pf.
**   továbbra is 184 magas vagyok.... igen, irónia
*** nehézkes, mert általában 140-el akarja harapni az utat


Könyvek, amik kihatnak

Olvasok néha olyan könyvet, ami annyira magával ragad, beszív és nem enged, hogy ha lerakom is a "világában" élek. 
Az Időutazó felesége óta olvastam ugyan jó könyveket, de semmi nem ragadott magával, semmi nem férkőzött az álmaimba, valahogy egyetlen könyv szövege sem érintett meg. Na jó, ez nem igaz, mert olvastam zseniális könyveket, csak hát... Hiányzott az a plussz, az a jajj érzés, az a... hmmm... értitek... 
És most meg van. Megint megvan. A szolgálólány meséje. El akartam olvasni, még alig 17 éves fejjel, és nem engedték. Vagyis még talán 17 se voltam, és a jelszó az volt, hogy nem nekem való. Most meg ahogy az HBO elkezdte nyomatni a sorozatot, beugrott, hogy én ezt már egyszer régen olvasni akartam. 
Irány a könyvesbolt, kedvenc eladóm megmutatta hol találom, megvettem, és az első szótól belém ivódott, vagyis inkább a bőrömre írták, engem karmol a toll hegye... Döbbenet. Döbbenetesen jó. Félelmetesen nagy hatással van rám az egész. 
Valójában nehéz szavakba foglal…

Blogbabona

Kép
Vacilláltam, hogy írjak-e a srácról. 
Mert mi van, ha... de ha itt elkiabálom, és akkor azért nem? És a francba...
De biztos ismeritek a "cseszd meg medve a fűnyíród" viccet.
Szóval mondjuk úgy, hogy felfedezni véltem némi nemű érdeklődést az ő és a saját részemről is... Mert figyelmes, okos, vicces, és tegnap hosszú idő óta először biztonságban éreztem magam mellette, mert kérés nélkül (?ezhülyeség!) kvázi megvédett. És ez nekem fontos és jól esik és jajj...
Hát most meg ott tartunk, hogy olyan érzésem van, hogy látta a sebezhetőségem és kuka vagyok, vagyis oda kerültem. Mármint lehet fejben túl és tovább gondoltam az egészet. Vagy lehet már korábban se volt semmi és minden ami van én képzelem hozzá. Hogy nem is volt érdeklődő pillantás vagy figyelem. Csak... Biznisz, és/vagy/meg félre értés.
Hát valami ilyesmi. 
Szóval csessze meg a fűnyírót. Már ha volt egyáltalán fűnyírója....



-Mi volt a hétvégén? - Semmi.

Kép
És akkor tudjuk is, hogy dehogynem. 
Volt egy szál rózsa meg húsz szál szegfű. Viharos időjárás és sárgabarack szedés. Sok vezetés úton és háztartásban. Mosás, vasalás, takarítás. Rántott hús és kaporszósz. Edzés és soha meg nem érkező sms. Egy pohár rosé fröccs és tüsszögő kutya. És zárásként tegnap este fél tízkor kihívtam a rendőröket egy matarészeg társasághoz... 
Kicsit sok az életem, kicsit zsúfolt, kicsit fárasztó, kicsit fájdalmas....