33

Krisztusi kor. Mindjárt elérem. 

Hogy frusztrál-e? Kicsit. Az mondjuk félelmetesebb, hogy úgy érzem, a rossz döntések súlya van nagyobb arányban az életemben. Na nem azért, mert megbántam, csak valahogy nem tudok jól dönteni. 

Persze, mi az hogy, rossz döntés.... 

Mert van lakásom, meg van autóm, meg hitelem. És most estem haza a tengerpartról. Meg munkám is van. A szüleim, családom egészségesek, a barátaim zseniálisak. A párkapcsolat... az meg kicsit most olyannak érzem mint egy NAV ellenőrzést, próbálod jól csinálni, igyekszel nem arra gondolni, hogy bármikor jöhetnek, aztán ha jön, ha itt van, akkor derül ki, hogy amit te kicsinek gondoltál mérhetetlen hiba, amit nagynak, az meg kevésbé, és vagy jön a bünti vagy nem. Akarom mondani lutri. 

Megcsal? Nem csal? Kellek? Nem kellek? Kell? Nem kell? Jó? Nem Jó? Örökkön örökké? Ugyan... ha én így is gondolom, mert gondoltam már így, és éltem is ennek szellemében... A másik attól még bizony szuverén személyiség akinek nem feltétlenül... hmmm...

Mondom, lutri.

Meg döntések. 

Az egész élet egy döntés. 

És így, a 33-nál valahogy úgy érzem, hogy a rossz döntéseim vannak túlsúlyban, igaz, próbálom kihozni belőlük a legtöbbet. 

Mint mikor az ember utólag dokumentál a NAVnak....


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dönts

15. érettségi osztály tali...

Eretnek gondolat, de elvetve