Igyál még egy fröccsöt....

... és fogd rá a nyuszira. 

Avagy azért vannak a racionális fiú barátok, hogy a sértett egót kicsit megsimogassák, hogy megvigasztalják, és biztosítsanak róla, hogy ők mint pasik, ők aztán már igazán tudják, hogy ők milyen köcsögök. 

Én meg egy hihetetlen ritka kincs vagyok, akiért összetehetné bárki két kezét és ezer életen át hálát rebeghetne. 

Na jó. Nem voltak nyálasak. Ennyire meg pláne nem. Realisták voltak, kábé ahogy alapvetően én vagyok realista. Mondjuk jó sok fröccs lecsúszott, de van ilyen.

Mert ez nem is szív fájdalom, hanem egó fájdalom. Pofon. Meg elmélkedni való, hogy miért vonzom be az ilyen embereket.

Mindegy. Majd lesz valahogy. A herceg már meg volt, és tovalovagolt a naplementében. Nélkülem. Békák hada viseli ajkam csókját nyálkás kis száján, merthogy nem változtak herceggé, akármilyen elánnal is smároltunk. Mondjuk én se vagyok hercegnő.

Még jó, hogy Dió 60 évig fog még élni!



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dönts

15. érettségi osztály tali...

Eretnek gondolat, de elvetve