Főzzön már rám valaki

Unom a főztöm. Nagyon.

Hétvégén csináltam túrógombócot, meg kókuszos kekszet, meg rakott padlizsánt meg húslevest, sült csirkét, meg sütöttem karajt, hogy ne bolti felvágottat egyek, meg sütőtököt, meg padlizsán krémet. 

És ahogy reggelire ettem a karajt, és raktam el a mai ebéd adagom, megvilágosodtam. Már tegnap is inkább ettem volna pizzát, vagy gyrost, vagy kelkáposzta főzeléket, vagy krumplis tésztát, vagy bármit, ami nem az én főztöm. Akármi, aminek az íze nem az enyém. 

Egyszerűen unom. 

Pedig lelkem rajta változatosan igyekszem főzni, főleg mert ilyen nyíg vagyok, de meguntam. Nem  a melót a sok kajával, hanem úgy az ízét. Az egészet. 

Pff.... 

Most enni sincs kedvem. Pedig azt meg így az IR mellett nagyon kéne. De nagyon nagyon nincs kedvem... minden olyan Verde-ízű....

Nem akar főzni rám valaki?! Esküszöm egy hétig nem fogok rinyálni, meg finnyáskodni....





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dönts

15. érettségi osztály tali...

Eretnek gondolat, de elvetve