Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2017

Eretnek gondolat, de elvetve

Kép
Idén fogalmazódott meg bennem először és tényleg teljesen őszintén a vágy, hogy 24.-én ne szüleim karácsonyfája alatt ücsörögjek.
Nem bunkóságból, önzőségből, nemszeretemségből. Sokkal inkább a saját magam ünnepe miatt. Az én csendem és a nyugalmam miatt. Ami tényleg az enyém... Az én ünnepem.
De mindez elvetve. Természetesen megyek haza, sőt sokkal előbb is mint Szenteste . És azt is tudom, hogy jó lesz, mert szeretem a családom....
Csak most eljátszottam a gondolattal. Ami végülis valódi igény lett, de idén még nem reális.... Talán legközelebb...






Fel!

Felfázásra fel!  Második napja dögrováson. Tudjátok a tipikus, hogy rákuckolnál a wc-re egy takaróba bugyolálva, mert annyira kell pisilni de közben lázad van, és lefagy a lábfejed. 
Egyszóval maximális dögrovás. Remek. Mert nyilván így az év végi hajrában erre van szükség....
Azt viszont el kell mondanom, hogy pozitívan csalódtam az egészségügyben. Annyira kellett pisilni tegnap és annyira alig aludtam éjjel, hogy rászántam magam, hogy elmenjek ahhoz a csoda dokihoz, aki azt mondta rám, hogy kórosan túlsúlyos (Nem!) vagyok. De a kényszer nagy úr, így a nyolcas rendelésre már fél nyolckor várakoztam a fűtetlen váróban.... 9 után megérkezett egy Doktornő... (amolyan filmekből ismert kicsit szexésnewyorkos szingli csajnak kinéző, aki kicsit se hasolnított a korábban meglátogatott túlsúly terroristára) 10re bejutottam. Addigra már olyan volt a kedvem, mintha ténylegesen is csallánra pisiltem volna, és a valóban kedves kérdésre, hogy mi a panaszom azonnal diagnózissal reagáltam.
- Felfáz…

Mézeskalács recept

Kép
A mézeskalács sütési tapasztalatomról annyit, hogy az én sütijeim jobban kiállnák az idő próbáját, mint Stonehenge. Igen, mert olyan kemény. Ellenben szeretem ebben az időszakban a mézeskalács illatot a lakásban, meg molyolni is jó a ragadós tojásfehérjével, és biztosan jó lenne, ha ehető lenne. Mármint ehetőnek ehető, csak nem harapható, hanem inkább szopogatható.
Szóval kinek van tutira bevált mézeskalács receptje? Kié nem támogatja a fogorvosok évvégi prémiumát? 
Tuuudom, hgoy mindenkinek van egy TUUUTTTTIIII receptje. De komolyan.... Kit akarnak átverni? Hótziher, hogy boltban veszik... 
Amúgy találós kérdés: na melyik szakácskönyv van a képen?








Modern Antigóné

Le kell jelenteni valamit a Nav-nak. Már két napja olvasgatom a törvényt és nem értem. A szavakat egyesével igen, a jelentést nagyjából, azt hogy mit akarnak világos, de összerakva értelmetlen. Felhívtam az igencsak nagy nevű adótanácsadót, ő se érti. Remek.  Senki se érti.
Ma neki ugrottam reggel megint, hogy hátha friss fejjel könnyebb, jobb lesz. Hát még annyira se. Tökre olyan érzésem van, mint középiskolába mikor kiadták kötelező olvasmánynak az Antigonét. Azt se értettem. Lapoztam a könyvet, néztem az egészet és egy kanyi hangot nem vágtam belőle. Én, akinek egy falusi könyvtára van otthon, az e-book-on meg egy városi, és akad köztük néhány idegen nyelvű, szóval igencsak frusztrál, ha egy olvasott szöveget nem értek. 
Márpedig nem értem. Bele zsibbad az agyam és nem értem. 
Ez valami mentális betegség?!

"Egy a törvény: nincs halandó,
Ki az életet baj nélkül éli végig, bárhol él".
Szophoklész: Antigóné


Engedély megadva, bekerülhetsz a családba

Anyu sutyorogva mesélte el a reggeli kávé közben, hogy nagyobbik Húgom párja múlt héten reggel hajnalban kiült hozzájuk a konyhába, becsukta az ajtót, és azt mondta, nagyon komoly dologról akar velük beszélni. Anyu azt gondolta, hogy basszus, hát ez tényleg ide akar költözni, de hát ez van, végülis már nálunk lakik. És tulajdonképpen ez a helyzet, mert engedélyt kért Anyuéktól, hogy a hétvégén megkérje a tesóm kezét. Apu hümmögött, Anyu meg igent mondott, hogy hát rendben, legyen így. 
És a Sógorom (de fura és de jó ezt így leírni), azért is volt cuki, mert vasárnap reggel vele kettesben sétáltattuk a kutyákat, megkérdezte, hogy én nagyon kiakadnék, ha valamelyik húgomnak előbb lenne esküvője. Mondtam neki, hogy nem, és szurkoloknék neki és a párjának hogy minden sikerüljön és jó házasság legyen. 
Annyira ari volt!
És tényleg tenyerén hordozza Húgom. Figyeli minden kívánságát, körbe dongja, imádja. 
Édesek. Összeillenek, és nagyon nagyon nagyon cukik. 
A szó legpozitívabb értelmében …

Mikulás, avagy pizsamában nem járunk dolgozni

Ezen a munkahelyen úgy mond szokás,hogy kicsit "ünnephez"méltón öltözünk, mikuláskor kicsit mikulásnak, az év utolsó napján karácsonyfának, húsvétkor meg többnyire senkinek, mert még se mi vagyunk a pléjboj nyulak.

A C&A-ban vettem egy pulcsit. (nem teljesen ilyet, de ilyesmit) Meleg és cuki, és karácsonyos. És gondoltam miért ne? Piros harisnya, fekete ceruza szoknya, fekete csizma, és amúgy is a nagyfőnökhöz tuti nem kell bemenni, nincs vele dolgom.

Hát... volt vele. Egy bazi komoly mítingen ültem órák hosszat, bazi nagy volumenű és mélységű dolgokról volt szó, és hát na.... Rajtam kívül mindenki decensen ingben, meg fekete harisnyában, és vérprofin. Én meg... esküszöm úgy éreztem magam, mintha pizsibe ülném végig az egészet. kábé mintha nem is a saját életem lenne, hanem valami elcseszett bridzsitjónsz rész, amibe még jó poénok se szorultak, csak én, a pizsamám és a bazi komoly míting...

Tanulság? Pizsamámba nem menjetek dolgozni.

A bejegyzés meg főként azért születet…

Csajos

Tegnap esti edzés meglehetősen húzós volt. Ömlött rólam a víz, majd belehaltam, de baromira élveztem. (Kettlebell) Vánszorgunk ki a teremből, fél tucat lapraszerelt huszonpár éve lány, azok a tipikus CSAJOK álltak az ajtóban és az egyik magas hangon, kicsit fitymálva, hogy hát másoknak is inkább csajos edzésre kellene járni. 
Ennyit hallottam. 
Még az öltöző ajtajából visszanéztem, dehogy visszanéztem, jó alaposan végigmértem őket. Az egyenes hosszú hajukat lófarokban, a cuki trendi edző cuccukat, a gravitációt nem ismerő melleiket, az átlátszó vékonyságukat....
Irigység? Nem. Mert sose akartam közéjük tartozni. Előítélet? Inkább. Nem látom az ilyen lányokban, hogy a felszínen kívül mást is értékelnének. 
Aztán néztem magam a tükörben, a bő harmincas testet, amiről jócskán le kellene dobni a súlyfelesleget, a hajtőnél látszó ősz hajszálakat, az összecsókolózó combokat. Nem, nagyon nem vagyok már húsz éves. És ez valójában nem baj. Azt hiszem, én magamat a jó bor kategóriájába sorolom…

Na majd a gyerekeim...

... amúgy azt mondtam már, hogy úgy döntöttem* nem házasodom be a királyi családba. Annyi az etikett... Én meg olyan rakoncátlan vagyok. És igazából ez így jó, mert Viliék már reformálják ezt az egészet annyira, hogy a gyerekeim már bátrabban odamerem adni.

Látom is magam előtt, ahogy Herri meg Vili ül a kanapémon, Dió méregeti őket, és egy csészet teja mellett elmélkedünk azon, hogy a fiataloknak hol lenne jobb lakni. Nyilván ragaszkodnék Magyarországhoz, mert itt jobb a klíma, meg a kaja. És talán beköltözhetnének majd a várba. Közel a Ruthwurm-hoz....

(jesszus de fáradt vagyok.....)


* nem az a vágyam, hogy egy adag sült csirke felett kérjék meg a kezem....




Mert passziánsz...

Húgom pasija szerint az én munkám nem más, mint a szín tiszta passziánsz. Ülök a gép előtt, néha rinyálok, hogy dolgozni kell, de hát ugye 10 és délután kettő között ahogy a munka időm tart, ez igazán kibírható.
Hát persze.
Van még némi homályos emlékképem arról, hogy kamaszként bevillant, hogy nem akarok olyan melót, ahol fázni kell a hidegbe vagy nagyon nagyon korán kelős és korán benntlevős, de olyat tuti nem akarok ahol azok a bumfordi munkavédelmi cipők nyomják a lábam. 
Erre tessék:
Fél hatra már itt gubbasztottam a cégnél, mert leltár van. Irgalmatlan korán keltem, rohadt hideg van, és a hülye munkavédelmis cipő nem hogy csak nyomja a lábam, de még hideg is. 
De hogy ne csak dünnyögjek: tegnap végig hallgattam a Kern féle hangos Harry Potter-t, és annyira jó volt.... Olyan jó volt kicsit gyereknek lenni megint... Holott azért akad benne komoly gondolat bőven. Pl.:
"Rossz úton jár, ki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni"