Na majd a gyerekeim...

... amúgy azt mondtam már, hogy úgy döntöttem* nem házasodom be a királyi családba. Annyi az etikett... Én meg olyan rakoncátlan vagyok. És igazából ez így jó, mert Viliék már reformálják ezt az egészet annyira, hogy a gyerekeim már bátrabban odamerem adni.

Látom is magam előtt, ahogy Herri meg Vili ül a kanapémon, Dió méregeti őket, és egy csészet teja mellett elmélkedünk azon, hogy a fiataloknak hol lenne jobb lakni. Nyilván ragaszkodnék Magyarországhoz, mert itt jobb a klíma, meg a kaja. És talán beköltözhetnének majd a várba. Közel a Ruthwurm-hoz....

(jesszus de fáradt vagyok.....)


* nem az a vágyam, hogy egy adag sült csirke felett kérjék meg a kezem....




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eretnek gondolat, de elvetve

180 fok

Dönts