Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Bugyim szine...

... anyaga, mintája, fazona, hordott gyakorisága, 1991-től.

Na jó. Túlzok.  Igazán emberséges ellenőröket kaptam, és komolyan segítő szándékúak és jóindulatúak. Szóval eddig azt gondolom, csupa pozitív dolgot mondhatok róluk. Mégha már azonnal találtak is egy hibát...

... és ha ezt találták, akkor ezzel igazán együtt tudok élni... de többet azért ne találjanak.

Légyszi.





Csuriba

Kép
Drágáim, holnap jön a nav, és küldtek egy 14 oldalast kérés listát, hogy ők mit szeretnének. (lehetetlenül sok mindent).

Kérlek benneteket, ujjakat csuriba, remélhetőleg úgy 30 napig, és nagyon nagyon drukkolni nekem.

Köszönöm szépen!

És ha nagy leszek meghálálom.

Ha meg megúszom, akkor Aurora kutyusosok kapnak egy kis bónuszt (mondjuk amúgyis, mert jön a karácsony)



Sorozat

Kép
Jaj én tudom, hogy nem életszerű, tele van klisével, és hogy "gagyi", de imádom. 
200 első randi. Minden szereplőt, minden karaktert, mindet mindet egyesével megölelgetnék, hogy olyan jóóók és olyan jóó nézni őket. Oké, a főszereplőnek még gyakorolnia kell, hogy hitelesebben legyen genya sármőr, de jó lesz ez. 


Olyan édes kis szösszenetek, hogy tegnap a főszereplő lány kozmetikusnál járt, és legszívesebb jól vissza szemöldökcsipeszelt volna (oh én is mindig így érzek), a rádiós gyakornok lányt az egyik kollega zsiráfnak hívta (hányszor hallottam), meg a béna randik, meg....
Jajj hát úgy az egész. 
Egyedül az aranyásó anyuka meg az aranyásó anyuka barátnő idegesít. Velük nem tudok azonosulni, a többiekkel igen.
Szóval, magányos estékre mindenki figyelmébe ajánlom. 
Nagyon cukker. 

Osztálytalálkozó

Kép
Annyi mindenről tudnék írni. Vicceset meg nem vicceset, meg mélázósat, meg dühöngőset, meg hogy mennyire belém záródtak most az érzelmek, és hogy sokszor fáj a torkom, mert egyáltalán nem adom ki. 
Nézem az életem. És nem tudom, hogy lesz ebből két gyerek, meg udvaros családi ház Diónak, és egy férj, akivel péntek este egy pizza és egy üveg bor társaságában már csak egymáson aludni van erőnk. 
Osztálytalálkozóm is volt, arról is regényeket tudnék, szeretnék írni, de valahogy úgy, hogy ne tűnjek irigynek. Mert irigység nincs bennem, inkább a csodálat, hogy mindenki megcsinálta azt amire én vágyok, amiről én álmodozom. Biztosan rengeteg munka, vér, verejték, könny, mosoly, cukor, vidámság, öröm és erő meg kitartás. 
És nekem meg fogalmam sincs, hogy hogy tudom megcsinálni.... 
Olybá tűnik, hogy az erre vágyó férfiak hada már elfogyott, és aki maradt az vagy pótmamát keres, vagy nem is akar ilyet, vagy... 
Én tényleg nem tudom mi lesz... 


HIányzik....

Kép
.... a régi életem.....


Nem futamodok meg a mostanitól, de nem erre gondoltam....

Hpfmmmm....



Össze kell szednem magam....


Változtatni, meg türelmesnek lenni..... na de meddig....

amúgy meg....


Lezajlott

Minden emberi életnek van értelme, van célja. Apukám Édesanyjának is volt természetesen. Egyfelől az, hogy Aput a világra hozta. Másfelől, pedig garantálta, hogy Anyu a mennybe jusson. Vagy legalábbis az annak megfelelő helyre. 
Annyit bántotta, annyit ártott neki, olyan gonosz volt vele. Az én Anyukám pedig évek hosszú során át etette, adagolta a gyógyszerét, vigyázott rá, beszélgetett vele, rendezte mikor már nem is tudott magáról. Vagy amikor a kulcscsomójával ütötte Aput, és Anyu még így is nyugodt tudott maradni, és meg tudta oldani a helyzetet.
Az én Anyukám könnye volt a legőszintébb. Nem volt képmutató. Nem esett túlzásokba. Önmaga volt. Támogatta Aput, intézett, szervezett és szeretett. 
Minden megoldott, mindent megcsinált, minden terhét feloldotta, hogy végre Nagymama lehet, és imádhatja az unokáját.  
A temetés.... Lezajlott. Gondolkodtam, hogy mi szépre emlékezhetnék róla, hogy mi az, ami a finom sütijein és zseniális húslevesén kívül eszembe jut. Valami közeli. Valami s…

Ez van

Annyi annyi mindenről tudnék írni, pedig közben valójában semmi de semmi nem történt.

Vagyis de.

Pénteken meghalt Nagymamám. Hm... Így mondom, így írom, pedig életében ő volt öreganyám. Negatív felhanggal. Most pedig megadom neki a tiszteletet, amit ő életében talán az egyházi személyeken és az osztrák masszázs vendégein kívül senkinek. Azt hiszem.

Furcsa módon zajlik bennem a gyász. Kicsit inkább figyelem felhívás, hogy minden elmúlik, minden mulandó, és hogy ha valami nem tetszik, nem kell várni, cselekedni kell...

Így lesz.

Most még kicsit mélázok. Mert ezen nem tudok változtatni. Most ez van.




Icikepicike

Kép
Olyan cuki. Olyan kis szuszmák. Mosolyog fogatlanul, ráncolja a kis homlokát, és aludt rajtam két órát.

Ilyen icikepicike lábikója van. 


Összevillan

Kisestélyibe szálltam be a taxiba, ő meg tolta a babakocsit a feleségével. 
Összenéztünk. Olyan hidegen. Olyan metszőn.
Többször láttam már, tudom, hogy negyed hétkor van a séta ideje. Akkor indul útjára a kiscsalád, és elkerülhetetlen, hogy néha összefussak vele. De hát ő vett tőlem száz méterre lakást. Nem én akartam. Olyan bazira igazságtalannak érzem.
Neki már gyereke van. Meg felesége. 
Oké, nem akarok feleséget. APK-tól meg főleg nem gyereket. meg semmit se. Meg nem is érdekel annyira, csak valahogy mindig a saját lúzerségemre emlékeztet. Szóval ez rólam szól, nem róla. 
APK meg a kis családja az én vesztes létem torz tükre.... 

Kócbaba

Nagynéni lettem.

4 kiló, 55 cm, természetes úton világra jött, makk egészséges csodaszép kisfiú. Hosszú fekete hajjal. Kék szemekkel.

Ezzel biztosítva magának, hogy örökre beleszerelmesedtem.



15. érettségi osztály tali...

Kép
.... lesz októberben. 
Vacilláltam, hogy menjek, ne menjek, menjek, ne menjek. Most épp ott tartok, hogy miért ne mennék? Veszek valami irgalmatlan esztelen jó ruhát a Tatuum-ban, felcsapom a dögös piros magassarkúm, és lesz egy dögös belépőm a piros sport kocsimból.... 
Közben meg nézem a kommenteket, és nekem ez a legnagyobb bajom, hogy vegyek egy ruhát a Tatuum-ban, és ne nézzek ki lúzernek, vagy ne érezzem magam lúzernek, mert a többség már anya, több gyerekes anya, sőt! anya tigris. 
A fészbúkos zárt csoport is inkább olyan, mintha mindenki bébisintért keresne októberre, meg hát értse meg mindenki, mert ők ANYÁK. 
Lentebb egy példa (és komolyan ilyen abszurd az egész):





Szóval csak azt akarom kihozni, hogy elbizonytalanodtam. Mert én, mint egy szőrös gyerek Anyukája, nem biztos hogy való vagyok ide. Mondjuk akkor se voltam. Olyannyira nem, hogy egészen a fővárosig rohantam. 
Na, hát ezért vacillálok. Rémes.....


Nyár vége, ősz eleje....

Kép
Még mindig azon siránkozom, hogy idén nem jutottam el a tengerhez.... Az okok logikusak, megérthetők, de a későn ébredés, és a halogatás a legfőbb indok, a túl gyorsan betellő naptár mellett... Mondjuk az továbbra is hatalmas kérdőjel bennem, hogy fogom bírni az előttem álló időszakot így szabadság nélkül -se előttem, se mögöttem -. 
A tegnapi ramaty idő azért picit észhez térített a siránkozásból. Egy utolsó lecsót főztem és egy első szilvás sütit csináltam.... 
Mert ha vége a nyárnak, hát vége. Tengerrel, vagy tenger nélkül. Az idő megy tovább, a dolgoknak haladnia kell, és cél, hogy soha többet ilyen ne legyen.... 
Nem lehet a kanapén ülni és a sült galambra várni. Tenni kell. Folyton. 


Puszi Kapitány

Kép
Nagypapámtól a 10. születésnapomra kaptam egy kék színű papagájt. Úgy hívták hogy Puszi Kapitány.
Komolyan tökre féltem tőle. Mert hát madár. De olyan pihe puha volt a mellkasán a toll és néha hagyta magát megsimizni. Anyumat szerette nagyon....
Hmm.. Most elmerengek. Vagy nosztalgiázok. A lenti képről jutott eszembe. Mert kevés dologban vagyok annyira biztos, mint abban hogy az én Rákosi Mamám és Rákosi Papám voltak a világ legjobb nagyszülei. 
Házi sonka reggelire, parizeres zsemle uzsonnára, jeges tea vacsorára. Nagypapám indián sátrat állított nekünk az udvaron. Néha elsétáltunk Mamával a cukiba. Csomót vizipisztolyoztunk, és rengeteget mostuk a hatalmas fa poncihter kaput..... Híradó alatt pedig mindig nagyon csendben kellett lenni. Mindig és nagyon. 
És hogy mennyire nagyon szerették egymást az én drága nagyszüleim. Morogtak zsörtölődtek, de akkor is.... olyan igazán mélyen nagyon... 
Én is ilyen szeretnék lenni... Buci nudlit vinni ebédre az unokáimnak az indián sátorba......



Emlékül, hogy....

Kép
... emlékezz, hogyha már csak emlék lesz.

Ismeritek?

Ezt a bejegyzést most leginkább magamnak. Egyszer majd somolyogjak, hogy ki mikor és miért....

hát van ilyen is, na.....



Patrick Melrose

Pontosan ugyan olyan érzelmi vihart váltott ki belőlem, mint az Ifjú pápa...

Ez az öt részes mini sorozat, zseniális. Imádom a képi világát, a kabócákat a háttérbe, a színészek játékát. A humort, a szarkazmust, a cinizmust, a sznobságát és természetességét.

Az életet. Az élni akarást, a küzdelmet, az erőt, és az élet szeretet amit képvisel. Azokkal együtt vagy annak ellenére amilyen károk, fájdalmak, erőszak, éri az embereket....

Most fejezetem be... erősen hat még rám. Kicsit ülepednie kell.

Szóval, ajánlom, de azért erős lélek kell hozzá... Vagy csak egy olyan időszak.


"ezt senkinek sem szabad mással megtennie"

Moly

Egyszer már átéltem egy moly cunamit. Egyszer már kidobtam a teljes élelmiszer raktáram. Ebből kifolyólag mikor múlt héten egy ártatlan magányos moly lepke átreppent a nappalin, átéltem egy kisebb pánik rohamot, de cselekedni nem volt időm, tesóm küszöbön álló lánybúcsúja* fontosabb volt.
Gondolom kitaláljátok, hogy az egy fecske nem csinál nyarat, esetemben nem igaz. Egy moly csinál moly cunamit....
Tegnap éjjel minden szekrényt kipakoltam, kimostam és az undormányos kis dög rovar lárvákat gyilkoltam ecettel, domestossal, és egy K.O. nevű  szerrel. Anyagi kár: jelentős. Mert aki ugye IR-es, annak nem jó a sima tecsós liszt. És nyilván használom is, és ha használom, akkor bontott, és abba meg ott figyeltek ezek a lények.... Azt nem tudod melyik hiper trendi bio cuccommal hurcoltam be a fertőzést, mert a bulgurtól kezdve a tönkölybúzás lasagne lapokon át minden tele volt hülye moly lepkével.... Most fogadkozhatnék, hogy soha többet nem fogok tartani otthon ilyen cuccokat, de ugyis fog…

A nabame

Kép
A szolgáló lány meséje után keresgéltem a következő nabame élményes könyvem, és elég hosszú idő telt el, így kicsit feladtam. Persze, persze Agatha Raisen-t továbbra is imádom, meg Harry Potter is bármikor újra olvasható, és az Ízek, imák, szerelmek sem megy ki a divatból nálam soha. 
De a nabame élmény... Azért az mégicsakna. 
Könnyed nyári kikapcsolódásnak, egy fokkal talán mélyebb (vagy inkább magasabb színvonalú) szerelmes regénynek gondolva, begyűjtöttem a "Szólíts a neveden" című könyvet. Igen, van belőle film, de azt nem láttam, ellenben olasz és tengerpart és szerelem, és engem nem zavar ha az két pasi, mert a szerelem, az szerelem. Akkor is, ha az egy cipő iránt lobban. De vissza a könyvhöz. 

Szóval. Nem akartam, hogy a karakterek a retinámba égjenek, és úgy olvassam. Én akartam kitalálni minden vonásukat. 
Várjatok, szögezzük le. Még nem olvastam végig. A 100. oldal környékén járok, azaz nagyjából az első 1/3-nál tartok. A reggeli futásnak nem nevezhető szégyenem …

Nem kell rohanni, de azért haladjunk....

Ez jár az agyamban. Ez a mondat.

Hetek óta. Május óta.

És nem teszek semmit csak állok a langyos vízben mert azt legalább már megszoktam. Haladni kellene....

Egyik lábat a másik után, egyik döntést a másik után.

Valóban előzőleg soha senki nem mutatta. De hát azért van eszem, szivem, kezem, hogy magamtól is menjen....

Haladni...


Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor,
Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol.
Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának,
Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának.
Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe,
Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.
Punnany Massif

Ilyet soha többet...

Kép
... de ezt már mondta más is máskor más helyzetben. 
Nekem még van annyira friss az élmény, hogy ne akarjak még egy lánybúcsút szervezni. És akarni nem is akarok, de a saját húgomnak... Neki csak megszervezem...
Mert mindjárt férjhez megy. Vagy ahogy gyerekkorában mondta: férjnek megy. Annak van értelme. Mint a dodzsem, értitek.... 
Szóval asszony lesz. 
Fura. 
Fura, mint ahogy az is, hogy PlázaCica húgom már szülési szabadságon van, szeptember elején érkezik a kissrác. 
Hmmm... Ha nagyobb biztonság tudatom lenne és nagyobb bizalmam, lehet hogy én is akarnék most már egy ilyen kis fecsegőt..... 
Vagy mi hárman tökéletesen hozzuk a hazai statisztikákat, és én leszek az akinek nem lesz gyereke. 
De most nem ez a lényeg. Hanem a műfütyik, szőrös bilincsek, obszcén játékok, vicces fogadalmak. 



Szépségesség

Tegnap 5-re mentem kozmetikushoz, és háromnegyed 10-kor végeztem. Azt hittem befonom a bajuszom mire végeztünk. Ja, nem. Bocs, azt legyantázta.
Komolyan, hogy mit tudunk szenvedni, hogy szebbnek gondoljuk magunka, mikor is a szépség állítólag belülről fakad...
Gondolom a nutellából amit megeszek. Attól angyali lenne a mosolyom. És mivel ezer éve nem ettem nutellát, ez lehet az oka a boldogtalanságomnak, és a depressziónak, amibe csúszok szépen lassan bele. 
A kozmetikusom egy  dögös nőci, imád élni, meg pasizni... 
5 óra alatt akkor is világ elmélet forgató gondolatai támadnak az embernek, ha nem akarja. Márpedig miközben kínoznak, és csacsognak a fejed felett a pasikról, akkor főleg. Szóval arra jutottunk a kozmetikus lánnyal, hogy a pasi akkor komoly, ha tervez veled. És ha biztonságban érzed magad mellette. És nem egyedül. 
Tervez. Nem azt mondja, hogy majd meglátjuk, vagy az utolsó pillanatig feszíti a húrt és azt mondja, hogy bocs ez most MIATTAD nem jön össze, mert pofát vágtál…

Családi cset

Kicsiny családommal van egy családi csetünk. Én voltam a messzeföldreszakadt ötlet gazda. Kicsit jobban benne érzem magam a körforgásba, ami néha jó, néha rossz. 
Nézegetve a cset dinamikáját, kommunikációját, rengeteg mindent mutat meg rólunk, és nem is kell annyira utána gondolni. 
Az utóbbi nagy pfszicologiai  felfedezésem, hogy a teljes cset nem szól másról, mint Húgom terhességéről. Bármit beírsz, kérdezel, MINIDENRE jön egy ultrahang kép, egy émelygős megjegyzés, egy TIEZTNEMTUDJÁTOK. Tök mindegy, hogy Aputól kérdem, hogy a WD40-et fújhatom-e az ajtózárba magába is, vagy hogy hétvégére mit vigyek. 
Tökéletesen jelentéktelen, hogy másik Húgom a lakáskulcs hollétéről érdeklődik, vagy hogy kicsi vagy nagy tejfölt vegyen akkor a boltba (igen, ez ilyen cset lett). 
Vagy hogy Anyu kérdezi az érkezési időpontokat. MINDENRE van terhes válasz. 
Ha most azt mondom, hogy unom, akkor köcsög és érzéketlen vagyok? Meg nekem ezek a 3D-s ultrahangos képek a pocaklakóról (ettől a szótól meg én …

Tenger

Kép
Annyira hiányzik a tenger...
Ez az öregedés része? Álmokat félre, fejet le, beleállni a szürke hétköznapokba, belülről sikítva utálni, mégis tenni?
Halni* hogy a fény kihunyjon?
Ez a csúcs? Ennek a megtartásáért dolgozom?
Ennyi volt? Csak ennyi?
Hiányzik....
Hiányzik minden amit ez a kép elrejt magában.


* utólag észrevettem, hogy rosszul írtam. Hogy "hagyni", de ez olyan freudi, hogy marad.....

Bébiii sicúúúúúúú

Kép
Ma reggel találkoztunk egy 3 hónapos bébi shitzuval. AKAROK egyet Diónak. Olyan édibogyo tünemény, kis angyal, mint amilyen Dió volt.

Shitzut mindenkinek.

Vagyis csak a jó embereknek.

Annyira tüneményesek...

Tiszta szerelmes vagyok!


Ruha kérdésnek indult, de....

Kép
Alapvetően nincs egy göncöm se amit felvegyek. Ez tény, ezzel nincs mit kezdeni. Mindeközben egy tűrhető ízlésű másik csaj hozzám hordja mosni a ruháit, fixre becsempészi a szennyesbe a gönceit, mikor nem figyelek, mert annyi k.va sok mosni valóm van mindig. Ennyi ruhám nekem nincs.
Megint abban a periódusomban vagyok, hogy minden bazira kövér és kibuggyanós vagyok, és erre az alkatra LEHTETLEN megfelelő ruhát felvenni. Nem tett jót az önértékelésemnek, hogy a ropi titkárnőnk az új irodaszékek vásárlásakor közölte, hogy azért ment gallyra a mostani székem mert ekkora nagy darab vagyok. Széles, meg nagy. És csak mondta, mondta.... néztem rá, hogy bazmegveddészremagad. De mosolyogtam, és nem szóltam.
Ólábúpiszkafa, akinek bár kurvajó cuccai vannak de attól még....
OK. Megint önértékelési gondjaim vannak, és megint nem szeretem a testet amibe zártam magam. 
És kisebbik húgom kezét is megkérték. Naplemente, tengerpart. 
Azt érzem, hogy ezek nem fájnak, nem vagyok irigy, nem sértődök meg,…

20 éve

Kép
Nagyjából 20 évvel ezelőtt (na jó, 20 évvel ezelőtt, július első szombatján) csattant el életem első csókja.

A körülmények kicsit sem voltak romantikusak, a srác sem életem első igazi szerelme volt. De éjfél volt és talán majdnem telihold, Vilinek hívták, és iszonyú menő bőrdzsekije volt, meg kék szeme és hosszú szőke haja. És 18 éves félistennek láttam.

Somolygok itt a bajszom alatt, mert eszembe jut Virágdombon a kiskert, az a rengeteg bor, meg a raklap és az udvari wc, és valahogy még a parfümje illata is visszaszökött az orromba. És a csókja íze... Meleg, becéző, követelőző, gyengéd, finom, férfias, első....

Kíváncsi vagyok, mi lehet vele... fészen nem találtam meg, bár talán nem is jól emlékszem a vezeték nevére....

20 éve...

Tejóég......


Jurassic World

Kép
- Este megnézzük a Jurassic World 1-et, mert vasárnap meg a kettőt... Hogy tudjam.
- Az jó. A főszereplő csaj olyan, mint te.
- Jól van.  Persze.
- De, de. A haja, a karaktere, a főnöknősége. Meg vörös.
- Hápersze.


Hmm... Azért mert hasonló a hajunk.... de sose vennék fel ilyen ruhát.

- Nézd, ez a csaj tök ugyanolyan, mint te!
- Csak a haja hasonlít.
- Nem. Ezt rólad másolták. 
- Nincs ilyen ruhám.
- Dehogynem! Csak piros övet hordasz.
- Ez egy ronda szoknya.
- És pontosan így pasizol. Húgod is válni fog, és pont így ki fog verni a frász a fiától. Nézd, még az is stimmel, hogy fia lesz! Baszki, durva!!!

Túl szexi lány

Kép
Tegnap este csajos mozizás volt. Ittunk egy pohár bort, vacsiztunk, utána megnéztük a nem túl jó kritikákat kapott "Túl szexi lány"-t.

Néhány srác is volt a teremben, (vajon melegek voltak? vagy papucsok a csajukkal?), szóval volt néhány srác is, és amikor a kövérkés lány hazaért melóból és fehérneműre vetkőzve némán nézte magát a tükörben, az egyik srác megszólalt:
- Mivanbamegelmentaszinkron?! 
Bárki bármit mond, zseniális pillanat volt. Ki nem állt már némán a tükör előtt magában bömbölő kritikával, hogy ÚRISTEN HOGY NÉZEL KI?! Ezért nem kellesz senkinek.... Megadták a rendezők, hogy a saját kis monológunkat játsszuk le, és legyen még személyesebb, talán kicsit mélyebb ez a hab könnyű nyári zagyvaság, a maga vidám csajosságával együtt. Hozzáteszem a jópasi benne, olyannyira jópasivolt, hogy hangosan sóhajtozott a nézőtér.... (196cm magas.... kékszemű.... és nős....)
Azért elgondolkodtató, hogy a legtöbb pasi szerint a testazérték, hogy 30évesenmárnemkellanő, és 35környéké…

Ja, vagy úgy...

Hétvége a hidegben a Balatonon. Mi mást lehet csinálni, mint társasozni, és inni, és okosságokról értekezni, mint például, a kapcsolati helyzetem.
- Veled nem az a baj, hogy nem dugnának. Mert megdugnának. Téged elviselni nem lehet.  - Ezt kifejtenéd, kérlek? - Na erről beszélek. Tök részeg mindenki. Minden más csaj ezen vihogna, vagy rám borítaná az asztalt. Te meg: "kifejtenéd, kérlek?". Kell az ilyen a francnak....
A forralt bor jó volt, és Diót is egyben visszakaptam. Mondjuk sírdogált mikor meglátott.... És kicsit talán én is....



Ovi

Pénteken megyünk a Balatonra barátokkal. Sajnos Diót nem tudom most magammal vinni, ezért panzióban lesz az ÉLetem Értelme férfi. Hogy ne legyen neki váratlan, ma elvitte oda, hogy szokja, és tudja, hogy megyek érte.
Reggel "leadtam" este megyek érte. 
Bakker. 
Hát olyan bazi szarul érint, hogy hát most mi lesz vele?! Hogy lesz? Ugye nem lesz baja? Nem fog megtörni ugye a kis lelke? Nem lesz semmi tutira ugye? És hogy fogja kibírni, hogy 3 napig nem emberrel alszik, hanem kutyával??? Hát élet az ilyen? 
Szar gazdi vagyok...
Le kéne mondani a Balatont.
És ezek KOMOLYAN megfordulnak a fejemben. Vagy inkább a szívemben. De azért vagyok olyan racionális és kontorollált, hogy veszek egy mély levegőt és nem így teszek....

De azért bakker.... Hát ő mégiscsak a szőrös gyerekem....


GDPR

Drágáim, nálatok is csinál a blogon furcsaságokat a GDPR-os új törvényi biztosítgatás, vagy csak egyszerűen az én blogom fura.

És az még a legkevesebb, hogy nem értesít a kommentekről....

Hm.....



Szépségért szenvedni kell....

A héten leszedettem a fogkövem, voltam kozmetikusnál gyantáztatni, epiláltam és halálra kínoztattam magam. 
Gyerekkoromba Anyu a parketta fonást ügyeskedte a fejemre, akkor mondta MINDIG: a szépségért szenvedni kell. 
Minden egyes fogínyemhez érő fogorvosi kínzó eszköznél, minden egyes cukorgyanta rántásnál, minden térhajlati szőrszálnál ez eszembe jut. 
Éljen a természetesség. Mert hogy alapvetően annak a pártján állok.  Csak ez a sok vacak kell hozzá. Meg a fényvédős CC krémem, és a highlighteres pirosítom, és a kurvadrága szempillaspirálom. 
Nőnek lenni drága. És bazira fájdalmas. 
Hmm... ha vénlány leszek/vagyok, akkor ezeket elengedhetném. Szőrös lehetnék... Fájdalom mentesen szőrös...
Vagy mégis... Mi a megoldás a fájdalommentes szépségre?!



Eufória

Kép
Nem is tudom mikor volt rajtam utoljára ekkora eufória. Ekkora öröm. Hogy valamit befejeztem. Megcsináltam. Végig mentem. 

Igen, az a rózsaszín kismalac én vagyok a trágyás akadály után. Van szép érmem is.

Ha lesz időm, esküszöm részletezem... :D




Életem első érme. Sport teljesítményért.
Eddig én csak jó tanulós okleveket kaptam.... De hogy ez mennyivel jobban esett most :D


Elbírnék

Szerintem elbírnék egy gyerekkel. 
Szerintem menne. 
Mármint, ha valahogy a fizu nélküli időszakot átvészelném anyagilag, akkor a többi, bár neccesen, de menne. 
Este olvasnék neki meséket. Sokat sétálnánk Dióval. Megtanítanám tollasozni. Nem bánnám, ha a túrórudis mancsát belém törölné. Vagy hogy a piacon lábatlankodna. Esetleg cseresznye maggal köpködve vívnánk háborút. 
Főznék, ő meg közben írná a matek házit. 
Hajnalban arra kelnék, hogy rajtam ugrál, mert menni kell játszani. 
Turiznék neki klafa ruhákat. 
Megvígasztalnám ha bibis a térde, kapna rá gyógypuszit. 
Ezeregyedjére is rászólnék az ALDIban, hogy nincs több csoki.... 
Hallgatnám, hogy éppen kibe szerelemes kicsoda az oviban, miközben kétpofára tömi a kakaós csigát...
Talán elbírnék vele.... 






Megcsinálom csak ne bőgj már!

Ez egy hatalmas elhibázott mondat. Számtalanszor elhangzott, milliószor megcsináltam kisebbik húgom helyett a dolgokat, csak hogy ne bőgjön. 
És ma kurva nagy bűntudatom van, mert reggel fél 6kor ír, hogy azonnal utaljam el a gyorshajtásos osztrák büntijét, mert ő dolgozik, ő nem tudja, ez az utolsó nap, és hogy csináljam meg. Semmi légyszi. Semmi, köszi. Eszébe se jut, hogy vagy nincs annyi pénzem, vagy nem tudok utalni, vagy akármi. Oldjam meg. Ukász kiadva.
Én meg most jól berágtam, és megírtam neki, hogy nem tuti, hogy ez ma menni fog. Mert basszus, miért nincs neki még mindig internet bankja, vagy magyar bankszámlája? Miért mindig az utolsó pillanatben SOS csináljam meg és különben is, és akkor jajajajaajjjj és jön a sírás....
És én meg ma jól berágtam. 
Most meg mardos a lelkiismeret, hogy a várandós húgom szívatom. Mégha pusztán tanító szándékkal is, mert egyrészt 45 napja volt rá, hogy befizesse, másrészt tanuljon meg kérni, harmadrészt jön a gyerek. Ide, Magyarországra. Inté…

Kamasz magamnak - egy apróság

Kép
Édes Kamasz Verde,
el kell mondanom valamit: 7 év múlva nem leszel férjnél. Nem lesz egyetlen gyermeked se. És kertes házad se. Sőt, 14 év múlva se. Egyik se. 
De van itt egy kis apróság. Anastacia CD-jét rommá hallgattad. Kívülről fújtad az összes szöveget, és emlékszem mennyire sírtál mikor kiderült, hogy beteg. 
Szóval Drágám, el fogsz jutni a koncertjére. Ott leszel. Ott fogsz ugrálni, és életed egyik legnagyobb koncert élménye lesz. 
Egy másodpercre találkozunk majd, mikor torunk szakadtából "i'm outta love"-ot. Te és én, együtt leszünk. És hidd el. Minden rendben volt. Minden rendben van. Minden rendben lesz. 
Nyugi.





Mégis mégse

Kép
Imádom, szeretem, a mindenem, a másik felem, az életem adnám érte. És mégis. Mégse biztos, hogy kell, hogy együtt legyünk. 
Egyikünk nagyobb méreg, mint a másik....


Én a Hercegnő

Kép
Tegnap edzésen a karomba nyomta a kedves edző a rudat, rajta 10 kiló súllyal, hogy akkor tessék, lehet guggolni. Én meg elkezdetem sipítani, hogy a rúd rovátkái lemarják a karomról a bőrt.

- Hercegnő.
- Nem, nézd lenyúzta.
- Nyafogsz. Nézd így kell.
- De rajtad van HOSSZÚ UJJÚ póló.
- Ja tényleg. Akkor is egy primadonna vagy. 30 börpi utána 16 kilóval gugolás 12szer büntiből. 
- Én nem...
- 35 börpi... 

Kussoltam, csináltam, puffogtam, de csak csendben. Mert még büntit kapok.
Edzés végén:

- Mindenkit lehet valahogy motiválni. Érdekes, hogy téged azzal lehet, ha azt mondom,  Hercegnő vagy. Arra kiakadsz. 
- Nem is igaz.
- Most is duzzogsz, de két duzzogás közben meg mindent megcsináltál. Na. Egészségedre.
- Köszönöm. Jól esett....


Rég volt

Kép
Rég voltam ennyire egyedül. Nem magányos, hanem egyedül. Ülök, nézek ki a fejemből, jó képet kell vágnom, mosolyogva fogadnom minden egyes jószándékú noszogatásnak vélt szúrást, ami apró darabokra tép. 
Csóró vagyok. 
Lelketlen vagyok.
Kemény vagyok.
Karrierista vagyok karrier nélkül. 
Kövér vagyok. 
Önző vagyok. 
És persze én úgyis elbírok mindent. Szóval értsem meg, mert én más vagyok. Nekem könnyű, ilyen a természetem. Nem vagyok gyenge. 
Csak ritkán járok haza és nem értem a poént. Vagyis ez a magyarázat. Szóval még sótlan is vagyok. 
Kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy én miért nem vagyok jó. Hogy engem miért nem lehet szeretni, és legszívesebben mást se csinálnék, mint zokognék, de az lehet a legkevéssbé. Fejet fel, hajrá hétköznapok.
Ha nem szeret senki, akkor legalább én szeressem magam. 




Álom

Azt álmodtam, hogy én vagyok a Sebestyén Balázs és nagyon kell pisilnem. A Vadon Jani jön utánam, magyaráz, és közben még anyukámmal (Balázséval) is telefonon kell beszélnem. 
A hangom az övé volt, de lábaim nem mikor végre leültem pisilni. Akkor először furcsáltam, hogy jé pasi létemre ülve pisilek, aztán meg láttam, hogy a lábaim a sajátjaim, mert még helyenként pöttyös volt az epilálástól. 
Szóval én voltam éjjel a Sebestyén Balázs.

Egy rózsát a szerelemnek, egy könyvet az örökké valóságnak

Kép
Barcelona különleges helyet foglal el a szívemben. Olyan, mintha utat mutatna.... Két éve a mélybe taszított egy Focus anyós ülésén, tavalya a Casa Mila tetején megvigasztalt, és a tengerpartján beleszerettem. 
Azt hiszem furcsa bipoláris szerelem ez, de szerelem a javából, az egészen biztos. 


Egy éve ilyenkor voltam, pont Sant Jordi karnevál ideje alatt, és annyira magával ragadott a rózsa, a sárkány, a könyv, hogy megfogadtam, Sant Jordi itthon is kap tőlem rózsát és könyvet. Sajnos könyvet tegnap már nem tudtam venni, de ma mindenképpen pótolom. Rózsát viszont vettem az Aldiba. 
Ilyen csodálatosat:



Ugye milyen gyönyörű? Mintha a barátságot szerelembe mártották volna.... 
A jó idő visszahozta az életkedvem. 
És Pünkösdkor ismét megyek Rómába. Előtte meg Anastacia koncerte. Aztán Ausztriába túrázni. Aztán lefutom a Spartan Sprintet. 
És ezek még egyenlőre csak a nagyobb események. Mondjuk az is nagy, hogy ma este megnézem a Végtelen háborút, Bosszúállók-os pólóban :D 
Érzem élek újr…

Hirtelen nyár

Kép
Hirtelen az én évszakomba csöppentünk. Két hete még téli kabát, most meg 30 fok és vihar.

Ez vagyok én. Egy hirtelen nyár.

Szakítottam volna, de nem tudok. Mert nem is járunk. Hisz sose mondtam, hogy szeretem. Sose mondtam, hogy a párom/pasim/barátom. Jogos.

És akkor hirtelen szerelmes leszek, mint ez a hirtelen 30 fok. Szerelmes abba, hogy szabad lehetek. Szerelmes, a SZABAD életembe, és magamhoz rántanám egy ölelésre az egész világot. Felhevítek mindent, rügyre fakasztok észveszejtő sebességgel minden növényt, királykékbe burkolom az eget, smaragd szoknyát adok a földre... Mindezt egy nap alatt.... Gyorsabban, mint bármely tavasz... és hogy azért-e hogy felperzseljem az egészet? Meglehet...

Egy fél lángosnak ódát zengek, táncra perdülök egy rozéval és tótágast állok a bringámmal.

Hempergek a fűben a szőrös gyerekemmel, és örülök, hogy most az vagyok, aki vagyok.

Hogy nyoma sincs APK melleti lánynak.

Én vagyok. Már már szeretem magam.

Mert fenn van az életem egy fa tetején és senkine…

Költészet napjára

Aranyosi Ervin: De jó érzésDe jó érzés hozzád bújni,
érzem szíved melegét.
Olyan könnyű megtanulni.
örömökkel tel e lét.
Az ölelés közelebb hoz,
adni, kapni megtanulsz.
Szeretettel közeledve,
boldog végtelenbe hullsz.


Eskü

Kép
Szombaton délután négy órakor Lakóbarát örök hűséget fogadott élete párjának. Minden szerelmes sztori egy love-sztori.
Ígérem, fogok róla írni, mert csodás volt, és elmondhatatlan megtiszteltetésnek éreztem, hogy engem kért meg a tanújának, de még mindig pityergek a meghatódottságtól, szóval egyenlőre....


... ha én férjhez megyek, akkor az első táncom erre szeretném a párommal:



Tudjátok, nem vagyok nyálas, de ez a szám úgy égett be a fülembe már az első halláskor, annyira tudtam, hogy EZ az a szám.... Dehát Ed Sheeran összes számáért oda vagyok és vissza....

.... van ez így....

A világtól elzárva

Kép
Olyan, mintha buborékban élnék. Nézem az adatokat és csak erősödik bennem, hogy igen, engem körbe vesz és véd egy buborék.

Ebben a buborékban ül az ismerőseim 99%-a.

Mi szépen el elmélkedünk és el gondolkodunk a dolgokon...

Valahogy én csak ilyen embereket ismerek, olyan kétharmadnyi arányban.

Ezért megdöbbentett, hogy valójában ez a kétharmad az egy harmad se.

... mintha nem ismernék az alábbi szavak definícióját, pedig még a Wiki is tudja:

Szabadság

Demokrácia

Diktatúra

Kép forrása: Napirajz

Égi jel

Kép
Szombaton Lakóbarát férjhez megy. Az a Lakóbarát, aki 1000szer látta a Magic Mike XXL-eket.

Szerintem ez egy égi jel. Át is küldtem neki, hogy jól gondolja meg szombatig XD



Fut

Bakker ennyi erővel sétálhattam is volna futás helyett... Idei első hajnali futás 4,4 kilivel mondhatni kipipálva. De ne nagyzoljunk. Mert ez nem futás. Ez csak ilyen... Szerintem öreganyám gyorsabb nálam....

Most úgy szívesen feladnám. Pedig el se kezdtem.

Holnap azért újra megpróbálom...


Süss fel nap...

Kép
... fényes nap, kertek alatt a ludaim megfagynak....

Lelkem rajta, nem csak az időhiány miatt nem vagyok túl aktív mostanság blogolás terén. Nincs kedvem mindig ugyanazokat a lerágott csontokat idevetni, és kérődzni rajta. Más egyéb meg nem nagyon történik.

Kicsit (nagyon) egyhelyben tötyörgésnek érzem amit csinálok. Valójában persze azért, mert nem határoztam meg a kézzel fogható, elérendő célokat. Aminek nyilvánvalóan az az oka, hogy sok mindent elengedtem (károsat, nem előre mozdítót, visszahúzót, áthúzódót), és nem pótoltam ezeket az álmokat.

Mert ezek az elengedett álmok, mind nagy és kívánatos álmok voltak, és mennyire de mennyire akartam... Így most helyette... nem maradt semmi.... csak a racionalitás....

Meg a tötyörgés. Célok nélkül.

Abban bízom, hogy végre a napsugarakkal megjön az ihlet. Megjön a vágy, megjön a cél. Elmúlik a kétség, marad a bizonyosság.

Kellene előre haladni.

Kicsit olyan, mint mikor gyerekként a nyaralás után mentünk haza Nagyimtól. Már haza akartam menni…

Igazi HP voltam

Kép
Tegnap az igazi, hamisítatlan HP voltam. De az a fajta, akitől borsódzik a hátam. Szóval, Lakóbarát tanúja leszek. 7.-én esküvő.
Ez eddig rendben. De én kövér és magas vagyok (Ursula, tudjátok, Doktor Bubó), szóval nehezített pálya, így amikor találtam egy nagyjából megfelelő sötét kék  rucit, lecsaptam megvettem, megnyugodtam.
Blézerem nem volt hozzá, ezért tegnap el kellett mennem blézert venni. Hát ez a blézer.... végül egy másik esküvő-tanu ruha lett, és egy k.vajó pöttyös ingruha. A pöttyös ingruhába beleszerettem. Piros magassarkú volt rajtam (igen, ez így megközelítőleg két méter magas pöttyhalmazt jelent esetemben), és ez a fekete alapon fehér pöttyös ruha.. mintha rám öntötték volna. De komolyan. Nem lehetett otthagyni.
És hogy mi a HP? Hát ki látott már ilyet, hogy egy esküvőre két ruhát +1 ráadást vesz?! Mekkora pénzszórás ez? És komolyan bűntudatom van.... Főleg, mert beletolattak Piribe, és az orrát elég rendesen megnyomták, szóval 150 körül lesz a gyógyulása, így nem ké…

Fogszabi

Kép
Azt még nem is meséltem, hogy pösze vagyok. Reggelente Diónak mondom el az ábécé összes sz-es, z-és, c-és, t-és, d-és szavát, mert így fogszabályzó nélkül teljesen más a hangképzés. 
A szép új fogsorom megünneplendő és a fogszabitól való búcsúzás gyanánt azt találtam ki, hogy utoljára beleharapok egy szelet nutellás kenyérbe és abban még látszódni fognak a kis brekettek nyomai. 
A gond az volt, hogy ezt este 11-kor találtam ki, és nutellát nem tartok otthon. Így reggel hatkor lerohantam a benzinkútra, vettem foszlós kalácsot meg nutellát. Csináltam hozzá kávét, jól megkentem a kalácsot és beleharaptam.
A projektet itt el is buktam. Mert a nutella ragad. Puha. Nem látszott semmi az egész nagyívű elképzelésemből. 
Majdnem elkeseredtem, de ha már másfél évig szenvedtem ezzel a vassal a számban, ezt az utolsó pár órát igazán méltón kellett megörökíteni. Ki nem találjátok, hogy mi lett a megoldás. LEFAGYASZTOTTAM egy szelet kalácsot vastagon nutellával, és így készítettem lenyomatot. 
Az …

Sztálin halála....

... egy olyan film amire jófejségből mentem el. Mondhattam volna nemet. Egy bazi nagy nemet. De én elmentem. 
Amikre ez a film rávilágított:
- ilyen fajta humorérzékem nincs - nem vagyok tisztába a történelemmel - továbbra se érdekel a kommunizmus - bazi fáradt vagyok
Egy darabig próbáltam követni, de aztán feladtam. Belefáradtam, hogy most akkor kikivelmiért nem vagy igen, és ja hogy ez poén volt ha rajtam kívül mindenki röhög. És snitt. Izmos férfi vállnak vetettem fejem és akkora nagyot aludtam, hogy szerintem a nyálam is kicsordult. Horkolni nem horkoltam, de rángott egyet a lábam, és jól belerúgtam az előttem levő székébe, ahonnan a csaj gyilkos tekintettel nézett rám, hogy mi van már. Feltéve, ha a csipától jól láttam a tekintetét, meg azt hogy csaj-e. De nem biztos. 
Azt se tudom, hogy sikerült hazavezetnem, olyan álmos voltam.




Si, SI

Kép
Az én boldogságomhoz három dolog kell:
       kávé
                   kilométer
                                    tenger

Hosszú hétvégén Szlovéniában voltunk. Nem is tudom, mit meséljek. Szlovénia csodás. A tengere, a hegyei, a barlangjai, a várai, a tavai, a tengere....

A télből a nyárba....








Ez van srácok

- Ne menj sehová én most hozzád akarok menni!
- TÉNYLEG? Gyere, boldogan elveszlek.
- Jajj, nem úgy, hanem ez a számla....


- Komoly kapcsolatom van.
- Nekem is. 
- Elköteleződtem.
- Én is. 





Liftes kutya

Dió cuki. Ez ugye alap. Ahogy az is, hogy okos. Okosabb, mint alapvetően ezt gondolnánk. És néha nagyon lusta. Meg van egy kedvenc liftje, ami nem a miénk, hanem kvázi a "másik".
Egy ideje nem hagyom lépcsőzni, igaz, hogy csak egy emelet, de azért inkább ne mássza meg, kíméljük még a hátralévő 50 évre a kis gerincét. Ölbe kapom és felviszem, ami baromira sérti a kis önérzetét, tiszta ciki lehet neki a többi "lépcsős" kutya előtt. És az én Dióm, nyilván okos. Elmagyarázza, mit akar. Liftezni akar. Ha lemegyünk, és kinyitom neki a bejárati ajtót, már boldog ugrálással rohan a lift felé és "nemjösszmárgazdi"fejet vágva néz rám vissza, épp csak a gombot nem nyomja meg. Felfelé meg... Olyan sprintet nyom le a liftig, hogy Usain Bolt megirigyelné, majd illedelmesen leül, nézi, és vár.
Ha magától nem mehet, ölbe nem akar, akkor végül-is miért ne mehetne lifttel?


Lánybúcsú

Soha ne szervezzetek lánybúcsút. Ha meg részt vesztek, segítsétek szerencsétlen szervezőt, akinek amúgy éppen elég tizeniksz női vágyat összhangba hoznia.

Valószínűleg azért ő szervezi, mert a menyasszony bízik benne annyira, hogy a kezébe adja ezt a feladatot. Összeggel se fog elszállni, feladatokkal se, semmivel se lesz se több se kevesebb, mint amit a menyasszony óhajt.

Komolyan.

Ne legyetek álzsugorik. Se szenteskedő fapinák. Se anyaoroszlánok. Se fügyiimádók.

Könyörgöm ne forduljatok ki magatokból. Maradjatok akik vagytok. Cukik, arik, kedvesek, anyukák, feleségek, de legfőképpen a menyasszony barátai.

Köszi.

Bingó, Lakóbarát lánybúcsúját szervezem. És a "senkinek nem jó semmi" a legszebb az egészben. Vagyis kezd furcsa torz "szent szűz Lakóbarát szűziességének megőrző pogány lekületű parti"ba menni az egész. Oké, Lakóbarát introverált, nem nagy pasizó, nem bírja a durva poénokat. És ezt mind én is tudom. Meg az egy alkalmasát is, meg a kisebb nagyobb szerelme…

Magyar hangja

Azért is jó, ha az embernek kutyája van, mert reggel képes vele 20 percig diskurálni. Akármilyen témáról.

Ma roppant szórakoztató beszélgetésünk volt a tonhalkrémről, hogy neki mennyire ízlik, és hogy az uborka kevésbbé, de végülis így teljes a kép.

Remélem, mikor társaságban vagyok, és elfeledkezem magamról, nem kezdem el ott is hangosan alászinkronizálni Diót. Felettébb mókás, de lehet akadna pár ember, aki a sárgaházba küldene.....


Espresso patronum

Kép
Ma nem bírok felébredni.

Képtelen vagyok rá.

4 kávén túl és nem megy....


34es csapdája

Kép
Oké, napok óta egyre erősebb a pánik bennem emiatt a k.va 34 miatt. Hogy nem értem el semmit, hogy nem tartok sehová, hogy nem vagyok senki, hogy nem vagyok senkinek senkije, hogy nincs senki akivel szívesen...

Hogy 34.

Hogy a ráncok mélyülnek. Hogy a gravitáció megteszi hatását, hogy az ősz hajszálak sűrűbbek mint az egész hajam összesen.

Hogy lelkileg nem vagyok érettebb, mint 18 évesen.

Hogy toporgok. Hogy nem tudom, hogy mi legyen.

És az érzés, hogy én már lecsúsztam és bakker ez már nem lesz jobb. Minden csak szép lassan romlik, öregszik, elmúlik....

Konkrét gyomoridegem van, mikor a korom jut eszembe.

34 és még csak be se töltöttem.

Nem láttam, egy rakat dolgot, amit ennyi idősen már mások igen. Nem éltem meg egy csomó mindent, aminek már ideje lenne....

34.

Nincs kifogás, ez egy ítélet.

De hogy a jójéletbe lehet ezt lenyelni és tovább menni, hogy igen, egy csomo minden elmúlt és innentől kezdve igenis minden csak romlik, rosszabb lesz.

Kábé ez a csúcs. Kábé ez a maximum.

Döbben…

Fordulópont

Kép
Visszanézve, a múltba, ti hová teszitek a mérföld köveket? Hol a fordulópontja az életeteknek? Amikor eljött, tudod, hogy ez az? Vagy csak utólag rakod oda?

Egy hosszan érlelődő gondolat vége, vagy kezdete?

Az ajtó nyitása, vagy a becsapása?

Amikor lódítják feléd a tenyeret, vagy amikor visszhangzik az a bizonyos pofon?

A "beszélnünkkell" meghallása előtt, vagy amikor már rád ontották a beszélnünkkell-t?

Mikor?

Amikor csak hagyod elmenni, simán lethergo? Mikor a lábad nem rohan utána? A fotelban ülve maradáskor?

Amikor a szemedbe hazudnak, vagy amikor rádöbbensz, hogy hazudnak?

Mikor vannak a forduló pontok?

Olyan lehet, mint Apu sztrókja? Olyan? Olyan, hogy még zajlik? Amikor én a legdurvább énem elővéve hisztérikusan kérdeztem, hogy mi az, hogy zajlik?! Miért nincs vége?

Hol vannak a mérföldkövek? Hol.....






Hello Csipszes!

Képzeld, tegnap álltam a Libriben a babás könyveknél, és kerestem az igazit. Te biztos tudod, hogy mennyiféle van. Babasuttogó, meg gyerek nevelés francia és dán módra, aztán van szatírikus, meg gyereknevelés kezdőknek, és ilyen baba könyv, meg olyan babakönyv, meg gyermekpszihológia, meg anyám tyúkja lelke....
Kerestem az igazit. Na nem pasiban, mert az életemnek az a része már pipa. Megtaláltam. Lapozzunk. Vagyis stillszerűen babás könyvben keresem az igazit, amiben benne van érthetően hogy mikor mi történik, mire lehet számítani, hogy növekszik ez a kis lény, mire van szüksége, mi a jó neki.... 
Jajj, drága Csipszes, nem. Nem adok lehetőséget az igazi betámadására. Mert hogy nem én vagyok terhes. (ez milyen gusztustalan szó már?! legalább annyira érzéketlen, mint a babaprojekt). Szóval nem én vagyok várandós, hanem Plázacica húgom. 
Ne is kérdezd, kedves Csipszes... 
Hogy mit gondolok erről? Valójában sok mindent. Nyilván azért is, mert én hiszek abban, hogy a baba választja a szü…

Szuszá

Kép

Könnycsatorna

Kép
Gyakorlatilag végig bőgtem a szombatot. Biztosan hormonilag is éppen ott tartok, de ennyit még akkor se bőgtem mikor SzSz félvállról, foghegyről közölte, hogy amúgy Barcelonába megy romantikázni, de talán még akkor se, mikor az előző munkahelyemen történek ahogy történtek a dolgok. 
Szóval reggel imádok a tévé elé bekucorodni, Dió befészkeli az ölembe magát, ő alszik, én kávézok és mesét nézek. A Marigold Hotel ment valamelyik csatornán. Imádom. Aki látta, az tudja, hogy miért voltam képes egy óráig szipogni azon, ahogy elrepül a daru madár.... Aki nem látta, nézze meg. :D

Aztán egész napos menyasszonyi ruhapróba Lakóbarátnak. Nem gondoltam volna magamról, hogy amikor ő megtalálta a tökéletes ruhát akkor én is pont olyan leszek, mint a "say yes to the dress"-es nők, és elmondhatatlanul hosszú ideig szipogok a meghatódottságtól. Azt hittem, hogy ez olyan statiszta dolog, erre tessék, én meg nem tudom abbahagyni.
Aztán Lakóbarát felkért tanúnak. Úgy sírtam a megtiszteltetés,…

Szerelmesnek lenni

Kép
Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne MOST szerelmesnek lenni. Föld felett lebegni egy méterrel, csak rá gondolni, csak vele akarni lenni, ahogy mondtam már, hogy eszeveszett irracionális szerelembe esni.
Égni. Vágyni. Akarni. 
Fura, nem a pasi, hanem az érzés ami hiányzik. Amit megélnék. Hogy folyton hozzám akarjon érni és én le se tudjam venni róla a kezem. Érezni a hajamban az illatát, a teste melegét. Somolyogni a tükör előtt, torokban dobogó szívvel szorongva várni a megváltást minden egyes találkozás előtt.
Várni. Örülni. Megőrülni. 
Csókolózni. Belefeledkezni. Élvezni....
Az az őrült hullámvasút... annyira hiányzik, amikor érzem, hogy igen, lehetne itt valami, aztán mikor visszaigazolást kapok, hogy kellek. Mikor először kiszárad a szám, mert még nem ért hozzám, de tudom, hogy akarom, és ő tudja hogy akar.... 
A kérdés, hogy hol a fészkes fenébe van ez az énem ilyenkor, meg mindenkor úgy általában, aki ennyire képes szerelmes lenni. Olyan nagyon tiszta szívből....  Olyan, ol…